Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Érdekmúlás hatása a biztositási szerződésekre

164 KERESKEDELMI JOG 9. sz. jog világában a kaucsuk (nyújtható) fogalmakkal operáló ezek a rendelkezések azok, amelyek, ha arra nem bizonyultak is alkalmasnak, amit a szabad jogi iskola egyik főharcosa, Ernst Fuchs15) tulajdonít nekik, t. i. hogy belőlük, mint archimedesi pontból a konstrukciókkal dolgozó régi jogi világ sarkaiból legyen kiforgatható, de mindenesetre hozzájárultak annak a tételnek a jogalkalmazásban tudatossá válásához, hogy a mai magánjogi dogmatika nem annyira fogalmi kategorizálással operáló logikai organizmus, mint inkább a jog mögött rejlő érdekek után kutató céltan, amelynek sarktétele az, hogy az alanyi jogok és kötelezettségek csak józan emberi célok és érdekek szolgálatában állhatnak. Ezzel kapcsolatos az, hogy: 3- jogunk a feltevés megdőltére alapított felbontási jog elismerése szempontjából a súlyt nem annyira a felek akaratára, mint merőben szubjektív tényállási elemre helyezi, hanem a felek akaratnyilvánításának objektíve is előtérbe lépő eredményére: az ügyletkötés alapjául szolgált ténykörülményekre (az Oertmann által úgynevezett „Gescháftsgrundlage"). Nem abból a szemléletből indul ki, amely a korábbi — 17. és 18. századbeli — német civiljogi doktrínának volt a produktuma s a németek Reichsgericht-jének gyakorlatában is a legújabb időkig előtérben állott, nevezetesen, hogy minden szerződés bizonyos hallgatólagos feltételezés mellett jön létre, amennyiben hallgatólagosan bár, de minden szerződésbe felveszik a felek azt a kikötést, hogy az csak addig hatályos, ameddig a viszonyok maradnak úgy, mint voltak a kötéskor (clausula rebus sic stantibus, Windscheid feltételezési tana, Voraussetzungstheorie) hanem abból, hogy az érdekmúlás jogi méltatására csak az vezethet, ha az a tárgyilagos alap dől meg, amelyre a felek szerződésüket felépítették: a szerződés épület, amelynek fundamentumai mélyen vannak a földben; ha az alapból kihúzunk egy követ, öszszedől maga az épület.16) Ez az alapszemlélet ütközik ki pl- a Kúriának abból a határozatából, amely a vagyon14) Hedemann: Die Flucht in die Generalklauseln c. tanulmányában e kötelemlazító klauzulákat a jogrend megmételyezőiként tünteti fel. 15) Justiz, első évf. 349. 1. 16) Hedemann szemléltető magyarázata, Schuldrecht, 1931, 136. 1. Megjegyzendő, hogy Oertmann és Hedemann hatása alatt a Reichsgericht gyakorlata is áttér a Gescháftsgrundlage szemléletére, Míg pl. az Entscheidungen des Reehtsgerichts 100. köt. 129. lapján közölt határozat (1920) a kötelemtől való egyoldalú szabadulást arra az esetre koncedálja, ha a viszonyok gyökeres átalakulása folytán a szerződésszerű szolgáltatás gazdaságilag egészen mássá lett „als sie ursprünglich von beiden Partéién gedacht und gewolh war", addig az Entscheidungen 103. köt. 331. 1. közölt, alig két évvel (1922) később kelt határozat, már kifejezetten a „Gescháftsgrundlage" megdőltére hivatkozik. biztonsági állpotoknak belzavarok ideje alatt beállott súlyos rosszabbodását, amely lényegesen fokozta a szerződő fél kockázatát, azon a címen ismerte el a szerződés egyoldalú felbontására jogosító ténykörülményként, mert az „a szerződés természetes feltevési alapjának erőhatalomjellegü megváltozását" foglalja magában.17) 4. Eddigi jogunknak az ügyleti feltételezés meghiúsulásának a szerződés fennállására gyakorolt hatása tekintetében kialakult álláspontjával szemben lényeges tágítást tartalmaz a Mtj. élő jognak éppen ezért ebben a részében nem is tekinthető 1150. §-a, amely akkor, midőn a háborús és a háborút követő idők bírói gyakorlata által kitermelt „gazdasági lehetetlenülés" fogalmát állandó jogintézményként kívánja jogrendszerünkbe beilleszteni, ennek fogalmát akként állapítja meg, hogy az az ügyletkötés alapjául szolgáló bárminő feltételezésnek az általános gazdasági viszonyokban bekövetkezett rosszabbodás okából beálló meghiúsulását is felöleli-18) Az ügyleti feltételezés meghiúsulásának a gazd. lehetetlenülés csupán egyik tényálladéki eleme (illetőleg: esete) gyanánt való ez a megállapítása sem elméleti, sem gyakorlati szempontból nem helyeselhető. Elméletileg azért nem, mert az ügyleti feltételezés meghiúsulása a g. lehetetlenülés fogalmán voltaképpen egészen kívül eső jogi jelenség. Szoros értelemben ugyanis a g- lehetetlenülés fogalma csakis azt a szubjektív jellegű ténykörülményt foglalja magában, — s ezt idevonatkozó gyakorlatunk fejlődésének kezdő szakában világosan fejezte ki —, hogy az adóst terhelő szolgáltatásnak teljesítése az általános gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások folytán oly súlyos terhet jelentene az adósra nézve, amelyet a jóhiszeműség és tisztesség elvét szem előtt tartó józan emberi életfelfogás szerint senkitől sem lehet elvárni.19) Gyakorlati szempontból pedig a Mtj. álláspontja egyértelmű a szerződési hűség gondolatának feladásával és a jogbizonytalanságnak intézményesítésével, mert nem kevesebbet foglal magában, mint azt, hogy voltaképpen minden kétoldalú szerződés már ex lege van megterhelve a rebus sic stantibus záradékával, vagyis csak addig kötelezi a feleket, amíg nem áll be a gazdasági viszonyokban oly „mélyreható változás, amellyel a felek okszerűen előre nem vethettek számot". Alkalmazva ezt az elvet a felek vagyoni vi») P. VII. 3372/1920. Nem ily világos: K. 2818/1920 Mj. Dtár XIV. 19. 1: az ideiglenes adásvételtől el lehet állani azon az alapon, hogy a szerződés feltételévé vált közérdekű cél más módon sikeresebben valósítható meg. 18) „ ... vagy a szerződés alapjául szolgáló másnemű feltételezés meghiúsult." 19) így helyesen: Reitzer Béla is, Ker. Jog, 1928. évf. 104. 1.