Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Megjegyzések az egységes váltótörvénynek (Loi Uniforme) az elfogadást szabályozó cikkeihez

144 KERESKEDELMI JOG 9. SZi A felsorolt eltérések következményeinek részletes taglalására, valamint iaz E. T.-nak az elfogadásra vonatkozó valamennyi rendelkezéseire, az anyag nagy terjedelme folytán, természetesen nem térhetünk ki, hanem mindössze néhány megjegyzés megtételére szorítkozunk. Magától értetendő továbbá az is, hogy az emui tett különbségek az E. T.-nek az elfogadás szabályozásánál keresztülvitt újításai ellenére is csak az intézvényezett elfogadására, ellenben a névbecsülési elfogadásra egyáltalán nem, vagy csupán kivételesen vonatkoznak. Pl. névb. elfogadás el nem fogadható váltón is érvényes; névbecsülésre kijelölt személynek nincs joga meggondolási időhöz, megtörtént közbenjárását nem vonhatja vissza, stb. Viszont a megtekintésre s a megtekintés után bizonyos időre szóló váltó törvényi bemutatási ideje a névbecsülőnéiL sem hoszszabb 1 évnél, stb. Mindezek az újítások a külföldi jogokban gyakorlatilag is beváltak s ezért felvételüknek annyival kevésbbé állt komoly akadály útjában, mivel a genfi értekezlet célja elsősorban az volt, hogy „a váltójog egységesítésére irányuló mozgalmat a gyakorlati megvalósítások területére irányítsa"1 és azonkívül „az egységesítés növelése érdekében bizonyos haladást érjen el".2 Ennélfogva a jogdogmatikai szempontok kevesebb figyelemben részesülhettek. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az egységes törvény, noha a hágai „Egységes Szabályzat" számos hibáját lefaragta, némely, ma már viitásnak nem tekinthető kérdést mégis tisztázatlanul hagyott. Többek között az E. T. sem határolja el egymástól a keltezés és az elfogadás végetti bemutatásokat.3 Ebből azonban nem követ1 „. . . porter le mouvent d'unification du droit en matiére de lettre de change sur le terrain des réalisations pratiques". Comptes Rendus, 154. c, 183. pont. 2 Comptes Rendus. 127. o. 15. pont. 3 A keltezés és elfogadás közti különbségtételt az 1914. magyar ellentervezet 29. §-a kiemelte s megállapította, hogy: „Az elfogadás végetti bemutatás a láttamozás végetti bemutatást is magában foglalja és a kelettel ellátott elfogadás a láttamozás megtörténtét helyettesíti." Ezt a kérdést a második hágai értekezlet is tárgyalta (II. Conf. Actes. 25. és 40. o.) s a fenti igen szerencsés megoldásnak az egységes jogba való felvételét a 24. c. megvitatásánál Nagy F. javasolta. Az értekezlet az indítvány napirendre tűzését a 42. c. tárgyalási Idejére halasztotta s bár akkor Luxemburg képviselője is felszólalt mellette, azt mégis azzal az indokolással, hogy egyes államokban az elfogadói és a láttamozási nyilatkozatok öszszetévesztésére s így visszaélésekre is nyújtana alkalmat, melynek elkerülésére az elfogadás megtagadása esetére azt a sajátságos formulát kellene előirni, hogy: ,,Láttam, de nem fogadom el" s különben is a gyakorlatban az elfogadás és keltezés egybeesnek, elvetették. Mellette hazánkon kívül csak Belgium, Luxemburg, Francia- és Olaszország szavaztak. A „Zur Annahme" és a „Zur Einsichtnahme" közti különbségtétel helyességére, lásd. Michaelis: Wechselrecht, Berlin. 1932. 151. o. Anm. 1. a. kezik, hogy az egységes váltójog a megtekintésre szóló váltónak előzőleg elfogadás végett való bemutatását írná elő s e nélkül az ilyen váltót sem lehetne fizetés végett bemutatni, mert a fizetést közvetlenül megelőző bemutatásának pusztán elfogadás végett, rendszerint ezentúl sem lesz értelme, habár a megtekintésre szóló váltót, önként érthetőleg, kizárólag elfogadás végett is be lehet mutatni, amint viszont keltezés végett a megtekintés után bizonyos időre szóló váltót a már reá vezetett elfogadás ellenére is be kell mutatni. 2. Az elfogadás adja meg szorosan véve a váltónak teljes értékpapírjellegét, mert iámnak megtörténte előtt nincs egyenes és közvetlen, hanem csak feltételes és közvetett adósi igéret s ennél fogva a váltóbirtokos az e/fogadás elmaradása esetében követelését a kibocsátóval szemben váltójogilag csak akkor jogosult érvényesíteni, ha visszkeresetének tárgyi feltételei (bemutatás, óvás) megvannak, az intézvényezett ellen pedig még köztörvényi úton is csak akkor fordúlhat, ha bizonyítani tudja, hog3r azt, mint a váltó kiállításának alapjául szolgált ügylet folytáni adósát fizetési kötelezettség terheli. Ellenben az a tény, hogy az elfogadott váltó önmagában igazolja a váltóbirtokosnak hitelezői minőségét, az elfogadásnak különös jelentőséget kölcsönöz s midőn az E. T. az elfogadás kieszközlése végett szükséges bemutatást lehetőleg még jobban megkönynj^ebbíti azáltal, hogy erre nemcsak az igazolt váltóbirtokost, hanem azt is, akinek a váltó „pusztán kezében van", feljogosítja4 4 Igaz ugyan, hogy a V. T. 17. §-ának szövegezése („A váltó puszta birtoka jogot ád. ..") sem fejez ki mást, de az egységes jog körülírása („sőt az is, akinek a váltó pusztán kezében van", franciául: „mérne par un simple détenteur") mégis tökéletesebb, mert kétségtelenné teszi, hogy a bemutatásra egy bankszolga, küldönc, keresk. meghatalmazott, stb. is jogosultak, tehát az intézvényezettnek sem joga, sem kötelessége kutatni, hogy a váltót ki mutatja be elf. végett. A genfi értekezleten a 21. cikket a 29.-ikkel kapcsolatosan vitatták meg, melynek 2. bek.-e szerint az elfogadás már attól a pillanattól kezdve kötelező, midőn arról az intézvényezett a váltóbirtokost írásban értesítette s ennélfogva az is kérdésessé vált, hogy ki tekintendő váltóbirtokosnak. Van Nierop holland delegátus azt javasolta, hogy éppen ezért a 29. cikkben az ,,au porteur" szavak után még az „ou détenteur" szavak is vétessenek fel kiegészítésül. A úágai szab 28. cikke ugyanis az elfogadás törlését, ha azt az intézvényezett akkor eszközölte, „mielőtt a váltót birtokából kiadta", („avant de s'étre dessaisi du titre") érvényesnek, illetve az elfogadás megtagadásával azonosnak nyilvánította s így kérdésessé vált, vájjon ez arra az esetre is vonatkozik-e, midőn az elfogadását törlő intézvényezett nem magával a váltóbirtokossal, hanem csak annak megbízottjával áll szemben, pl. egy bankkal s ennélfogva az elfogadással ellátott váltón az elfogadás még akkor is hatályosan törölhető-e, midőn a bank a váltót még a váltóbirtokosnak nem adta át, vagyis a váltó még nem került az utóbbihoz. Ezért az is vita tárgyává