Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - A film szerzőségének problémája

9. sz. KERESKEDELMI JOG 135 is cserbenhagy bennünket a legfontosabb határkérdések megoldásánál. Ez gyakran a szerzői jogi oltalom túlfeszítésére vezet, olyan munkálatoknak szerzői jogi oltalomban részesítésére, amelyek a mindennapi élet szükségleteinek kielégítésére alkalmasak ugyan és szorgalmas, becsületes munkát jelentenek, de ég és föld a távolság köztük és az intuicióból fakadó, eredetiséget mutató, egyszeri és meg nem ismételhető írói vagy művészi alkotás közt. Ami úgynevezett eredetiséget kölcsönöz a különféle cím- és lakásjegyzékeknek, díjszabási táblázatoknak. szakácskönyveknek: mindössze arra zsugorodik össze, hogy az ilyen munkálatok anyaggyűjtésének és anyagelrendezésének speciális módját valaki időben hamarább kezdte el, mint más. Az ilyen munkálatokat nagyon jól nevezték el „szerzői jogi aprópénznek'* és ha valamely jogrendszerben szerzői jogi oltalmat nyújt a törvényhozás vagy a bírói gyakorlat az ilyen műveknek, akkor ezt csak a szerzői jogi oltalom túlfeszítésével. a fikció technikai eszközével éri csak el. Az ilyen munkálatok azonban lényegileg kivül esnek a szerzői jognak még a kültelkén is és kiáltó példái annak, mennyire nem valóságos szerzői jog oltalom az. amiben a szerzői személyiségnek bélyegét nélkülöző puszta szorgalom az idő véletlene folytán részesül. A szerző meghatározásából kiinduló rendszerben a szóbanlevő munkálatok csak úgy szerepelhetnek, mint a szerzői joghoz hasontó oltalomban részesülő művek. Hasonló megítélés alá esnek egyéb olyan munkálatok is, amelyeknek úgynevezett eredetisége csupán az időbeli elsőbbségen alapul (Szt. 67. §.). Az ilyen munkálatok készítője ugyanis nem szerző a szó valódi értelmében s ezért jogi oltalma sem valóságos szerzői jogi oltalom, hanem csak analóg alkalmazása a szerzői jogi szabályoknak. De nemcsak ezeknek a határkérdéseknek tisztázása végett szükséges az, hogy ia szerzői jog szabályainak fókusába a szerző meghatározása legyen állítva. Más. még nehezebb problémák megnyugtató megoldása is csak úgy lehetséges, ha elsősorban az világos, kit kell általában .elvileg' szerzőnek tekinteni a szerzői jog szempontjából Ilyen nehéz probléma az. hogy ki a mozgófényképészeti alkotás szerzője. Szerzői jogi törvényünk általában meglehetősen dodonai stílusban nyilatkozik a filmről, amikor ezt alternative az írói művekkel, a képzőművészeti alkotásokkal! és a fényképészeti müvekkel egyenlő védelemben részesülőnek jelenti ki. Ehhez képest hatályos szerzői jogunk szerint a film — a „mozgófényképmutatvány alakjában megjelenülő termék (mozgófényképészeti mű)" másodlagos vailami, nem önmagából értelmezendő külön alkotáskategória, hanem csak olyasvalami, aminek mibenlétét csupán egy másik alkotáskategóriával való összehasonlítás és azzal való egyezés alapján lehet kideríteni. Hogy azonban mikor alkaihmazható az egyik analógia és mikor a másik, erről a törvény egy szót sem szól, hacsak azt nem tekintjük útmutatásnak, hogy a Szt. 73. §-a szerint a film „t/ártalma"' az irányadó. Nem szólva arról, hogy minden szerzői jogi gondolkozással ellenkezik az a beállítás, mintha a szerzői jogi oltalomban valamely érzéki észrevétel körébe eső jelenség: „termék" esnék, holott a szerzői jogi oltalom csak a szellemi alkotást illeti, mely téren és időn felül van. és amelynek testi dolog csupán hordozója lehet: szerzői jogi törvényünknek szóbanlevő álláspontja már azért sem szerencsés, mert a szerzői jog alapfogalmai közül a „tartalom" teljesen hiányzik. Tartalmi különbségek nem irányadók abban a tekintetben, hogy egyik vagy másik fajta szellemi alkotásról van-e szó. A szerzői jog tárgya, a szellemi alkotás nem tartalom, hanem kifejezés. A szellemi alkotás egyes fajai csupán abban különböznek egymástól, milyen technikával jut térbeli és időbeli kifejezésre, vagyis hogyan jut az empíriába a szellem.2) Az tehát, hogy mi a tartalma a ..mozgófényképészeti műnek", nem (lehet irányadó abban a tekintetben, hogy milyen szerzői jogi oltalom jár a részére. Annál kevésbbé, mert nem is lehet a filmet azonosítani sem az irói művel, sem a képzőművészeti alkotással. Az irói mű anyaga >a szó, a filmé pedig a kép.3) Képzőművészeti alkotás oltaűma sem járhat a filmnek, mert a film U n vege a mozgás, a dinamika, míg a képzőművészeti alkotás sztatikus: „a képzőművészet sohasem időhöz kötött valami, hanem nyugalom a mozgásban, megszilárdult folyama az alkotó kéznek, mely nem használhat vetítőkészüléket". (H. Brandenburg, u. o.) A film önálló új műfaj, ha nem is a kultúrának, hanem csak a civilizációnak szülötte.4) A film játék sem nem kép, sem nem dráma, hanem mindkettőből valami: egy új harmadik, egy szintézis.5) Az 1921:LIV.tc. rend2) V. ö. Gertiié: Filosofia dell'arte (1931) 243. s. köv. 1. 3) V. ö. H. Brandenburg: Was ist eigentlich das K'no? (Deutsche Rundschau 1926. július.) „A költő és az író képzelete a nyelvvel és a nyelven belül dolgozik, míg a filmmel való gondolkozás képek futásában, pantomimben és élő fényképben gondolkozik és egészen más képesség, mint a költői és az irodalmi tehetség". Arra nézve, hogy a filmjáték sem nem regény, sem nem dráma, v. ö. Hevesy Iván: A filmjáték esztétikája és dramaturgiája. 1925. 28. és köv. lap. 4) V. ö. Hevesy i. m. 5., 6., 63. s. köv. 1., 71., 1. 5) Nem elegendő a filmet — mint Szenté A. teszi — csupán .,optikai mutatvány"-nak tekinteni: a film mozgás is!