Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - Kft. üzletrészek fiduciarius átruházása - Általános biztosítási feltételek és biztosítási kötvényszöveg közti ellentét - Választott bírósági jogegységi ülések szükségessége

16 KERESKEDELMI JOG 3. S3 Kényszeregyesséfl 71. A csödönkívüü kény szeregyessé gi eljárásról szóló 1410/1926. M. E. sz. rendelet és az ezt kiegészítő rendeletek nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely akadályául szolgálhatna annak, hogy az adós az egyes hitelezők javára a követelések ama részének a megfizetésére, amely alól az egyesség bírói jóváhagyásával fel nem szabadul, ítélettel köteleztessék és hogy az ilyen ítélet alapján a végrehajtás elrendeltessék és foganatosíttassék; sőt a 6340/1927. M. E. sz. rendelet 7. §-ának azokból a rendelkezéseiből, amelyek az egyességnek a végrehajtás elrendelése és foganatosítása alkalmával való figyelembevételéről rendelkeznek, éppen az tűnik ki, hogy az egyességben vállalt összeg erejéig az egyesség bírói jóváhagyása után is helye van végrehajtásnak. (C. P. II. 4243/1931. sz.' a. 1932 nov. 17-én.) Abból a körülményből, hogy az egyesség értelmében az alperes a 919/1917. M. E. sz. rendelet megfelelő alkalmazásával, a Pénzintézeti Központ közbenjöttével felszámol és a hitelezők a felszámolás eredménye szerint fognak a követelésükre aránylagos kielégítést kapni, csak az következik, hogy a hitelezőknek a végrehajtás kérése alkalmával igazolniok kell, hogy a felszámolás előrehaladása és annak az eredménye szerint a végrehajtás elrendelhetésének a feltételei már beállottak; a végrehajtás terhével való marasztalásnak s a marasztaló ítélet végrehajtásának azonban ez sem lehet törvényes akadálya. A 919/1917. M. E. rendelet 14. §-a szerint ugyanis csak a moratórium alá eső tartozás okából nem lehet végrehajtást elrendelni; már pedig ugyanezen rendelet 9. §-ának a 2. pontja értelmében, amelyre az egyesség 7. pontja is utal, az életjáradékok a rendelet 7. §-ában meghatározott halasztás alá nem esnek; de a halasztás az annak hatálya alá eső követelések tekintetében is csak időleges akadálya lehet a végrehajtásnak. Ezek szerint téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a bíróilag jóváhagyott kényszeregyességre való tekintettel az alperes végrehajtás terhével való marasztalásának nincsen helye, miért is az ítéletnek ezt a rendelkezését meg kellett változtatni s az alperest a megítélt tőkének, járadéknak, kamatoknak és költségeknek megfizetésére végrehajtás terhével kötelezni kellett. Nincs azonban törvényes alapja a felperes felülvizsgálati kérelmében előterjesztett annak a kérelemnek, hogy annak az elbírálása, hogy a követelés a létrejött egyesség hatálya alá esik-e vagy nem, a végrehajtási eljárás útjára utaltassék. A 6340/1927. M. E. sz. rendelet 7. §-ának fentebb említett rendelkezéseiből éppen az tűnik ki, hogy a végrehajtásnak az egyességben vállalt összeg erejéig való korlátozása csak abban az esetben tartozik a végrehajtási eljárásra, ha az egyesség megkötése előtt hozott ítélet alapján történik a végrehajtás elrendelése vagy foganatosítása, amiből tehát az következik, hogy ha az egyesség megkötése után hoz a bíróság ítéleett, akkor a megfelelő rendelkezést magában az ítéletben kell megtenni. Devizakorlátozások 72. A külföldi hitelező javára befolyt összegek biztosítékképpen való visszatartása az okból, hogy a hitelező a pengőben való teljesítést nem fogadja el és a pengő jövő árfolyama bizonytalan, jogosulatlan. (C. P. VII. 4124/1932. sz. a. 1932 nov. 29-én.) Nem volt vitás a felek között, hogy a külföldi fizetési eszközöknek a Magyar Nemzeti Bank 1931 december hó 31-iki hivatalos árfolyamjegyzését véve alapul, az egyes vevőktől eddig a napig az alperest illető 10% haszonrészesedés beszámításával 4722 P 32 f-rel több folyt be, mint amennyi az alperesi cég külföldi tartozása volt. Kérdés, hogy ennek ellenére azért, mert a külföldi hitelezők a pengőben felajánlott teljesítést akkor nem akarták elfogadni s mert a pengő külföldi értékelése más volt, mint ami a külföldi fizetési eszközöknek a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyamának megfelelt, az alperesi cég a felperes értékeinek a kiadását megtagadhatta-e? A külfölddel való fizetési forgalom ellenőrzése szabályozása tárgyában kibocsátott rendeletek szelleméből és intézkedéseiből következik, hogy belföldi személy vagy belföldi cég idegen valutára szóló külföldi tartozását a törvényes rendelkezések korlátai között, csak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamjegyzése alapján egyenlítheti ki s külföldi hitelező, ha törvényes tilalom nincs, követelésének ki'fizetését a belföldön csak a hivatalos árfolyamon követelheti. Az alperesi cég kötelezettsége 1931 december hó 31-én a külföldi hitelezők irányában tehát csak olyan értelemben állott fenn, hogy ezek idegen valutára szóló követelését a hivatalos árfolyamnak megfelelő pengőben volt köteles kiegyenlíteni s a magyar törvények alapján egyébre kötelezhető nem is volt. Ennélfogva a felperes vevőitől a kezeihez befolyt értékek neki teljes biztosítékot nyújtottak. Azon az alapon tehát, hogy a vevőktől befolyt összegek a külföldi tartozások értékét nem fedezik, az alperes felperessel szemben a fölös értékek kiadását meg nem tagadhatta. De nem tagadhatta meg azon az alapon sem, hogy a hitelezők akkor a pengőben való teljesítést nem fogadták el, a pengő jövőbeni árfolyamalakulása pedig bizonytalan lévén, nem lehetett tudni, hogy amikor teljesítésre kerül majd a sor, milyen összegű pengőre lesz szükség a tartozás kiegyenlítésére. Nem pedig azért, mert mint jelenleg, úgy 1931 december hó 31-én is a forgalomban levő pengő aranyértékű pengő volt s a 4560/1931. M. E. rendelet 2. §-a értelmében a kezeinél levő pengőt az alperesi cég aranypengőként helyezhette el takarékbetét gyanánt s ezáltal magát a pénz netáni értékcsökkenése ellen megóvhatta. Minthogy tehát az alperesi cégnek a külföldi tartozásait csak a pengő hivatalos árfolyamjegyzése; alapján volt szabad teljesítenie, minthogy a külföldi hitelezők elutasító magatartása esetén a kezeihez befolyt pengőket aranypengő gyanánt helyezhette el s ekként a pénz esetleges értékcsökkenésének veszélye nem fenyegethette, azzal az összeggel, amely hivatalos árfolyamjegyzés szerint számszerűleg megfelelt a külföldi hitelezők tartozásának, kellőleg biztosítva volt s ennélfogva sem a többletként befolyt 4722 P 32 f-t, sem a takarékbetéti könyvet nem tarthatta vissza. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos