Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Törvényjavaslat az üzleti hirdetések korlátozásáról és a versenyjog módosításáról

10 KERESKEDELMI JOG 2. 8Z és mivel ez az irányadó jogszabály forradalmi viszonyok teremtette rendkívüli helyzetben a rendes gazdálkodás folytatásának lehetővé tétele érdekében vállalt kötelezettség tekintetében is alkalmazandó az okszerűségnél fogva: a m. kir. Kúria — kiemelve azt, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében felhívott 479/1890. V. K. M. Eln. sz. szabályrendelet rendelkezései a jelen követeléssel semminő kapcsolatba nem hozhatók — mellőzte a fellebbezési bíróságnak azt a téves állásfoglalását, mintha a néhai javadalmas Ígéretére alapított kereseti igénynek az alperes javadalmi utóddal szemben való érvényesítését az igéret felsőbb jóváhagyásának hiánya gátolná. Minthogy továbbá a kártalanítási igéret a felperesnek az uradalmi érdekek védelmében a forradalmi időben való helytállása fejében történt, kétségtelenül fennállónak tekintendő — visszavonás hiányában — az októberi forradalom szerves folytatásának jelentkező kommunista uralom alatt való helytállás esetére is. Kártérítés 31. A férjnek, illetve apának a baleset folytán bekövetkezett halála esetén az özvegyet és az árvákat kártalanításul olyan összegű járadék illeti, mint amekkora összeget a férj, illetve apa a jövedelméből azok eltartására, illetve neveltetésére fordított, vagy fordíthatott. (C. P. II. 7606/1930. sz. a. 1932 nov. 4-én.) Ez a tartási, illetve neveltetési összeg, a bírói gyakorlatnak megfelelően lett az özvegy részére az elhalt keresményének Vs-ében, a kk. felpereseket illetőleg Vs-ében megállap,tva. A kk. felperesek azonban nem igényelhetik együttesen az apai jövedelemnek ezt az V5-öd részét, hanem mindegyiknek csak ahhoz van joga, hogy az amit az apjuk életében abból reá fordított, részére külön-külön megítéltessék. 32. Tartási jogosultnak járó kártérítés mérve, ha nz elhalt ufán üzlet maradt fenn. (C. P. II. 4631/1920. sz. a. 1932. nov. 10-én.) Az alperes a kártérítési kötelezettségáénél fogva a felperesnek, a férje halálával elvesztett tartás fejében, olyan összegű járadékot tartozik szolgáltatni, amilyen összeget kitesz annak a tartásnak az értéke, amelyben a felperes férjétől, ennek az életében részesült és amelyet a férje halála következtében elvesztett. A felperes a férje életében szatócsüzletének a jövedelméből tartotta el önmagát és a felperest is. Az üzletnek a jövedelme azonban a felperes férjének az elhalálozása következtében nem szűnt meg teljes egészében, mert ennek a jövedelemnek csak egy része állott elő az elhaltnak a személyes tevékenységéből, annak másik része pedig magából a kereskedelmi üzletből s az abba befektetett vagyonból, tehát olyan tényezőkből származott, amelyek a felperes férjének az elhalálozása után is fennmaradtak, úgy, hogy az azokból származó jövedelmet a felperes tovább is élvezte. A felperes tehát férjének az elhalálozása következtében a férjtől, annak az életében élvezett tartásnak csak azt a részét vesztette el, amelynek a forrása az elhalt személyes tevékenységéből előállott jövedelem volt. Ennek következtében a felperest az elvesztett tartás fejében kártérítésképpen megillető járadék mennyiségének a kiszámításánál a felperes elhalt férjének személyes tevékenységéből előállott jövedelem összegéből kell kiindulni és ennek az a része, amelyet az elhalt életében a felperes tartására fordított, vagy fordíthatott, jár a felperesnek kártérítésképen az alperestől. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes férjének a halálát megelőző időben az üzletből származó évi tiszta jövedelem 10.672 P 60 f-t tett ki. Ez a ténymegállapítás a Pp. 534. §-a értelmében figyelembe vehető módon megtámadva nincsen, az tehát ehelyütt is irányadó. Ebből a tiszta jövedelemből egy hónapra 889 P 38 f. esik. A m. kir. Kúria figyelemmel egyrészt arra, hogy a meghallgatott szakértő véleménye szerint a felperes elhalt férjének a személyes tevékenysége az üzlet jövedelmezőségében döntő jelentőségű tényező volt s annak elhalálozása óta az üzletnek a jövedelmezősége erősen csökkent, másrészt azonban figyelemmel arra is, hogy az üzletből származó jövedelem csökkenését nem lehet kizárólag az elhalt személyes tevékenységének az elmaradására visszavezetni, mert köztudomás szerint a gazdasági helyzet általános rosszabbodása egymagában is az üzleti jövedelemnek tetemes csökkenésére vezetett, az összes körülményeknek a Pp. 271. §-a értelmében történt gondos mérlegelésével úgy találta, hogy a felperes férjének az elhalálozása előtt elért havi 889 P 38 f üzleti jövedelemből átlagban mintegy havi 500 P esik az elhaltnak a személyes tevékenységére, az ezt meghaladó rész pedig attól független tényezőkből állott elő. A felperes elhalt férjének személyes tevékenységéből származó havi 500 P jövedelemnek két ötödrésze, vagyis havi 200 P az az összeg, amelynek a megtérítését a felperes az alperestől jogosan követelheti azon az alapon, hogy azt a férje, életében, a felperes eltartására fordíthatta s ettől a tartástól a férjnek baleset okozta elhalálozása következtében a felperes elesett. A felperes részére megítélt járadék összegét tehát, a fellebbezési bíróság ítéletének e részben való megváltoztatásával, havi 200 pengőre kellett leszállítani. Életjáradék 33. Ha valamely életjáradéki szerződésben, a meghatározott időre szőlő életjáradéknak egy bizonyos meghatározott napon való utólagos kiszolgáltatása van kikötve, a járadékfizetésre kötelezett abban az esetben is, ha a járadékra jogosult az életjáradék kiszolgáltatására kitűzött határnap előtt meghal, köteles az életjáradéknak az illető időszaknak a halálozási £iap előtt Jefolyt részére aránylagosan eső részét az elhalt járadékra jogosult örököseinek kiadni. (C. P. VII. 2443/1931. sz. a. 1932 nov. 16-án.) Pénztartozás 34. A biztosítási kötvényekben a biztosítási összegeknek ekként történt meghatározása: „Franchi 10.000 in oro" nem egyértelmű az effektív arany francia frankban leendő kifizetés kikötésével, hanem a biztosított tökének teljes aranyértékben leendő kifizetését, tehát számolási érték megjelölését jelenti csupán. (C. P. VII. 3168/1931. sz. a. 1932 nov. 29-én.)