Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Megszerezheti a részvénytársaság a saját részvényeit tőzsdei árfolyamápolás céljából?

6 KERESKEDELMI JOG 1, SZ. béketürésről tett tanúságot, de semmiesetre sem ismerte el a szab. ügyvivőknek azt a jogát, hogy ügyfeleket védjegyügyekben (tehát nem peres ügyekben is) egyáltalában képviseljenek. Még fokozottabban áll ez a védjegyügyi peres eljárásra nézve. S itt már semmiféle kompromisszumnak nem lehet helye. A 13. § minden jogos előzmény nélkül illesztette be a Tervezetbe a képviselet kérdését, A képviselet kérdésének ezen utólagos beszúrása ellentétben áll: a) magával a Tervezettel, b) az eddigi törvényekkel és c) az eddigi gyakorlattal. Ad a). Az 19,25. XII. t.-c. 5. §-a védjegyügyi eljárásnak új megállapítását csupán az 1911. I. t.-c. (Pp.) elveinek szem előtt tartásával rendelte el. Már pedig a Pp. ott, ahol a felek képviseletre szorulnak, csupán az ügyvédi képviseletet ismeri el. De ellentétben áll a 13. § az alaptörvénynyel azért is, mivel a képviselet kérdése sem az eljárásra, sem pedig a bíróság szervezetére nem vonatkozik, hanem tisztára anyagjogi (megbízás) kérdés, melyre a felhatalmazás nem terjedt ki. De ellentétben áll a Tervezettel abból kitűnői eg is, hogy az Indokolás egy szóval sem említi meg a 13. §-nál ezt a tervezett újítást s így világos, hogy a Tervezet szerzőjétől távol állott a képviseletnek ily megváltoztatása. Ad b). De ellentétben áll ez a rendelkezés az 1895. XLI. t.-c. (védjegynovella) 6. §-ával is, mely szerint csupán a „jogi képviselet" költségei állapíttatnak meg, mely tehát impliciter magában foglalja azt is, hogy a perben ítélkező hatóság csupán jogi képviseletet ismer el. Ad c). Az eddigi gyakorlat is azt igazolja, hogy a védjegyperek vitele tisztán jogi műveltséget előfeltételező szervek közreműködését igényelte. így a védjegytanács elé kerülő ügyeket a M. kir. Szabadalmi Bíróságnak mindig jogász bíró tagjai készítették és készítik elő. A Kereskedelmi Kamara védjegylajstromozó hivatalának élén szintén jogvégzett hivatalnokok állnak. A vódjegypereket eddig is ügyvédi képviselet mellett vitték. Egész Európában egyedülálló volna, hogy tisztán műszaki képzettséggel bíró szabadalmi ügyvivők semmi műszaki képesítést nem igénylő, ellenben többnyire tisztán jogi természetű vitás kérdések peres elintézésére nyerjenek törvényes jogosítványt. Annál erélyesebben szembe kell szállni ily kísérlettel, mert — mint az alábbiakból kitűnik — az, hogy a szab. ügyvivők részére bizonyos oldalról ily indokolatlan hatáskör elnyerése céloztatik, azt e 13. §-on kívül az 1932. VII. t.-c.-t végrehajtó 4300/1932. M. E. rendelet 4. §-a is mutatja; mely szerint „az ipari tulajdon védelme Magyarországon, amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik, a Szabadalmi Bíróság hatáskörébe tartozik". E 4. § az összes iparjogvédelmi ügyeket (szabadalom, védjegy, versenyjog, mintaoltalom, esetleg szerzői jog) a Szabadalmi Bíróság elé utalván s e perekben a Szabadalmi Bíróság eljárását tevén irányadóvá — ez annyit jelentene, hogy a szabad, ügyvivők jogot vindikálnának, sőt nyernének verseny- és szerzői jogi perek vitelére. Hogy azonban a Tervezet szerzője menynyire nem gondolt erre az abszurdumra, az is mutatja, hogy még a Szabadalmi Bíróság keretén belül is a tanácsok összeállításánál mindenütt a jogászelem praedomináló; a Kúrián pedig védjegy ügyekben az ülnököket teljesen mellőzi. Vagyis ezzel is dokumentálni kívánja a Tervezet, hogy itt tisztán jogi kérdésekről van szó. Ott pedig más, mint ügyvédi képviselet nem lehet elképzelhető. Reméljük, hogy az igazságügyi- és kereskedelemügyi kormányok ezt a rendelkezést, mely ellen az ügyvédi Kamara is állást foglalt, meg fogják változtatni; amit annál is inkább hihetünk, mert tudjuk, hogy ez az álláspont felel meg a szabadalmi ügyvivői kar tekintélyes tagjai egyéni felfogásának is. SZEMLE SX Megszerezheti a részvénytársaság a saj;>t rész'vényeit tőzsdei árfolyamápolás céljából? A kereskedelmi törvény 161. §-a kategorikusan megtiltja a saját részvény visszavásárlását és csak egy kivételt koncedál t. i., ha a részvényvisszavásárlás alaptökeleszállítás céljából történik. Mégis a K. T.-nak ezen intézkedése az idők folyamán a gyakorlatban mindinkább gyengült. Ugy, hogy az utolsó években részvénytársaságaink mindinkább megszegték ezt a tilalmat. A tilalomszegés indoka többnyire az volt, hogy a visszavásárlás a tőzsdei „árfolyam ápolása" miatt szükséges. A tőzsde belső struktúrája következtében ugyanis előfordulhat a konkrét eset, hogy valamely részvényes kénytelen a részvényeitől megválni. Ez az ok a részvénytársaságoktól teljesen kívül álló lehet. Például a részvényesnek hirtelen pénzre van szüksége. Ugyanakkor azonban nincs a piacon megfelelő vételkedv, így a túlnyomó kínálat következtében a részvények árfolyama mindinkább esni fog. A közgazdaság alaptörvényei szerint ugyan az alacsony áraknak a vételkedvet fokozni kellene, azonban ma különösen sok az a kényes idegzetű tőkés, aki, ha árfolyamesést lát a tőzsdén, sietve eladja a részvényét,