Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1931-ben

2. sz. KERESKEDELMI JOG 31 és amely a törvényes kamatlábat is összhangba hozná az általánosan szokásos ügyleti kamatokkal. Ez a kívánság nincsen ellentmondásban azzal a másik óhajjal, hogy a kamatmaximum a jegybank kamatlábával együtt, mai magasságából, újabban megállapított mértékben is tetemesen alul leszállíttassék. V Hiteliogi gyakorlatunk 1931-ben. Irta: Dr. Szenté Andor. Az 1931. évi hitel jogi gyakorlat, mint utóbbi időben mindig, a leggazdagabb és legérdekesebb anyagot a részvény jog terén szolgáltatja. Részvényjogunk reformra szorultságának legnagyobb bizonyítéka éppen bíróságaink nagy és eredményes munkája az irányban, hogy a fennálló törvényes rendelkezések keretén belül az egészséges és gazdaságilag indokolt reformok megvalósíttassanak. Az 1931 évi részvényjogi gyakorlatot azonban, az esetek nagy számánál és érdekességénél fogva, külön cikk keretében fogjuk ismertetni. Az általános joggyakorlat körében kiemelkedik a Kúria P. IV. 7618/1929. számú ítélete (KJ. 6 = Kereskedelmi Jog, 1931. évf. 6. szám), mely a jogszabálytan körében a bírói gyakorlat változásának visszaható erejére vonatkozik. A perbeli tényállás szerint alperesi szövetkezet igazgatósága önmagának állapított meg díjazást a költségszámla terhére, anélkül, hogy e kérdést a közgyűlés külön elhatározása alá bocsátotta volna. Felperes megtámadta a mérleget megállapító 1928 október 30-i közgyűlési határozatot, mert a P. H. T.-ban 1930-ban megjelent 844. sz. E. H. szerint az igazgatóság a maga részére általában díjazást nem állapíthat meg. A Kúria megállapította, hogy a 844. sz. E. H. ,,a bírói gyakorlatban továbbfejlődő cégjognak egy újabb szabályát hívta életre". A bírói gyakorlatban erre vonatkozólag kifejlődött jogszabálynak változása azonban csak 1930-ban került nyilvánosságra és ezért a Kúria az új jogszabálynak a forgalom biztonsága érdekében visszaható erőt nem tulajdonított és a keresetet elutasította. Ez a rendkívül érdekes ítélet, mely csak helyeselhető, a jogszabálytan számos alapvető kérdését érinti és ezért igen szép vitát provokált. A kérdés részleteibe itt helyszűke miatt nem mehetünk bele, hanem utalunk Szladits professzor, Hevesi Illés és Sichermann Frigyes hozzászólásaira a Jogtudományi Közlöny 1931 évi 11, 12 és 13. számaiban. A tartozatlan fizetésre vonatkozólag kimondta a Kúria, hogy a tartozatlan fizetés csak magánjogi címen követelhető vissza; de nem tekinthető ilyennek, hogy a városi tanács az összeget a képviselőtestület jóváhagyása I nélkül, tehát szervezeti és belső ügyviteli szabályainak meg nem felelően utalta ki (P. IV. 6973/1929, KJ. 4). A megbízás körében érdekességénél fogva figyelemreméltó a Kúria P. IV. 813/1930. sz. határozata (KJ. 4), melyben a konkrét esetben a megbízást vissza nem vonhatónak nyilvánítja. Felperes megbízta alperest, hogy 1000 db. részvényét az okiratban megjelölt nagyrészvényesek között létesítendő szerződésben 1940-ig színdikátusilag leköthesse azzal, hogy a szindikátusban alperes képviselje felperest. A szindikátusi lekötés végbe is ment. Felperes a megbízást vissza akarja vonni; a Kúria azonban tekintettel arra, hogy a szindikátus egyéb tagjaival alperes saját személyében szerződött és így nem felperes került a szindikátussal jogviszonyba, megállapította, hogy itt nem egyszerű megbízásról van szó, hanem felperes részvényeinek az alperes személye által képviselt érdekcsoport keretében való szindikátusi lekötéséről. A szindikátusi lekötöttség tartama alatt tehát felperes a megbízást egyoldalúan nem szüntetheti meg. A kártérítési jog terén a Kúria kimondta, hogy orvosi műhibáról csak ott lehet szó, ahol az orvos valamely gyógymódot vagy eljárást úgy alkalmaz, hogy az orvosi tudomány mindenkori állásához képest annak káros hatása már az átlagos ismeretek mellett is előrelátható, vagy a káros hatások elhárítására szolgáló és általában ismert óvó rendszabályokat gondatlanságból vagy tudatlanságból mellőzi (P. II. 2796/1930, KJ. 10). A gyógyszerészre vonatkozólag a Kúria álláspontja az, hogy az orvos által rendelt gyógyszert pontosan az orvos előírásának megfelelően tartozik elkészíteni. Más gyógyszert akkor sem adhat ki, különösen a vevő megkérdezése és beleegyezése nélkül, ha azt hasonló vagy még jobb gyógyhatásúnak ismeri (P. II. 3472/1929, KJ. 6). Ez ítéletet már csak iparjogvédelmi szempontból is üdvözölni kell, mert, amint azt a Kúria az Aspírinügyben kimondta (P. IV. 7901 1930, KJ. 11). a kért áru helyett másnak kiszolgáltatása tisztességtelen verseny, ill. védjegyes áru esetében védjegybitorlás. A baleseti kártérítés kérdésében a Kúria eddigi gyakorlatának megfelelően mondta ki, hogy testi munkára utalt egyéneknél a munkabírás bármely állandó jellegű csökkenése és lefoíkozottsága kártérítésre ad alapot, még ha a károsult keresete a baleset után nem is csokiként. (P. II. 1325/1929. KJ. 5.) A kártérítés mértékére nézve megállapította a Kúria, hogy az elhalt gyermekei kártérítést csak oly mértékben követelhetnek, amely mérvben a törvényes tartási kötelesség az apát terhelte és a gyermekei az ő halála folytán ettől elestek. Az, hogy az elhalt természetes gyermekeit törvényes tartási kö-