Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A váltótartozás késedelmi kamata

6 KERESKEDELMI JOG í. sz. térítés mértékére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. Vessük továbbá össze a kamatrendelet 14. §-ának e szóhasználatát a 8074/1924. vagy 4960/1927. M. E. stb. számú rendeletek kezdő mondatával, mely „a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítés mértékének újabb megállapításáról" szóló rendelkezés vezeti be. Nyilvánvalóvá válik, hogy a kamatrendelet 14. §-a az 1923. évi XXXIX. t.-c.-nek nem 2—6. §-ait helyezte hatályon kívül, hanem csupán e törvénynek a magasabb és mérsékeltebb kárkamat éppen érvényben lévő mértékét és e mérték megállapításának módjára vonatkozó szabályait. Egyebekben tehát az 1923. évi XXXIX. t.-c. rendelkezései változatlanul megmaradtak, megmaradt a már idézett 1. §, megmaradt a 2. § 1. és 2. bekezdése, mely szerint a törvény magasabb és mérsékeltebb kárkamatot állapít meg, megmaradt a 3. §, mely az átértékelt tartozás után, a 4. §, mely a forgalmi cikk árában, nemes fémben, valutában meghatározott tartozás után járó mérsékelt kárkamat alkalmazását rendeli, megmaradt a 7. §, mely szerint e törvény hatályossága alá eső tartozásokra nem nyernek alkalmazást a fennálló jogszabályoknak a késedelmi kamatokra vonatkozó e törvénnyel ellenkező rendelkezései. Nem állapíthatjuk meg tehát a késedelmi kamatot az 1895. évi XXXV. t.-c. szerint a kikötött ügyleti kamat értékétől függően és nem alkalmazhatjuk ügyleti kamatkikötés nem létében az 1895. évi XXXV. t.-c. rendelkezéseit, de a V. T. 50. és 51. §-ai rendelkezéseit sem, melyek tekintet nélkül a kikötött ügyleti kamatra a késedelmi kamat mérvét 6 % -ban állapítják meg, mert hiszen ezt az 1923. évi XXXIX. t.-c. 1. §-a kifejezetten kivette az eddigi szabályozás köréből. Lejárt váltókövetelések után tehát ezután is a kikötött ügyleti kamat mérvétől független kárkamat ítélendő meg, de nem a Magyar Nemzeti Bank mindenkori váltóleszámitolási kamatlábához viszonyított mértékben, hanem olyan mértékben, amennyit maximum gyanánt a kamatrendelet határozott meg. A kamatrendelet pedig, mint már említettem a maximumot 12 %-ban állapítja meg, az igaz, hogy csak a rendelet életbelépése előtt lejárt követelésre nézve, de a rendelet életbelépése után is továbbfolyóan. Nézetem szerint azonban a késedelmi kamat mértékének maximuma gyanánt a rendelet életbelépése után lejárt váltótartozásoknál ugyancsak az évi 12 % alkalmazandó, mert nem lenne indokolt, hogy a párhuzamosan lejárt és ki nem fizetett váltókra kétféle mérték alkalmaztassék. De vegyük figyelembe azt is, hogy a törvényhozó következetesen jobban védi a törvény életbelépte előtt kötelezettséget vállalt vagy késedelembe esett adósokat, mint az azután kötelezettséget vállalókat vagy késedelembe esetteket. Ez kitűnik az 1923. évi XXXIX. t.-c. 2. §-ának utolsó bekezdéséből, mely szerint a kölcsönügyletből származó követelésre a mérsékelt kárkamatra vonatkozó rendelkezés alkalmazást nem nyer akkor, ha a szerződést a törvény életbelépte után kötötték; kitűnik továbbá a kamatrendelet 5. és 6. §-aiból, melyek szerint az ügyleti kamatkövetelés, amennyiben az a rendelet életbelépése előtt keletkezett, 8%, ha utána keletkezett 12%. így tehát a kárkamat törvényes legmagasabb mérve gyanánt legalábbis a tőke 12 %-át tekinthetjük, mint olyan kamatmértéket, melynek alkalmazását a jogszabály alkotója úgy a hitelező, mint az adós szempontjából és érdekében megengedhetőnek tart. Ha pedig a jogszabály alkotója a késedelembe esett adóst a felszaporodott késedelmi kamatok súly ától akként véli megmen thetőnek, hogy a késedelmi kamatot évi 12 % -ban állapítja meg, tekintet nélkül arra, hogy azok akár bíróilag is már magasabb mértékben állapíttattak meg, úgy kétségtelen, hogy évi 12% késedelmi kamatmaximummal megvédettnek kell tekinteni azt az adóst is, akli e jogszabály életbelépte idejében még késedelembe nem esett, kit tehát a felgyülemlett késedelmi kamatok súlyától megóvni nem kell. Minthogy pedig az állandó Ítélkezési gyakorlat a váltófizetési meghagyás kibocsátása esetén kárkamatláb gyanánt a magasabb kárkamat mértékét alkalmazta, nincs semmi ok arra, hogy ez a mérték ezentúl is ne alkalmaztassék, és hogy amennyiben az adós ezt magára nézve sérelmesnek találná, kifogás útján igényelje a mérsékelt kárkamat kedvezményét, melynek mértékét a kifogás folytán keletkezett perben a bíróság az alperes által rendelkezésre bocsátott és igazolt adatok alapján akár a törvényes késedelmi kamat mértékéig is mérsékelhet. A törvényes késedelmi kamat legalacsonyabb mértéke váltóra nézve akkor sem a V- T. 50. és 51. §-a szerint 6 %, mert a V. T. ha ilyen késedelmi kamatot az 1923. évi XXXIX. t.-c. rendelkezései értelmében nem ismer, hanem a köztörvényi 5 %, mely mérték a váltón alapuló követelések késedelmes teljesítése esetére meghatározott legalacsonyabb kamat mértékének tekintendő. ZORD időszak veszélyezteti egészségét. Szopogasson tehát a meghűlés első jeleinél Panílavin-pasztülákat, hogy védekezzék meghűlés ellen.