Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Szerzői jog és tisztességtelen verseny

42 KERESKEDELMI JOG 2. sz. Vétel. 31. Igaz ugyan, hogy a K. T. 319. §-a értelmében az olyan elfogadási nyilatkozat, amely feltételek vagy megszorítások melleit tétetik, az ajánlat visszautasításának és egyszersmind új ajánlatnak tekintendő; ámde ez a jogszabály nem alkalmazható akkor, ha az ügylet már meg van kötve és ennélfogva a felek valamelyikének újabb nyilatkozata nem az ajánlat elfogadásának, hanem a már megkötött szerződés módosítását célzó új ajánlatnak minősül. — Anyagi jogszabály, hogy ha az eladó a teljesítést megtagadná, a vevő nyomban fedezeti vételt eszközölhet s az így előállott különbözetet követelheti, vagy pedig a levél vételét követő napon létező árkülönbözetet. (P. 5165/1929. sz. a. 1930. dec. 2-ikán.) Már pedig a jelen esetben a vétel létrejött. A szóbanforgó ügyletre ugyanis, amely a K. T. 260. §-a értelmében a felperes részéről kereskedelmi ügylet, a K. T. 264. §-a alapján a kereskedelmi törvény határozatai és ezek között a K. T. 336. §-a alkalmazandó, amely szerint a vétel megkötöttnek tekintetik, ha a íelek úgy a vétel tárgyára, mint az árra nézve megegyeztek. A részletekben való megegyezés hiánya nem akadálya annak, hogy a vétel megkötöttnek tekintessék, mert ha a felek egyéb pontokban nem egyeztek meg, ezek tekintetében a törvény szerződéspótló rendelkezései irányadók. A fentidézett anyagi jogszabálynál fogva tehát a vétel megköttetett és létrejöttének tényén immár nem változtat az, hogy a felperes utóbb az élőszóval megkötött ügylet írásos elismerését célzó kötlevél tervezetébe a minőségi átvétel helyére és a tőzsdebíróság illetékességére nézve olyan kikötéseket vett fel, amelyekről a szóbeli szerződésben szó nem volt. Egyébiránt ezektől a kikötésektől a felperes az alperes ellenvetése folytán nyomban el is tekintett. Ennélfogva a kötlevéliervezet tartalmára, valamint későbbi módosítására vonatkozó alperesi felülvizsgálati támadások méltatást nem igényelnek. Minthogy pedig az alperes a fentiek szerint megkötöttnek tekintett vételügyletböl eredő áruszolgáltatási kötelezettségét megragadta, a felperes a K. T. 353. §-ában foglalt anyagi jogi szabálynak megfelelően követel keresetében a teljesítés helyett kártérítést. A fellebbezési bíróságnak idevonatkozó jogi álláspontja tehát helytálló és az alperesnek a kártérítés' kötelezettségének megállapítása ellen irányuló támadása alaptalan Nem helytálló ellenben a fellebbezési bíróságnak az árkülönbözet mennyiségének meghatározása tekintetében hozott döntése. Anyagi jogszabály ugyanis, hogy ha az eladó a teljesítést megtagadja, a vevő nyomban a teljesítés megtagadása után fedezeti vételt foganatosíthat és az ily vétel folytán a szerződési ár és a fedezeti vételnél szereplő ár közötti különbözeiét az eladó rovására felszámíthatja. Az alperes a szerződés teljesítését az 1928. évi május hó 2-án kelt B ./. jelű levelével világosan megtagadván, a felperes a fedezeti vételt a levél kézhezvételét követő napon túl nem halaszthatta. A több tételben május hó 9-én eszközölt fedezeti vétel tehát az alperes rovására történtnek nem tekinthető, minek következtében a felperes az ezen az alapon kiszámított vételárkülönbözetet az alperestől nem követelheti. De ha a fedezeti vétel nem is minősül az alperes rovására történtnek és ha a felperes a keresete jogalapjául megjelölt ennek a vételnek alapján árkülönbözetet nem is követelhet, a K. T. 356. S-ának 2. pontjában foglalt és a bírói gyakorlat szerint a nem fix ügyletekre is alkalmazandó anyagi jogszabály alapján követelheti azt a különbözetet, amely a B. jelű levél kézhezvételét követő napon, tehát május 3-án vagy 4--én (amely napokon a szóbaníorgó áru tőzsdei ára azonos volt), a szerződési ár és a tőzsdei ár között mutatkozott. A fellebbezési bíróság azonban a fent előadottak szerint téves ama jogi álláspontjánál fogva, hogy a fedezett vétel az alperes rovására történt a május 3-iki, illetve 4-iki tőzsdei árKülönbözet mennyiségére nézve tényállást nem állapított meg. Dombóvárnak, mint paritásos állomásnak megjelölésével eladott árúról lévén szó, a különbözet a rendelkezésre álló, de csupán a budapesti árakat feltüntető tőzsdei árfolyamjegyzékekből e helyütt sem volt megállapítható. Ezért a fellebbezési bíróság ítéletét fel kellett oldani és e bíróságot a különbözet mennyiségének meghatározását célzó további eljárásra és az ennek eredményéhez igazodó újabb határozathozatalra kellett utasítani. Biztosítás. 32. A biztosítási szerződés kiegészítő része gyanánt szolgáló általános biztosítási feltételek 2. §-a szerint a biztosító szavatossága csak akkor kezdődik, midőn a kötvény kézbesíttetett és az abban nyugtatványozott összeg készpénzben kiegyenlítést nyert. Eszerint a felelősség kezdetének két előfeltétele van. (P. VU. 6140/1929. sz. a. 1930. dec. 16-án.) A szerződésnek erre a rendelkezésére való tekintettel a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a biztosító a kötvény kézbesítése által annak adott kifejezést, hogy a biztosítási díjat hitelezi és az általános feltételek 2. $-ában foglalt attól a jogától, hogy a szavatosság a díj lefizetése előtt el nem kezdődik, — elállott. Az általános feltételek idézett tartalma szerin ugyanis a felelősség kezdete kifejezetten két körülményhez, nevezetesen a kötvény kézbesítéséhez és a nyugtatványozott összeg készpénzben való kifizetéséhez fűződik. Ebből pedig az következik, hogy ha a kötvényt a biztosítottnak kézbesítették is, a biztosító az abban kifejezetten megjelölt másik fentartást még mindig kellő alapnak tekinthette arra, hogy felelősségének kezdete be ne álljon s így magából a kötvény kézbesítéséből folyóan az általános feltételek 2. §-ában foglalt jogáról lemondottnak nem tekinthető. A fellebbezési bíróság tehát azzal, hogy az alperes kártérítési kötelezettségét a felperes által megjelölt, most tárgyalt okból beálltnak nem tekintette, jogszabályt nem sértett.