Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A váltó kiállítása és alakja a genfi egységes törvény szerint

1. sz. KERESKEDELMI JOG 5 annak az eredménye, hogy a genfi konferen­cia kerülni óhajtotta az elméleti vitakérdé­sekben való állásfoglalást. Ilyen a váltónyi­latkozatok önállósága elvének összefoglaló s a hágaitól eltérő kifejezése (7. a), a harmadik szerzővel szemben a kifogások érvényesítésé­nek szélesebb körben biztosítása (17. c), az el­fogadásnak az elfogadó általi törlése esetére a „s'étre dessaisi" kifejezésnek a „restitution" kifejezéssel pótlása( 29. c), a telepített váltó, mint műkifejezés mellőzése ( 4. és 52. c), a bemutatóra szóló forgatmány elismerése, illetőleg az üres forgatmánnyal egy tekintet alá vonása (12. c). 3. A harmadik csoportot azok az eltéré­sek alkotják, amelyek bizonyos Hágában mellőzött kérdések megoldását tartalmazzák. Ilyenek a váltókötelezettként fizető álképvi­selő jogszerzésének elismerése (8. c), a biancováltó rnegállapodásellenes kitöltése ese­tére szóló új szabály (10. c.),2 a kezes jogállá­sának a többi váltókötelezettek jogállásával összhangban való kiépítése (32., 45., 46., 55. és 68. c), a névbecsülő egyenes váltókerese­tének kifejezett elismerése (63. c). 4. Elsősorban gyakorlati szempontok ered­ményezték az eltérések negyedik csoportját. Ilyenek, hogy a megtekintésre vagy megte­kintés után bizonyos időre szóló váltóban a kamatláb szerint meg nem határozott kamat­kikötést nemírotínak kell tekinteni (5. c.),! hogy a megtekintésre vagy megtekintés után bizonyos időre szóló váltó fizetés illetőleg keltezés végetti bemutatásának határideje a hágai hat hó helyett egy év (34. és 23. c), hogy a megtekintésre szóló váltó bemutatásá­nak legkorábbi időpontját a kibocsátó meg­szabhatja és ebben az esetben az egy évi ha­táridő a kibocsátótól megszabott időponttól számít (34. c. 2. bek.). Itt érdemel említést, hogy a vásári váltót, amelynek elismerését a hágai egyezmény 6. cikke a szerződő államok­nak megengedte, a genfi egyezmények egyál­talán nem ismerik, a váltódíjat viszont, ame­lyet a hágai szabályzat 47. cikke 1/c%-ban ál­lapított meg, a genfi egységes törvény nem ismeri, hanem az egyezmény II. mellékletének 14. cikke csupán az egyes szerződő hatalmak­nak engedi meg a váltódíj megállapítását, a mérték meghatározását is az egyes törvény­hozásokra bízza. 5. Külön érdemel kiemelést, hogy az ide­gen váltó lényeges kellékéről a ,,váltó" szó 2 Ezt a II. mell. 3. cikke az egyes államok által az egységes törvényből kihagyhatónak minősíti. 3 Az alatt, hogy a kamatláb kitüntetésének el­mulasztása rendszerint a blanketta megfelelő helyének kitöltetlenül hagyásaként jelentkezik, ilyenkor pedig inkább azt lehet feltenni, hogy a blanketta e részének áthúzására irányult a szándék és a törlés maradt el véletlenül, a kiállító tehát a kamatozást nem akaita. Quassowski: Die Genfer Abkommen. Z. f. aus u. int. Privatr. 4. évf. 776. 1. használatának megkívánásával szemben a há­gai egyezmény 2. cikkében foglalt fenntartás elesett és a genfi egyezmény II. mellékletének 19. cikke csupán a saját váltó tekintetében engedi meg a ,,váltó" kifejezés pótlásául a rendeletre kiállítást, ugyanennek a melléklet­nek az 1. cikke pedig az idegen váltóban a ,,váltó" szó bevezetésére az életbelépéstől számított hat hónapi átmeneti időt enged. A genfi törekvések főirányát abban fog­lalhatjuk össze, hogy a váltó és a váltónyilat­kozatok érvényességeinek lehető megóvása mellett a felek akarata is minél teljesebb mér­tékben érvényesüljön.4 II. A váltójog fejlődése szempontjából azonban nem csupán a szövegben kifejezésre jutó újításoknak, hanem az egyes változatla­nul maradt rendelkezések ellen a konferencia tagjai részéről intézett támadásoknak is jelen­tős szerep fog jutni, mert a konferenciának ezekkel szemben megnyilatkozott álláspontja sok esetben .elejét veszi bizonyos értelmezé­seknek és alkalmas arra, hogy a részes álla­mok majdan kifejlődő joggyakorlatát egysé­ges irányba terelje.5 Éppen ezért az újítások tárgyalásában nem lehet a figyelmet csupán a szövegre fordítani. így már az egységes tör­vénynek az idegen váltóról szóló első címe első fejezetében, amely a váltó kiállításáról és alakjáról szól, sokkal több megvilágításra szoruló új kérdést találunk, mint amennyi a hágai szabályzattal való szószerinti egybe­vetésből adódnék. Ennek az első fejezetnek azokkal a kér­déseivel kívánok az alábbiakban foglalkozni, amelyek a bírói gyakorlat és a jogi irodalom eddigi állásfoglalásainak revizió alá vonását fogják maguk után vonni, illetőleg megoldásra váró új kérdések felvetését teszik szüksé­gessé. 1. Ilyen mindjárt az a kérdés, hogy a több nyelv használatával kiállított váltóban milyen nyelven kell a ,,váltó" szónak előfordulni? Ezt a kérdést — a trianoni mű nagyobb dicső­ségére — a csehszlovák köztársaság vetette fel indítványozva, hegy a váltó szó azon a nyelven legyen a váltó lényeges kelléke, amely a váltóban foglalt fizetési meghagyás formulázásában volt használva.0 A konferen­cia ezt az indítványt azzal a helyes indoko­lással vetette el, hogy maga a fizetési meg­hagyás is több szóból állhat és ezek ismét különböző nyelvekből lehetnek véve, a kér­dést tehát az indítvány elfogadása nem ol­daná meg. A konferencia a szöveget nem mó­dosította, azonban megállapította, hogy az 4 V. ö. Quassovszki i. m. 774. és köv. 1. 5 A szétágazó bírói gyakorlat megelőzésére irá­nyuló az a hágai kívánság, hogy nemzetközi jogegységi tanács állíttassék fel, Genfben az elvi határozatok köl­csönös közlésére irányuló kívánsággá olvadt le. 6 Doc. Prép. (C. 234, M. 83., 1929. II. 28.) 51 1.

Next

/
Thumbnails
Contents