Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Versenyjogi reformkérdések [2. r.] A kamarai választott bíráskodás reformja

128 KERESKEDELMI JOG 7. sz. pereket indító felperesek statisztikáját vesz­szük, azt látjuk, hogy a megtámadott alpere­sek olyan magas kamarai illetékeket fizettek, hogy azok összegéből néhány tönkrement ke­reskedőn segíteni lehetett volna. Lehet, hogy a kamara a választott bírás­kodásra egy ideig ráfizetett. Viszont azonban a kamara részéről a választott bíráskodás nem lehet üzlet sem. Nem szabad a kamará­ban második OHE-t teremteni s a peres felek terhére magas tisztviselői mellékjövedelmeket kreálni. Nem értjük, hogy például egy oly választott bírósági ügyben, ahol arról van szó, hogy két cimke hasonlít-e egymás­hoz, vagy hogy valakinek a hirdetése tisz­tességtelen reklámot képez-e, miért kell 3—4 vagy több tárgyalást tartani és minden tárgyalásért 126—126 pengő kamarai illeté­ket fizetni? A kir. törvényszékek előtt is folynak ilyen nagy fontosságú kérdések és ott a felek tárgyalásonként 2 pengő törvényke­zési bélyeget és az ítélet után 30 pengő íté­leti illetéket fizetnek. Szerény véleményünk szerint ez a kérdés is megoldandó. Ha áll is az az ellenvetés, hogy nehéz az egyes perek fontossága közt különbséget tenni; s ha érez­zük is, hogy a kamarai illetékekben való pe­renkénti különböztetés önkénykedésre ve­zethetne; mégis azt hisszük, hogy az ed­digi bajokon legalább bizonyos irányban le­hetne segíteni. A kamarai illetékekben bizo­nyos degresszív skálát kell alkalmazni, éspe­digi úgyhogy pl. két tárgyaláson túl a kama­rai illeték csökkenő legyen; hogy az alperes a kamarai illeték egészében csak rosszhisze­műség vagy vétkes gondatlanság esetén le­gyen marasztalandó. Miután az eddigiekben igen gyakran a felperes részéről volt meg a perlési viszketegség (mely gyakran a felpe­resi tisztességtelen verseny határán mozgott), ilyen esetekben a kamarai illetékek — és esetleg a perköltségek is egészben vagy rész­ben — a felperes által volnának viselendők. Még néhány év előtt vitás volt, hogy oly esetekben, amidőn a felperes a Tvt. 44. §. alapján a választott bíróság előtt terjesztett elő abbanhagyás iránti keresetet, hogy ily íté­let alapján a rendes bíróság előtt kártérítést is követelhet-e. A kir. ítélőtáblának egy íté­letével szemben már akkor azt az álláspontot hangsúlyoztuk, hogy a Tvt. 44. §. értelmében az abbanhagyás iránti keresettel felperesnek a tisztességtelen versenyből származó összes igényei konzumálva vannak. A Kúria tényleg azután ily értelemben is döntött és azóta ál­landó bírói gyakorlat, hogy aki a Kamara vá­lasztott bírósága előtt abbanhagyási pert in­dít, többé ez ügyből kifolyólag sem büntető, sem kártérítési pert nem indíthat. — Akkor a kamarához közelálló jogászi oldalról ellen­tétes álláspont hangzott el és az Iparjogvé­delmi Egyesületben is többen a Kúria állás­pontjával szemben a választott bíróság ha­táskörének kártérítési igényre való kiterjesz­tését is szükségesnek tartották. Én ezt akkor is elleneztem és ma is ellenzem és a kamarai választott bíróság hatáskörének bármily ki­terjesztését ellenzem mindaddig, míg a fenti aggályos tünetek fennforognak és a választott bíróságok összeállítása körül felmerülő visz­szás jelenségek és a választott bírói ítéletek elleni megfelelő jogorvoslat hiánya fennforog. Hasonló törekvést észlelünk mostanában is. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamará­hoz közel álló érdektestületek részéről az a törekvés mciül fel és annak az ideának akar­nak érvényt szerezni, hogy a választott bíró­ság felruháztassék előzetes intézkedések el­rendelésével és ioganatosításával is. Mint­hogy pedig a választott bíróság csak akkor kez.di meg működését, amikor megalakult; az pedig a kereset beadásától számítva esetleg hosszabb időt vesz igénybe, az ú. n. praejury intézményének behozatalát sürgetik. Az ideiglenes intézkedések intézményét a 23800/1924. I. M. számú rendelet hozta be­Ez a rendelet nem zárja ki, hogy a kamarai választott bíróság is ideiglenes intézkedése­ket rendeljen el. A kamara előtt folyó perek­ben az ideiglenes intézkedések elrendelése tehát kell, hogy ebben a rendeletben foglalt intézkedésekhez idomuljon. Értve ezalatt­hogy mindazok a kautélák, amelyek ebben a rendeletben az ideiglenes intézkedések elren­delése körül meg vannak, a kamarai válasz­tott bíróság előtti eljárásban szintén meg­adassanak. Értem tehát, hogy az a választott bíróság, amely a kamara előtti ügyekben az előzetes intézkedést elrendelné, minden ön­kényeskedés előzetes kizárásával tehesse meg csak intézkedéseit. Ne felejtsük el, hogy azok az aggályok, melyeket fentebb felhoz­tunk, fokozott mértékben fennforognak ily ideiglenes intézkedések elrendelésénél, ame­lyek egy erőszakos felperes kezében megsem­misítő fegyvert jelenthetnek a versenytárssal szemben. (És itt nem hangsúlyozhatjuk eléggé azt, hogy egyáltalában túlzásba megy az ér­dekképviseleteknek az a kívánsága, hogy csak ők legyenek jogosítva reklámszédelgé­sek, végkiárusítások és hasonló esetekben ily intézkedéseket kérni, mert eléggé láttuk, hogy egyes ú. n. gazdasági egyesületek meny­nyire vissza tudtak élni a nekik adott joggal: másrészt pedig őket sem illetheti meg na­gyobb jog, mint a magánversenytársat.) Amennyiben tehát egyáltalában a praejury intézményének bevezetése szóba kerülne, ebben az esetben is, akár az elnökök, akár a zsűri tagok megválasztásában a legszigorúbb szelekciót kell alkalmazni és a feleknek a ki­zárás vagy aggályosság tekintetében a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents