Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 7. szám - Versenyjogi reformkérdések [2. r.] A kamarai választott bíráskodás reformja
126 KERESKEDELMI JOG 7. sz. Szászy Béla nagyon jól tudta, hogy élő joggá csak azok a jogalkotások válnak, amelyek a magyar nép szokásaival, jellemével és erkölcsi érzületével összhangzásba állanak. Éppen ezért, ha tisztelettel és elismeréssel tanulmányozta is más népek jogalkotásait, arra sohasem volt kapható, hogy az idegen alkotásokat szolgai utánzással iktassa be törvénytárunkba. Még akkor is, amidőn internacionális, az egész világon egységes elvek alapján szabályozott jogintézmények kodifikálásával foglalkozott, — biztos kézzel és csalhatatlan érzékkel tudta a nemzeti jelleget az egyszerű és világos szövegezéssel érvényesüléshez juttatni. Mély tisztelettel csüngött a jogfolytonosság elvén és a nemzeti tradíciókon. Mindig a meglévő alapon épített. A reformokat úgyszólván észrevétlenül, a bevált régi intézmények mellé illesztve, igyekezett megvalósítani. Mert ismerte a magyar nép lelkét, amely ragaszkodik a régi állapotokhoz, fél az újításoktól. Mert tudta, hogy a tradíció az a láthatatlan szikla, amelyen már annyi reformer törte össze hajóját. És végül tisztán látta, hogy a magánjog alappillérjeihez: a magántulajdonhoz, a szerződési szabadsághoz és a monogám család intézményéhez avatatlan kézzel, ötletszerű reform-vággyal hozzányúlni nem szabad. Szászy Béla írtózott az elhamarkodott, túl vérmes reményeket fakasztó reformoktól. Kodifikátor létére sohasem ragadta őt magával a törvényalkotó láz, a jogszabály-infláció délibábja. Mert ha érezte is a törvényalkotás és a szintén intuícióval és fantáziával dolgozó művészet közötti rokonságot, — egy pillanatig sem tévesztette el azt a szoros összefüggést, amely a jogszabály és a szabályozni kívánt életviszony között áll fenn. Éppen ezért csakis a legkörültekintőbb „előkészítés" után, — amely mérlegre tette a tapasztalási tényeket, latolgatta a pro és contra érveket és alaposan tanulmányozta a szabályozás különböző kihatásait — szánta el magát a kodifikálásra. Szászy Bélának ez a szerénysége, óvatossága, alapossága és mértéktartása gondviselésszerűen fékezte le azokat a túlzásokat, azokat a robbantó jelszavak sugallatára felbukkanó „nemzetmentő" reformeszméket, amelyek a lefolyt közel két évtized gyökeréig beteg és lázas atmoszférájában valósággal rohamokat intéztek a kodifikátorok ellen. : Szászy Bélának élete a nagy próféták életéhez hasonló, ő is meglátta az ígéret földjét, de nem tudott oda bejutni. Kora fiatalságától kezdve dolgozott és lelkesített az eredeti és önálló magyar magánjogi kódex megteremtése érdekében. Ott volt 1900-ban az első tervezet publikálásánál és a hatalmas anyaggyűjtemény előkészítésénél, 1913-ban a második tervezet formábaöntésénél, a háború alatt a bizottsági szöveg megszerkesztésénél. De a tulaj donképeni nagy munkát az összeomlás után végezte, amikor a kishitűség és a közömbösség valósággal nevetségesnek bélyegezett minden olyan nagy koncepciójú törvényalkotást, amely évtizedekre, sőt évszázadokra szabja meg a magyar jogfejlődésnek irányát, ő az elmúlt évtized megpróbáltatásai között mindamellett, hogy érzékeny szívét hatványozottan marcangolták a magyar nemzetet ért súlyos csapások, össze tudta szedni testi és lelkierejét ahhoz, hogy az új kor igényeivel és szükségleteivel is számoló új formába öntse a nagy kódexet és annak törvénynyé válását lehetővé tegye. A nagy munka sikerült, a nagy munka örökké fog élni és mindennél maradandóbban meg fogja őrizni Szászy Béla nemes alakját. Versenyjogi reformkérdések. (A kamarai választott bíráskodás reformja). Folytatás. Irta: dr. Szenté Lajos ügyvéd. A Kereskedelmi Jog június 1-i számában megjelent közlemény szakkörökben erős viszhangra talált. Talán voltak olyanok, akik a közlemény hangját merésznek és konklúzióit erősnek tartották, azonban bennünket megnyugtat az a tudat, hogy cikkünk tartalma objektív és megállapításai a valóságnak megfelelőek voltak. Szinte váratlan segítőtársat találtunk megállapításaink nyilvánosságra hozatalában dr. Meszlény Artúr egyetemi nyilv. rk. tanár, a tisztességtelen versenyről szóló törvény egyik kommentátorának személyében, aki a Pester Lloyd június 6-i számában „Rechtsleben" című cikksorozatában „Missbrauch des Klagerechtes wegen unlauteren Wettbewerbs" (Dr. M. jelű) cikkében talán még tovább megy, mint a mi cikkünk; mert Meszlény szerint, hogy ha a dolgok így haladnak tovább, akkor a versenyjogi törvény, amely kezdetben kétségkívül tisztítólag hatott az üzleti erkölcsökre, egy új országos csapássá fog válni és a szabadverseny új gátjául fog szolgálni. Dr. Meszlény ugyanazokat az anomáliákat sorolja fel, amelyeket én panaszoltam: egyes felek és ügyvédek valóságos perlekedési mániáját, és bizonyos formálisan és alapszabályszerűleg működő egyesületeknek hivatatlan perlekedését. Ha a választott bíróságok a magánjogi törvénytervezetnek (MMT.) 2., il. 1711. §§-ait nem veszik figyelembe, úgy figyelmükbe ajánlom Meszlénynek ugyanarra irányuló fejtegetéseit; és ha a kamarai választott bíróság nem tartja szükségesnek a bizonyítást a felperesként fellépő egyesület hivatottságára,