Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Az Országos Hitelvédő Egylet 1930. évi jelentése

6. sz. KERESKEDELMI JOG 121 fennálló azzal a bírói gyakorlattal (amely legutóbb a m. kir. Kúria 1920. május 5-én P. VII. 1817 1919. számú határozatában jutott kifejezésre) s amely megengedhetőnek találta, hogy az igazgatóság külön közgyűlési felhatalmazás nélkül is javadalmazást állapíthasson meg ama tagjai részére, akik rendes működési körükön kívül külön megbízatás alapján különleges szolgálatot teljesítenek. A kir. Kúriának ez az elvi határozata ezek szerint a bírói gyakorlatban továbbfejlődő cégjognak egy újabb szabályát hívta életre, amely a határozattárba történt felvétele útján kellő nyilvánosságot nyert, úgy hogy ahhoz a közzétételt (1930) követő években meghozott és meghozandó részvénytársasági és szövetkezeti közgyűléseknek, valamint az újonnan keletkező társaságok alapszabálvainak szigorúan alkalmazkodniok kell. Ellenben a forgalom biztonsága és a kereskedelmi életben megkívánt bizalom és jóhiszeműség egyaránt kizárják, hogy az igazgatóság hatáskörét megszorító ez az új jogszabály visszaható erővel ruháztassék fel, vagyis, hogy az megtámadási kereset esetén, avagy hivatalból, a 32 évi elévülési időn belül megtartott összes közgyűlések e tárgyú határozataira is kiterjesztessék, s ezzel évtizedeknek lezárt üzleti élete a felforgatás veszélyének tétessék ki. Az előrebocsátottak szerint az alperes szövetkezet 1928. október 30-án megtartott közgyűlésének az 1927 28. üzletév mérlegét megállapító határozatát nem lehet a törvény alapján megsemmisíteni azért, mert az igazgatóság ama tagjai részére, kik az ügynevezett felosztó bizottság elnökeként és tagjaiként, tehát különleges megbízatási körben működtek, ezért a működésükért a költségszámla terhére díjazást állapított meg anélkül, hogy ezt a kérdést közgyűlés külön elhatározása alá bocsátotta volna. De nem semmisíthető meg ez a határozat, mint alapszabályellenes sem. mert az alapszabályok 25. §-ának b) és 52. §-ának 4. pontja csupán az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai részére járó ..jelenléti díjak'", tehát csak a szoros értelemben vett igazgatósági tagsági javadalmazás meghatározását utalta a közgyűlés hatáskörébe, az igazgatóság tagjainak külön megbízatási körükben kiérdemelt javadalmazását ellenben nem. Kezesség. 93. Általános jogelv az, hogy a hitelezőnek a jóhiszeműség követelményénél togva tartózkodnia kell olyan cselekményektől, amelyek a kezes helyzetét súlyosbítanak és őt megiosztanák visszkeresetének azoktól a biztosítékaitól, amelyekre a kezesség vállalásakor számított, vagy számíthatott. Ezért jogszabály az. hogy ha a hitelező lemond a követeléssel egybekötött oly zálogjogról, jelzálogról stb., amelyet a kezességvállalás előtt vagy azzal eg'yidőben, illetve kapcsolatban olyképpen szerzett, hogy a kezes arra számíthatott, — a kezes felszabadul annyiban, amenynyiben a főadós elleni követelésnek átszállása következtében a követeléssel egybekötött jogok érvényesítésével kielégítést nyerhetett volna. [P. IV, 75 1930. sz. a. 1931. ápr. 15-én.) Erre a jogszabályra azonban a II. r. alperes ebben az esetben nem hivatkozhatik. A 6. alatti okiratban ugyanis a felperessel szemben fennálló és a jövőben keletkező kötelezettségei biztosítékául az I. r. alperes a fedezeti váltó kiállításán kívül arra kötelezte magát, hogy a megállapodás kiegészítő részét alkotó leltárban felsorolt automobilok eladási árából őt illető hasznokat a felperesnél fennálló tartozása törlesztésére fordítja, ennélfogva már ezúttal a felperesre engedményezi mindezen öt illető, vagy javára a jövendőben befolyandó ezeket az összegeket. Kötelezte magát az L r. alperes arra, hogy minden egyes automobil eladásánál őt, illetve a fenti engedmény folytán most már a felperest illető vételári többletet (hasznot) a felperesnek haladéktalanul beszolgáltatja. Tartozása további biztosítására leköti a felperesnek átadott leltárban felsorolt és az I. r. alperes üzlethelyiségében tároló automobil alkatrészeket és felszerelési cikkeket, amelyek az l. r. alperes leltárában 86.000.000 korona értékben szerepelnek és kötelezi magát arra, hogy minden egyes eladás esetén a befolyt teljes vételárat folyószámla tartozása törlesztésére fogja a felpereshez befizetni. Végül további biztosítékul a felperesre engedményezte az L r. alperes a külön jegyzékben felsorolt összesen 40,000.000 korona értékben feltüntetett összes követeléseit és az engedményezésről az adósokhoz intézett értesítéseit a felperesnek átadta. A II. r. alperessel közölt és általa kifogás nélkül elfogadott ez az okirat eszerint a felperes követelése biztosítására „leköti" ugyan a 8ó millió koronára értékelt automobilalkatrészeket és cikkeket, de arról, hogy ezeket az ingóságokat az I. r. alperes a hitelező felperesnek egyidejűleg birtokába adja. vagy átadni tartozik, az okirat nemcsak nem szól, hanem az okiratnak az a tartalma, hogy ezeknek az I. r. alperes üzletében tároló eladásra szánt árűcikkeknek eladását továbbra is az L r. alperes teljesíti és a felperesnek csupán az azokért befolyt vételárat tartozik befizetni, kétségtelenül azt igazolja, hogy az ingóságoknak felperes birtokába leendő átadására egyik szerződő félnek akarata sem irányult. A 6. alatti okirat tartalma szerint a felperest a lekötött ingók birtokához való jog meg nem illetvén, — a II. r. alperes, aki élethivatásánál és állásánál fogva a 6. alatti okirat értelmével, sőt jogi vonatkozásaival is tisztában lehetett, — nem vitathatja, hogy a felperes hitelező az ingók birtokba vételének elmulasztásával oly jogról mondott le. amely jog a hitelezőt az adóssal szemben megillette. Azt viszont, hogy a lekötött ingóknak a felperes részéről leendő birtokba vételét a II. r. alperes a saját kezességvállalása feltételéül kikötötte volna, a fellebbezési bíróság meg nem állapította. Biztosítás. 94. Kötvénvszöveg szoros értelmezése. (P. VII. 1024 1930. sz. a. 1931 ápr. 22-én.) Helyesen indult ki a fellebbezési bíróság ítéleti döntésénél abból a jogszabályból, hogy: a biztosítási szerződésből folyó jogok és kötele-