Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - A keretbiztositéki jelzálog átruházása

116 KERESKEDELMI JOG 6. sz. esetben fog előterjeszteni, ha végrehajtás utján már semmi reménye nincs követelésének behajtására. (Eltekintve természetesen a Te. életbelépése óta elszaporodó és a végrehajtás foganatosítási költségek előlegezésének kikerülését célzó ú. n. „ijesztési" kérvényektől.) S valóban, míg a ,,fizetések megszüntetéséhez" már egy végrehajtás elegendő, addig a „csődnyítási kérvény beadásakor" a végrehajtások tömegével, sőt nagyon sokszor már kitűzött árveréssel állunk szemben. így sokkal nagyobb rosszhiszeműség terheli azt, aki a „osődnyitási kérvény beadása", mint aki a „fizetések megszüntetése" után szerez valamely jogot. Képtelenségnek tartom, hogy ennek tudatában egy rosszhiszemű hitelező a többi elől elvonhassa a kielégítési alapot anélkül, hogy ez ellen bármiféle jogorvoslat volna, mert hisz a hitelezőknek nem áll módjában a bírói eljárás megrövidítésével a 6 havi elévülési idő leteltét megakadályozni. Annak a rendelkezésnek, hogy a csődnyitás előtt 6 hóval történt jogszerzés azon címen, hogy a szerző a fizetések megszüntetéséről tudomással birt, — meg nem támadható, meg van a maga helyes indoka. És pedig az, hogy ezzel kényszerítve vannak a hitelezők a fizetésképtelen adós ellen a csődnyitási kérvényt beadni, különben kiteszik magukat annak a veszélynek, hogy egy másik hitelező elviszi előlük a kielégítési alapot s eltelvén a 6 hónap, nem lehet majd megtámadni. A cikkíró arra a megállapításra jut, hogy a törvényhozó már a törvény megalkotásakor számított az eljárásoknak évekig való elhúzódására. Én ennek a megállapításnak éppen az ellenkezőjét olvasom ki a csődtörvényből. A Cs. T. 84. §-a szerint ugyanis a bíróságnak a tárgyalást legfellebb harmadnapra kell kitűzni. A Cs. T. 86. §-a értelmében a hozott határozat ellen a felfolyamodást 3 nap alatt kell beadni. Ezekből a rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a törvényhozó nem is álmodott arról, hogy lesz valamikor olyan csődnyitási ügy, amely 2 év alatt fejeződik be. Azt mondja a cikkíró, hogy a „kereskedelmi és gazdasági jogbiztonság, valamint a jóhiszemű forgalomba vetett hit is megkívánja, hogy a jogcselekmények, a jogügyletek megtámadhatatlanságának határideje biztosíttassék." Ennek következtében ki kellene mondani, hogy: „az itt felsorolt jogcselekmények meg nem támadhatók, ha a csődnyitást 6 hónappal megelőzőleg keletkeztek." A kereskedelmi forgalom csak a jóhiszemű jogszerzés védelmét követeli, itt pedig kifejezetten rosszhiszemű szerzésről van szó. Az említett rendelkezést azonban szerintem csak abban az esetben lehetne törvénybe iktatni, ha biztosítva lenne, hogy a csődnyitási eljárás 6 hó alatt minden körülmények között befejeződik. Addig azonban, míg az adósnak színlelt betegséggel, részlettörlesztéssel, illetve ilyen Ígérettel módjában van az eljárást tetszés szerint elhúzni, ilyen rendelkezést törvénybe iktatni nem lehet. Ez különben nincs benn a német csődtörvényben, sem az osztrákban 1 év, mely idő alatt viszont a csődnyitási eljárás befejeződik. Összefoglalva az elmondottakat, akár a bíróságok mulasztásához, akár az adós ügyes mesterkedéséhez, mely a csődnyitási eljárás befejezését 6 hónapon túli időre tolja ki, azt a jogkövetkezményt fűzni, hogy az így szerzett jog meg nem támadható, — nem lehet. SZEMLE. A keretbiztosítéki jelzálog átruházása. Dr. Rapoch Géza f. évi április 21-én a Magyar Jogászegyletben fenti cím alatt előadást tartott, amelynek gondolatmenetét a következőkben ismertetjük. Az 1927 : XXXV. t.-c. 70. §-a értelmében a keretjelzálog csak azon feltétel alatt ruházható át, ha a biztosítéki okiratban megjelölt jogviszony átruházható természetű és a keretjelzálogjoggal együtt szintén átruházás tárgyát képezi. Az előadó ennek kapcsán rámutatott arra, hogy úgy a jogviszony, mint a jogviszony átruházásának fogalma túlságosan elméleti és pontatlan ahhoz, hogy egy jogszabály alkalmazhatóságának előfeltételét képezhesse és hogy ennek alapján a bíróság adott esetben eldönthesse azt a kérdést, hogy valóban fennforgott-e a keretjelzálogjog átszállásával kapcsolatosan az alapjogviszony átruházása és nevezetesen az átruházás folytán nem-e változott meg az alapjogviszony individuális azonossága. Ha azonban egyes esetekben ezen előfeltételek fennforgása megállapítható és ennek alapján a keretjelzálogjog joghatályosan harmadik személyre átszállhat, úgy a jogutód ellen az alapjogviszonyba való belépése folytán mindazon kifogások és ellenkövetelések érvényesíthetők, mint a melyeket az adós az eredeti hitelezővel szemben a köztük létesült jogviszonyból kifolyólag támaszthat. A jogutód jogi helyzete tehát kedvezőtlenebb, mint a közönséges engedmény esetében, mert nemcsak a jogutód elleni kifogások hozhatók vele szemben fel, hanem ezenfelül az alapjogviszonyból eredő ellenkövetelések is támaszthatók. Igaz ugyan, hogy azon esetekben, amidőn az alapjogviszony már csupán egyes követelésekre redukálódott, a jogviszony átruházás és engedmény között gyakorlatilag különbség nincsen, azonban, hogy ezen redukció adott esetben valóban bekövetkezett-e, csupán az adós elismerése által állapítható meg megnyugtatólag, viszont ez esetben a követelés jogalapja az eredeti jogviszonytól már elszakadt és az elismerésen nyugszik. Ezen általános magánjogi hátrányon kívül különös veszélyek származhatnak a váltóleszámítolás esetében. A magy. kir. Kúria ugyanis már korábban azon álláspontra helyezkedett, hogy ha a váltóbirtokos egyszersmind megszerezte az alapul szolgáló köztörvényi követelést és az ennek biztosítására szolgáló jelzálogjogot, úgy a váltóperben nem tekinthető jóhiszemű harmadiknak és így a váltóadós vele szemben az alapjogviszonyból eredő mindennemű kifogást felhozhat. Ezen felfogás, amelyet az irodalomban is sokan helyeselnek, különös jelentőségei bir most már az új törvény világában, amidőn a váltóbirtokos egyrészt a keretjelzálogjogot csakis úgy szerezheti meg, ha az alapjogviszonyba kifejezetten belépett és így minden vonatkozásban az előző jogutódává lett, másrészt azáltal, hogy az új törvény,