Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság. Szigor és megkötöttség a kft. szabályozásában

2. sz. KERESKEDELMI JOG 37 hogy a kft. nem személyegyesülés; a személyegyesülések két fő vonása: a tagok közvetlen és korlátlan felelőssége és a töke szerepének hiánya hiányzik benne. De nem is tőkeegyesülés, vagy legalább is nem az — abban az értelemben, amely értelemben a jogi nomenclatura a részvénytársaságot tőkeegyesülésnek nevezi. Szemben a részvénnyel: a törzsbetét, illetve a tagsági jogok foglalatát képező üzletrész nem értékpapír és nem bír forgalomképességgel Míg a részvény névértékének befizetésével a részvényes mindennemű befizetési obligó alól szabadul, addig a kft.-nél a tagok egyhangú határozata a társasági szerződésben pótbefizetési kötelezettséget állapíthat meg, amelynél felső határ nálunk ép úgy nincs megszabva, mint a német jogban, lévén a korlátozás csupán az, hogy a társasági szerződésben kell megállapítva lennie. Még az sem szükséges feltétlenül, hogy a tagokat egyenlő arányban terhelje. A részvényes fentemlített s a névértékben demonstrálódó szorosan körülírt fizetési kötelezettségével ellentétben a kft.-nél a legkülönbözőbb mellékszolgáltatások lehetségesek, amelyek variánsai ki sem menthetők. Találmányok, termeivények, áruk, mellékszolpáltatásként való teljesítésén túl akár a puszta nemtevés is lehet ily mellékszolgáltatás tárgya. A részvény fogalmához tartozik a szabad átruházás, míg az üzletrész átruházása a legszűkebb keretek közé van szorítva és mindenkor a társaság elővételi jogával van terhelve. A részvénytársaság legfőbb szerve a közgyűlés. A vállalat életében jelentősebb minden esemény a közgyűlés döntésére van bízva. A kft. működhetik a tagok ezen legfőbb szerve nélkül. Esetről-esetre abban állapodhatnak meg, hogy valamely tárgyban írásban határoznak. Ezen főkülönbségekre alapítja a törvényjavaslat indokolása azt a megállapítását, hogy a kft. középhelyet foglal el a személyegyesülések és a tőkeegyesülések között. Pontosan azt mondja, hogy „a kft.-ben olyan rugalmas vállalkozó formát törekszik megteremteni, amely főként egynéhány tag személyes jellegű tömörítésére legyen alkalmas." Azt hiszem, hogy a ;avaslatnak ezt a célul kitűzött mozgékony és rugalmas formát, amely az átmenetet van hivatva a személyegyesülések és a tőkeegyesülések között biztosítani, megteremteni nem sikerült. Ennek a kft. struktúrájának megteremtésében rejlő belső hibák és a jelenlegi társasági jogunkban rejlő okok az előidézői. A törvényhozó értékesíteni akarta azokat a tapasztalatokat és ezek nyomán haladó reformtörekvéseket, amelyek a német kft. nyomán mutatkoznak. A németek nálunkénál szigorúbb részvényogi szabályozása mellett a német kft. valóban a rugalmasság, mozgékonyság és a szabadszellem példája. De egyúttal a visszaélések számtalan lehetőségét rejti magában s nem tagadható hogy evvel Németországban bőven éltek is. Azonban a mi törvényünk nem elégedett meg azokkal a korrekciókkal, amelyeket a német tapasztalat nyomán az osztrák törvény s nyomában a csehek, lengyelek és bolgárok megvalósítottak. A mi törvényünk szigorúság tekintetében a legmesszebb ment s egy - tiszta gazdasági liberalizmus elvein felépülő részvényjog mellé az állami beavatkozás elvétől áthatott korlátolt f. t.-i formát teremtett. De miben áll ez a szigorúság? Kezdjük az alapításon. Elvileg a kft. a társasági szerződésnek a cégbíróság által való bejegyzésével létesül; nincs alapítás; és ha két személy egy ügyvéd által ellenjegyzett okiratban meghatározott gazdasági célra és legalább 10 ezer pengő beszolgáltatásával kft.-ot létesít, ez a bejegyzéssel létre is jön. A hosszas és költséges alapítási aktusok tehát a kft-nál hiányzanak. Szemben azonban -elenle^i részvényjogunkkal és — Franciaországot kivéve — az összes olyan országokkal, amelyek a kft-t jogintézményeik közé bevezették, nálunk az egész törzstőkét be kell fizetni egyszerre. A javaslat indokolása tisztán jogtechnikai okokra, nevezetesen a kadukálási eljárás elkerülésére bazirozza ezt az intézkedést. Nem veszi ezzel szemben figyelembe, hogy egy tőkeszegény országban és tőkéiben lerongyolódott világgazdaság mellett szinte lehetetlen feladatot ró a vállalkozóra, aki az alapításnál még egyáltalán nincsen tisztában a vállalkozás gazdasápi lehetőségeivel, és az üzlet pénzbeli szükségleteivel. Ami végeredményben oda fog vezetni, hogy a vállalatok valójában csak annak a törzstőkének egy töredékével fognak megalakulni, amelyre tulajdonképen szükségük van s amellyel alakulnának, ha a törvény liberálisabb szellemű volna. Emellett természetesen a törvény csak súlyos büntetőjogi szankciókkal, de alapjában véve hatástalanul tudja biztosítani, hogy a befizetés körül visszaélések ne legyenek. A r. t. körüli befizetési kötelezettség igazolási módozatait ismerjük. Annak a hiányait a kft. alapításánál a törvényhozó figyelembe akarta venni s ezért a befizetés megtörténtének igazolását nem kívánja. Ehelyett az ügyvezetők tartoznak kártérítési és büntetőjogi felelősség terhe mellett nyilatkozatot adni a törzstőke befizetéséről. Ebből pedig az következik, hogy ott, ahol a törvényhozók a visszaélést meg akarja akadályozni, teszi azt a legkönnyebbé. Mit ér a legszigorúbb ügy-