Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - A végrehajtási törvényt kiegészíő 24.0001929. I. M. sz. rendelet 14. §-ához

2. sz. KERESKEDELMI JOG 31 tosítás. hanem szerencse-szerződés.15 A valódi biztosításnál nemcsak a biztosított, hanem a biztosító is védve van a bizonytalanságtól és ezt a védelmet a kölcsönösség gondolatának megvalósítása nyújtja. A kölcsönösség a kölcsönös biztosításnál evidens. De érvényesül a díjbiztosításnál is. Mert a díjbiztosító vállalat is velejében a biztosítottak díjaiból fedezi a kiadásokat, a biztosítottakat — tudtukon kívül — közösségbe szervezi és így közvetít a károsultak és a kockázattól megkímélt biztosítottak (társak) között." Egészen kivételes az az eset, amidőn a díjbiztosító a saját vagyonából kénytelen szolgáltatni.17 Éppen ezért ki kell zárni a biztosítás köréből az ú. n. önbiztosítást (tehát azt az esetet, amidőn a kockázatnak kitett e^yén tartalékolásokkal igyekszik a káreset ellen védekezni), amelynél a kölcsönösség nem érvényesül.1* ad b) A kölcsönösség folyománya a kármegosztás, amely magukkal a biztosítottakkal fizetteti meg az egyeseket érő kárt. A biztosítás ugyanis a kockázat általánosságán és a biztosítási eset részlegességén nyugszik. Ennek a kát tényezőnek segítségével képes a kármegosztás (amint Hémard mondja: a rizikók kompenzálása) kárpótolni a károsultat, anélkül, hogy az többet fizetne, mint a kártól megkímélt többi biztosított. A kármegosztáshoz szükség van: a kockázatok osztályozására (életbiztosítást csak életbiztosítással, tűzbiztosítást csak tűzbiztosítással lehet kompenzálni; sőt az egyes fajok keretén belül is lehetőleg egyforma értékű és időtartamú biztosításokat kell csoportosítani) és a biztosítási díj közötti egyensúly megállapítására. Mindkettőnél igen nagy szerepet játszanak a matematikai és statisztikai alapok. ad c) A kölcsönösség és kármegosztás reálisan és öntudatosan csak akkor érvényesülhet15 A Kt. 258. §. 4. pontja túlhaladott álláspontot képvisel és az 1923 : VIII. t.-c. óta nem is felel meg a mai jogállapotnak sem. Nagy Ferencnek (II. k. 183. §. I.) ellenkező álláspontja éppen ezért szintén nem tartható ma már fenn. " A modern biztosító vállalat nem a szentek védelmétől várja az ö nagy kockázatának enyhítését (amint ezt a középkori tengeri biztosítók tették), hanem a biztosítottak kölcsönösségével teszi vállalkozását reálissá. Helyes Lefort megállapítása (Traité de l'assurance sur la vie L 160. L), bogy a valódi biztosításnak lényege a társulás gondolatának érvényesülés: „On dit assuré, on devrait dire associé". 17 Ez előfordulhat, ha helytelen a díj kiszámítása; vagy a biztosítottak száma nem éri még el a kellő magasságot, avagy a biztosítási eset abnormális intenzitással következik be. " Az ÖDbiziosítckra helyesen jegyzi meg Chaufton (I. 221.). hogy „ils jouent contre le hasard et ne s'assurent pas". Más az eset, amidőn valamely nagy vállalat a tulajdonát tevő nagy számú dolgot maga biztosítja bizonyos kockázat ellen. Pl. a Máv. gyújt tartalékot a birtokában levő épületeknek, vagy a nála dolgozó alkalmazottaknak bizonyos kockázat elleni biztosítása érdekében. Ilyenkor érvényesülhet a kölcsönösség. V. ö. Hémard I. 61. p. nek, ha a biztosító matematikai és statisztikai alapokra fekteti üzletét. Ez a technikai elem határolja el a legélesebben a biztosítást a játéktól és teszi tervszerűvé a biztosító kockázat viselését. A biztosító nem mondhat le erről a technikai elemről, még akkor sem, ha teljesen új biztosítási fajt kíván bevezetni. Itt is gondos kalkulációval kell neki a díjat kiszámítani és kalkulációját a későbbi tapasztalok segítségével tökéletesíteni. A biztosítás matematikai eleme a valószínűségi számítás, amely a „véletlen" törvényszerűségét kutatja ki.1" Ehhez csatlakozik a biztosítási statisztika, amely a biztosítás tervszerűségét különösen akkor biztosítja, ha vizsgálódásait minél szélesebb területre terjeszti ki, azonos tényeket csoportosít és a kellő exaktsággal dolgozik. Minthogy sem a valószínűségi számítás, sem pedig a biztosítási statisztika nem képesek az empirikus x-ekkel bővelkedő gyakorlati élet számára abszolút biztos adatokat szolgáltatni, a biztosításnak a technikai elem tökéletlensége ellen a kellő tartalékokkal és koefficiensekkel kell védekeznie. (Bef.) A végrehajtási törvényt kiegészítő 24.0001929. L M. sz. rendelet 14. §-ához A hivatkozott rendelet 14. §-ának harmadik bekezdése ekként szólí „Ha az ingatlanra a végrehajtási jelzálogjog bejegyzésekor vagy a végrehajtási jog feljegyzésekor jelzálogjog ranghelyét előzetesen biztosító oly feljegyzés (lt. 19. §.) van bejegyezve, amelynek alapján jelzálogjogot még nem jegyeztek be, az árverést nem szabad a feljegyzésben feltüntetett határidő lejáratánál korábbi időpontra kitűzni". Miután az új Jt. 19. §-ában említett feljegyzés egy év tartamára fenntartja a törölt jelzálogjogi bejegyzés ranghelyét és így az idézett rendelkezés gyakorlatilag oda vezethetne, hogy ilyen feljegyzés esetén az árverési határnap a Vht. 151. §-ában említett legfeljebb 120 nap helyett csakis egy év leteltét követő határnapra volna kitűzhető, a hivatkozott rendelkezés a gyakorlati jogászok között aggodalmakat váltott ki és pedig joggal. Dr. Nizsalovszky Endre min. osztálytanácsos úr a jelzálogjogi törvényhez írt kitűnő kommentárjában a 17. §-hoz írt magyarázatnak 12. pontja alatt a végrehajtási rendeletnek fennidézett rendelkezését úgy értelmezi, hogy ez a Jt. 17. §-ában említett feljegyzés esetére vonatkozik, jóllehet zárójelben a Jt. 19. §-ára hivatkozik. — Az osztálytanácsos úr azonban a Kereskedelmi Jog-nak ** „On „vincule" le hasard: de chaotique ou capricieux qu-il apparaissait, on le rend régulier, on le disciple. on le rythme" (Hémard: I. 69. p.). ,,Le hasard ... diminue á mesure que la connaissance augmente" (A. Francé).