Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - A jelzálogjog jogszabályainak magyarázata

26 KERESKEDELMI JOG 1. sz. sítja a nyilvános ellenőrzést, amelynek a részvénytársaságok a hitelezők és általában a köz érdekében alá vannak vetve, ennélfogva olyan jogellenes és vétkes cselekménynek minősül, amely a választásban résztvevőket felelőssé teszi azért a kárért, amely a végrehajtó bizottság intézkedéséből merült fel; a választásban résztvevők ugyanis annálfogva, hogy jogellenes tényí'kkel tették lehetővé, hogy a végrehajtó bizottság a részvénytársaság ügyvitelében közreműködjön, az anyagi jog szerint a végrehajtó bizottságnak az ügyvitel körébe tartozó minden tényéért egyetemlegesen felelősek, és pedig arra való tekintet nélkül, hogy az ilykép törvény és alapszabályellenesen alakított végrehajtó bizottság ülésein egyik vagy másik részvényes részt nem vett. Azzal ugyanis, hogy a részvényesek az említett törvény és alapszabályellenes alakulatot életre keltették: törvénytelen alakulat netáni kárt okozó cselekményeinek kockázatát is magukra vállalták. Téves tehát az V. rendű alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a részvényeseknk a csendes felszámolás előkészítése végett végrehajtó bizottság alapítása iránt való intézkedése sem a törvénybe, sem az alapszabályokba nem ütközik, sőt a részvénytársaság érdekében kötelessége is volt. Emellett közömbös a fellebbezési bíróság által vizsgált az a kérdés, hogy a szóban forgó végrehajtó bizottság mellett működött-e vagy működhetett-e a részvénytársaság igazgatósága, avagy a végrehajtó bizottság az igazgatóság határkörét egészen magához ragadta, mert ha a részvénytársaság ügyvitelében a végrehajtó bizottsággal párhuzamosan az igazgatóság netán működött is, az adóit esetben nem a hatás-körök általános megosztása, hanem egyedül az döntő, hogy a felperes pénzének átvétele és rendeltetésétől eltérő célra felhasználása a végrehajtó bizotság határozatán alapult-e. Valorizáció. IC. 1929. febr. hóban az átértékelésről való lemondás nem tekinthető jogfenntartás nélküli lemondásnak, mert akkor még nem alakult ki az átértékeléshez való igény jogosságának tudata. (P. IV. 1960/1929. sz. a. 1929. nov. 22-én.) Miként a jogfenntartásnak csak a kifejezetten fenntartott jogra van meg az elenyészést kizáró hatása, azonképen lemondás révén is osak az az igény enyészik el, melyről az illető fél kifejezetten lemond, illetve, ha a lemondás általában minden a jogviszonyból származtatható jogra vonatkozik, úgy az csak azokat az igényeket érintheti, melyek a joglemondó nyilatkozat megtételekor ismertek, előreláthatok, avagy az akkor érvényes anyagi jog szerint támaszthatók voltak. 1919. február 3-án, mikor a felperes a vételárhátralék névértékben felvételével kapcsolatban aláírta a 4. jelű okiratot, melyben a felek az előző szerződésüknek mindkét fél részéről való teljesítését elismerik azzal, hogy ennek folytán a szerződés perfektté és kölcsönösen teljesítetté vált és a feleknek a szerződésükből és szerződéses viszonyukból kifolyólag egymással szemben további követelésük és igényük nincs: az addig is már bizonyos mértékig beállt pénzértékcsökkenés ellenére még nem alakult ki a koronának törvényes értékmérő voltával szemben az átértékelés lehetőségének, annál kevésbbé az átértékeléshez való igényjogosságának tudata, amennyiben ez utóbb csak jóval később, a rohamossá vált pénzromlás hatása alatt beállt jogfejlődés során keletkezett bírói gyakorlat révén vált élő joggá, következőleg az átértékeléshez való igényjogossága és érvényesíthető volta tudatának 1919. év elején való teljes hiányában a 4. jelű okiratban foglalt általános joglemondásnak nem tulajdonítható oly hatály, mintha az az átértékeléshez való, akkor még nem is keletkezett, előre sem láthatott igényre is vonatkoznék s így e nyilatkozatnak ebből a szempontból nincs egyéb jelentősége, mint akár a névértékben történt kiegyenlítés jogfenntartás nélkül való puszta elfogadásának. Minthogy pedig a jogfenntartás nélkül elfogadás az 1928 : XII. t.-c. 14. §. 4. bekezdésében meghatározott időközben történt, a felperes vonatkozó felülvizsgálati kérelmét alaposnak felismerve, arra való figyelemmel, hogy a névértékkel kiegyenlített követelés egyébként vitán kívül azok közé tartozik, melyek átértékelésének az idézett törvény értelmében helye van, azt az álláspontot kellett elfoglalni, hogy a felhívott §. 4. bekezdésében elsőként megszabott feltétel az adott esetben fennáll. Közvetítési díj. 11. Iparengedély nélkül pénzkölcsönközvetítés kihágás s az ebből eredő igény bírói úton nem érvényesíthető. (P. VII. 5293/1929. sz. a. 1929. nov. 20-án.) Az 1922 : XII. t.-c. 34. §-a felsorolja azokat az iparokat, amelyek megkezdése és gyakorlása hatósági engedélyhez van kötve s ezek közt szerepel a 19. pont alatt felsorolt pénzkölcsönt közvetítő ügynökség. A felperes saját előadása szerint ügynök és pénzkölcsönök közvetítésével hivatásszerűen foglalkozik; a hivatkozott törvényszakasz értelmében tehát ehhez iparengedélyre van szükség. Az alperesek azt vitatták, hogy a felperesnek iiparengedésze nem volt s ezt bizonyítani is kívánták. A hivatkozott 1922 : XII. t.-c. 127. §-a értelmében kihágást követ el az, aki e törvény rendelkezései ellenére valamely ipar gyakorlását megkezdi, vagy valamely ipart önállóan űz. Amennyiben tehát a felperes hatósági engedély nélkül foglalkozott hivatásszerűen pénzkölcsönök közvetítésével, — ezen közvetítői tevékenysége, amelyre keresetét alapítja, kihágást képez s ebből eredő követelése bírói űton nem érvényesíthető. 12. Ellenkező szerződéses kikötés hiányában a biztosítónak az ügylet természetéből folyó jogköréhez tartozik annak elbírálása, hogy a biztosítási ajánlatot a saját üzleti érdekeinek megfelelőnek tartja-e avagy nem? és az anyagi jog szabályai értelmében az ajánlat visszautasítása esetében a. biztosítót a közvetítői iutalék tekintetében a közvetítővel szemben felelősség csak abban az esetben terheli, ha az ajánlatot azért nem fogadta el, hogy a közvetítőt jutalékigényétől elüsse,(P. IV. 7662/1928. sz. a. 1929. nov. 19-én.)