Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1930 / 1. szám - A részvényesek osztalékjoga
1. sz. KERESKEDELMI JOG 15 továbbá nyomdatechnikailag jobban kiemelném és jobban szemlélhetőbbé tenném a i könyvnek azokat a részeit, amelyekben kereskedelmi jog tételes szabályai adatnak elő. Ezen kívánalmak honorálása még tökéletesebben elérhetővé tenné azt a didaktikai célt, amelyet szerzőnk műve megírásánál elsősorban tűzött ki maga elé. Munkája azonban jelen alakjában is alapos és nélkülözhetetlen útitársa úgy az elméleti, mint a gyakorlati kereskedelmi jogásznak és hasznos iránymutatója a törvényelőkészítőnek és a törvényalkotónak kereskedelmi jogunk revíziójának nagyfontosságú munkájában. A részvényes osztalékjoga. Irta: Dr. Fenyves Béla ügyvéd. A kereskedelmi jog aktuális problémáinak homlokterébe a részvény jogi reform lépett s mialatt a jogászi és közgazdasági élet tényezői | afelett vitatkoznak, vájjon szükség van-e félszázados részvényjogunk reformjára, a Kúria — átérezve azt a terhet, amelyet a részvényjog mai kvázi kodifikálatlansága reá hárít — idevágó határozataiban mind élesebben domborítja ki azokat az elveket, amelyeknek érvényesülését a részvényjog terén praeter legem helyesnek tartja. A részvényjog terén | legfelsőbb bíróságunk — különösen az utóbbi években — fokozott mértékben fejt ki jogalkotó tevékenységet, amely ha döntéseiben I esetleg megnyugtató eredményekre is vezethet, mégsem pótolja a jogszabályoknak a kódex által nyújtott stabilitását és semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a gazdasági | életben oly eminens fontosságú jogbizton- i ságot előmozdítsa. A bírói gyakorlatnak ez a mind jelentő- | sebbé váló jogalkotó szerepe okozza egyrészt azt, hogy a jogászi és közgazdasági publikum mind nagyobb érdeklődéssel fordul a Kúria részvényjogi döntései felé, másrészt pedig, hogy ezekben a döntésekben mind gyakrab- i ban találkozunk igen praegnánsan kidomborított oly jogszabályokkal, amelyek a törvénnyel ugyan nem ellentétesek, ennek korlátain belül azonban igen tág értelemben engedik érvényesülni a freie Rechtsfindung elvét. I A K. T. 165. §-a szerint ,,a részvényesek közt csak az osztathatik fel, ami az évi mér- I leg szerint mint tiszta nyereség megmarad", 163. §-a értelmében pedig ,,a részvényes... a társaság fennállása alatt csak azon tiszta I haszonra tarthat igényt, mely az alapszabá- | lyok szerint a részvényesek közt felosztás alá j kerül". A Kúria P. IV. 57% 1929. számú, 1929. október 22. napján hozott határozatának alapjául szolgált esetben a részvénytársaság alapszabályai oly rendelkezést tartalmaztak, I amely szerint az évi tiszta nyereségből 5'ó a tartalékalapra, 10% az igazgatóság jutalékára, 2'\ pedig a tisztviselők jutalmazására fordítandó, míg ,,a fennmaradó tiszta nyereség felett a közgyűlés az igazgatóság javaslata alapján korlátozás nélkül határoz". Ez utóbbi alapszabályi rendelkezést az elsőfokú cégbíróság megsemmisítette s a részvénytársaságnak ezen határozat ellen beadott felfolyamodását a kir. ítélőtábla, majd a kir. Kúria elutasította. A Kúria — kiindulván abból a megfontolásból, hogy ,,a részvényes tőkéjének gyümölcsöztetése végett szokta pénzét részvénybe fektetni" — törvénysértőnek találta az idézett alapszabályi rendelkezést, mert az a „közgyűlés minden korláttól ment elhatározására bízza, hogy részesíti-e a részvényeseket oly esetekben is, amikor az osztalék adást semmi a társaság létérdekébe vágó ok nem gátolja, miáltal a számítását a részvénytársaságnál máskép érvényesíteni nem tudó többség a csupán részvényeinek jövedelme alapján érdekelt kisebbséget befektetett tőkéje gyümölcsözésétől minden jogos ok nélkül megfoszthatná és ennek folyománya ép részvényüket belértékük ellenére a forgalomban el is értékteleníthetné". A Kúriának ez a határozata igen nagy fontossággal bir a kisrészvényes jogainak •cdelme tekintetében. A részvényjogi reformtörekvéseknek egyik vezérelve az, hogy az egyes részvényes tagsági jogai minél szélesebb körben védessenek meg és építtessenek ki, minthogy ezek magának a részvénytársaságnak érdekeit általánosságban nem veszélyeztetik, míg az individuális részvényesi jogok kiépítésénél és megerősítésénél fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az egyes részvényes azok felhasználásával a társaság érdekeit ne veszélyeztethesse. Az idézett kúriai határozat határozott formában tör lándzsát a részvényes egyik legfontosabb tagsági jogának, az osztalékhoz való jognak védelmében. Bizonyos, hogy kereskedelmi törvényünk nem biztosítja a részvénves számára az osztalékhoz való jogot, illetőleg azt, hogy a részvénytársaság nyereségének megfelelő hánvada részére évenként osztalék formájában kifizettessék. A 165. §. az osztalék alakjában felosztásra kerülő összegnek csupán felső határát szabja meg, kimondván, hogy az a mérleg szerinti tiszta nyereségnél több nem lehet, alsó határt azonban nem szab, a 163. §. pedig a felosztásra kerülő összeg meghatározását egyenesen a részvénytársaság alapszabályaira bízza, amelyeknek a 157. §. 14. pontjának értelmében tartalmazniok kell ,,a nyereség kiszámításának és felosztásának módozatait". Kétségtelen azonban, hogy a K. T. olyan rendelkezést, amely a tiszta nyereségnek a társaság fennállása alatt a részvényesek közt való felosztását kötelezően előírná, nem tartalmaz:
