Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1930 / 1. szám - Márkacikkek oltalma
1. sz. KERESKEDELMI JOG 9 nek viszonteladási árát a gyáros előre meghatározza. Midőn a fogyasztó valami márkacikket lát, akkor nemcsak azt tudja, hogy ez a márkacikk kitől származik, milyen annak a minősége, hanem mindjárt azt is tudja, hogy mi annak az ára? A márkacikk ára tehát egyúttal annak az árúnak bizonyos mértékben ismertetőjele és lényeges tulajdonsága. (Alfréd Rosenthal: Reichsgesetz gegen den unlauteren Weltbewerb 144. old. Note 92 ) Az ily márkacikket előállító gyáros külön szervezettel és rendszerrel gondoskodik arról, hogy az előírt árbetartás ellenőrizhető legyen. Minden árú egy kontroll jeggyel van ellátva, melynek alapján a gyáros azonnal meg tudja állapítani, hogy az árral való viszszaélés honnan származó árúval, illetve hol követtetett el. — A kontroll jegy tehát oly lényeges tényezője az ő termelési rendszerének, hogy annak tiszteletben tartását az ő vevőitől, továbbárúsítóitól joggal megkövetelheti. — A kontrolljegy eltávolítása, amelynek a célja: megnehezíteni annak megállapítását, hogy a márkacikk előírt árával való visszaélés mely részről és hol követtetett el, önmagában véve ellenkezik az üzleti tisztességgel és a külföldi bírói gyakorlat az ily kontrolljegyek eltávolítását tisztességtelen versenynek minősíti. (Rosenthal id. m. 148. Note 100.) A budapesti kamara választott bíróságának nem régiben volt alkalma ezzel a kérdéssel foglalkozni és a Baeder illatszergyár panaszára annak az illatszerésznek eljárását, aki az Ovenall fogkrém mellől az ellenőrző nyomtatványt (kontrolljegyet) és szappandirabocskát eltávolította, tisztességtelen versenynek minősítette és annak abbanhagyásában marasztalta. Még nagyobb kérdést érintett és még nagyobb jelentőségű a kamara választott bíróságának az elmúlt hetekben hozott az az ítélete (39^20 1929. szám), amelyben a Lever és Tár >aí cég panaszára a perbe vont alperesnek ama cselekményét, hogy a felperesi Lux és Rinso márkacikkek előírt árait nem tartotta be, tisztességtelen versenynek minősítette és annak abbanhagyására kötelezte. — A kamara választott bírósága ezzel a Tvt. által követett út egyik legfontosabb etappejához érkezett, midőn az árrontást, a Preisschleudernt tisztességtelen versenynek minősítette. — A választott bíróság ezzel az ítéletével akceptálta azt a joggyakorlatot, amelyet az osztrák és főleg a német bíróságok — utóbbiak már közel két évtized óta — állandóan folytatnak. E tekintetben a berlini Kammergerichtet illeti meg a kezdeményezés és a szívós küzdelemnek a dicsősége, amely aztán a Reichsgericht ítéleteiben is követésre talált, úgy, hogy ma már állandó bírói gyakorlatról beszélhetünk Németországban, míg ezt I a német bírói gyakorlatot az osztrák legfelsőbb bíróságnak nem rég közzétett hasonló ' (4. Ob. 170 29. szám) ítélete követte. (Lásd: i Rechtsprechung szeptemberi szám, S. 169 ) Az árroniás elleni védekezés oly régi, min+ maga az iparjogvédelem, — Minden esetre egyike a legnehezebb kérdéseknek. Nehéz különcsen aíért is, mert belejátszik az a felfogás is, hogy ez a kérdés nemcsak az egymással szemben versenyző kereskedőket, hanem erősen érinti a fogyasztót is; mert az árelőírás szigorú betartása a fogyasztó közönség rovására, kartellszerű ármegállapodásra vezethet, melyet mint a jóerkölcsökbe ütközőt a fogyasztóközönség védelmében a bíróság nem ismerhet el. — Elsősorban tehát ezzel a kérdéssel kell foglalkoznunk. — Fentebb már röviden rámutattunk arra, hogy a Tvt. nem a fogyasztót védi, hanem a versenytársak érdekében hozatott. — Előbbi felfogást vallja Goldbaum („Unlauterer Wettbewerb zum Wohl der Allgemeinheit c. tanulmányában L. Z. 27.723), aki az árdrágítás kérdésében szívósan harcol a német bírói gyakorlat ellen. — Dr. Baumbach most megjelent Kommentár zum Wettbewerb-jében I (128. oldal) foglalkozik ezzel, amidőn a verí senytörvény általános taglalásánál azt a kéri dést veti fel, hogy: Wen schützt das WettI bewerbsrecht? és azt fejti ki, hogy bár természetszerű, hogy az üzleti forgalom tisztesj sége végső sorban a köznek javára válik; ez azonban csak mellékes következménye a tisztességes versenynek, aminthogy gyakran az egyesnek nyújtott jogvédelem az általánosságnak is használ. — Az egyes fogyasztónak azonban rendszerint az egyes versenyző sikeréhez semmi érdeke nem fűződik. — Mert i ha valamelyik kereskedő az árúját áron alul adja el, ez a fogyasztónak csak kellemes lehet. — Ha a fogyasztó az árút a tisztességes kereskedőnél drágábban kapja meg, mint a tisztességtelen versenyzőnél, a fogyasztó ha\ bozás nélkül az utóbbihoz fog menni. — A közérdek azonban nem nézhet az egyes ; esetre, hanem a Treu und Glauben fentartá\ sát védi meg, a forgalomban. — Hogy ez néha j az árú vételárát drágítja, lehetséges. Ámde minden iparjogvédelem ezzel a hátránnyal j jár. — A szabadalom megdrágítja a gépet, a szerzői jogvédelem a könyvet. — A foI gyasztó védelme más törvények útján történik, így a büntető törvénykönyv, az élelmiszertörvények és számos más törvények által. — Innen van, hogy úgy a francia, mint az angol jog a márkacikkel elkövetett árrontást tisztességtelen versenynek tartja, (az amerikai jog — nem); sőt a francia joggyakorlat azokat a kikötéseket, amellyel a gyáros az ő közvetlen viszontelárúsítóit az árak i betartására kötelezi, oly hatállyal ruházza • fel, mely minden további harmadikra kihat.
