Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - A biztosítási szerződési jog nemzetközi egységesítése

240 KERESKEDELMI JOG 11. sz. nem tárgyalta s a tényállást ebben az irányban nem tisztázta; e nélkül pedig az alperes felelőssége kérdésében dönteni nem lehet, miért is a fellebbezési bíróság ítéletét a felülvizsgálati költség egyidejű megállapítása mellett fel kellett oldani s a fellebbezési bíróságot újabb véghatározat hozatalára kellett utasítani. Kényszeregyezség. 146. Az 1410/1926. M. E. számú rendelet "93. §-a harmadik bekezdésének ama rendelkezéséből, amely szerint, ha a hitelező a kifogásolt követelés megállapítása végett a Pp. 130. §-a alapján pert tesz folyamatba, a keresetet az idézett szakasz feltétele nélkül is megindíthatja, következik, hogy a csődönkívüli kényszeregyességí eljárás megindítása után az egyesség létrejötte esetére csak a követelés megállapítása kérhető és ítélhető meg. (P. IV. 6610/1929. sz. a. 1930. szept. 18-án.) Nem vitás az a tényállás, hogy a peresfelek a felperes üzletének szanálása iránt megállapodásra léptek és erről az 1927. évi augusztus hó 17.-én kelt •/. jelű okiratot állították ki, ahhoz képest a megállapodásukból keletkező vitáik tekintetében választott bíróságnak vetették magukat alá; utóbb a bíróság a felperes ellen a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást megindította, alperes követelését 5219 P 27 f.-ben jelentette be, amiből a felperes csak 568 P. 80 fillért ismert el; ekkor a peresfelek a csatolt iratok közt levő szerződés szerint 1928. évi augusztus hó 6.-án megállapodtak a választott bíróság megalakítására és a választott bíróság előtt az alperes az említett iratok közt levő jegyzőkönyv szerint keresetét előterjesztette és a választott bíróság ítéletet hozott; ezt követő időben nyilvánította a bíróság befejezetté az egyességi eljárást, annak folytán, hogy az 50%-os hányad elfogadásával létrejött egyességet jóváhagyó végzés jogerőre emelkedett. A felperes által a maga egészében megtámadott ítéletében a választott bíróság a követelésnek 2340 pengőben valódinak megállapításán túlterjeszkedőén felperest a csődönkívüli kényszeregyesség létrejötte esetére tekintet nélkül, a valódinak megállapított követelés teljes összegének megfizetésére, e követelésnek biztosítására valamely sátoraljaújhelyi takarékpénztár által való leszámítolásra alkalmas fedezeti váltók kiszolgáltatására, alperesnek a Zemplénmegyei kereskedelmi, termény és iparbanknál felperesért vállalt szavatossága alól mentesítésére és alperes nevű ügyvédjének a felperes ellen indított ügyekben felmerült bíróilag megállapítandó költsége fele részének megtérítésére kötelezte. E fejezetben foglaltakhoz képest tehát a választott bíróságnak a követelés valódiságának megállapításán túlterjeszkedő érintett marasztaló rendelkezései az 58. §-ban és a 61. §. 1. pontjában foglaltakra tekintettel is a 78. §-ban megjelölt külön előnyök megítélése alá esik, amelyekre vonatkozó esetleges megegyezés a most érintett jogszabály értelmében való semmissége folytán, a választott bíróság ítéletének e rendelkezései a törvény szerint meg nem engedett cselekményre kötelezést tartalmaznak. Ehhez képest jogos felperesnek az a kereseti és felülvizsgálati kérelme, hogy a választott bíróság ítélete eme rendelkezései a Pp. 284. §-ának 7. pontja alapján érvénytelennek mondassanak ki. Tisztességtelen verseny. 147. I. A tisztességtelen versenyről szóló törvény 37. §-a alapján a 47. §. rendelkezéseinek szem előtt tartásával kialakult állandó bírói gyakorlat értelmében íolytatólagos jogsértő cselekményeknél elévülésről szó sem lehet, ha a panaszolt folyamatos magatartása a keresetindítást megelőzően több mint hat hóval meg nem szűnt. II. A védjegybitorlás miatt indult bűnügyi eljárás során hozott bármilyen döntés sem gátolja a panaszolt magatartásának a tisztességtelen versenyre vonatkozó törvény alapján való önálló megbirálását, mert még védjegyjogi szempontból jogos védjegyhasználat esetén is fennforoghat a tvt. rendelkezéseibe ütköző magatartás: nincs tehát alap az alperes felhozta res judicata esetének hivatalból figyelembevételére. (P. IV. 5422/1929. sz. a. 1930. szept. hó 24-én.) 148. A vevőkörnek az alkalmazott által kilépése után a versenytárs tudomására juttatása csak a Tvk. 15. §-a jelzett előfeltételek mellett, vagyis, ha ahhoz árulás útján vagy egyébként a törvénybe vagy jó erkölcsökbe ütköző módon jutott, képez tisztességtelen versenyt. (P. IV. 3598/1930. sz. a. 1930. okt. 1-én.) A felülvizsgálati eljárásban már csak az a kérdés vár eldöntésre, vájjon tisztességtelen versenynek minősül-e az a nem vitás tény, hogy az I. r. alperes, aki a felperes alkalmazásából kilépve, állott a II. r. alperes versenytárs alkalmazásában, az utóbbinak tudtával és beleegyezésével az A. körlevélben foglalt értesítést megküldötte néhány olyan címre is, amelyeket az I. r. alperes a felperesnél volt alkalmazása alatt, a felperesüzletfelei sorából ismert meg? Az I. r. alperes vitán kívül nem lévén a felperes versenytársa, ellenében tisztességtelen verseny miatt csak a tvt. 15, illetve 33. §. esetében járhat el a polgári bíróság. A vevőkör címe ugyan általában üzleti titoknak minősül, de annak az alkalmazott részéről a versenytárs tudomására juttatását, eláíulását csak az alkalmazás tartama alatt minősítik a tvt. rendelkezései törvényben ütközőknek, egyébként pedig az idegen üzleti titoknak verseny céljára felhasználását akkor tiltja a felhívott 15. §., ha a felhasználó a titoknak árulás révén, vagy a törvényben, vagy a jó erkölcsbe ütköző valamely egyéb módon jutott a tudomására. Az nem vitás, hogy a felperes néhány üzletfelének címére az A) körlevél nem az I. r. alperesnek a felperesnél való alkalmazása alatt, hanem annak II. r. alpereshez átlépése után ment. Azt pedig a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ának megfelelő megokolással állapította meg, hogy a címek tiltott módon megszerzése bizonyítatlan maradt. Felelős kiadó: DR. SZENTÉ LAJOS. DUNÁNTÚL KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R.-T. PÉCSETT