Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - Néhány szó az igazgatósági tag felelősségének kérdéséhez

228 KERESKEDELMI JOG 11. sz. gálhat, mely szerint „a részvényeknek abbó! a. célból történt átruházása, hogy az átruházónak az alapszabályok szerint korlátolt szavazati joga az új részvényesek által az alapszabályokban meghatározottnál nagyobb terjedelemben gyakoroltassék, a közgyűlési határozat megsemmisítésére csak akkor szolgálhat alapul, ha az valamely jognak kijátszása, vagy visszaélés keresztülvitele céljából történt." Depositum regulare esetében más a helyzet, mert jelenlegi jogszabályaink értelmében a letéteményes a dolgot a letevő engedélye nélkül nem használhatja és így hacsak ellenkező megállapodás nincsen, a letett részvényeknek szavazás szempontjából való felhasználása a letevővel szemben jogellenes cselekményt képez. — Fenmaradván természetesen ettől függetlenül is a jog a meg nem engedett módon felhasznált részvények mellett hozott közgyűlési határozat megsemmisíthetésére. Nagyon fontos tehát, hogy minden esetben tisztáztassék, hogy depositum regularéval vagy irregularéval állunk-e szemben. — A forgalmi életben azonban e tekintetben kifejezett megállapodások ritkán fordulnak elő és a legtöbb esetben concludens tényekre van a bíró utalva a letét jellegének megállapíthatósága szempontjából. A rendkívüli letét kérdésével foglalkozik mélyen szántó, alapos cikkében10 dr. Szlezáki Lajos, ki különösen kiindulva a német jogirodalom állásfoglalásából, arra az álláspontra helyezkedik, hogy: „amennyiben a felek eltérő szándéka bizonyítva nincsen, a rendes letétet kell vélelmezni a rendkívülivel szemben. — Ez a megállapítás helyes. — Viszont azonban túl merevnek és a forgalmi élet követelményeivel összhangban nem állónak tartanám azt, hogy pld. a bankszokásokon alapuló „auf Stücke — Kontó" jóváírásoknak — kifejezett megállapodások hiányában — a letét jellegére nézve semmiféle jelentőség ne tulajdoníttassék. Különösen akkor, midőn a legfelsőbb bírói gyakorlat is erősen aláhúzza a felek kifejezett nyilatkozatainak hiányában a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásokat és gyakorlatot. Kétségtelen, hogy az inflációs évek a bankletétekkel kapcsolatban szomorú példákat mutattak ép erre való tekintettel a K. T. egyes rendelkezéseinek novelláris szabályozása mellett a bankletétek kérdése is rendezendő lesz, már csak azért is, mert álláspontom szerint mentesítendők a bíróságok, hogy jogkérdések eldöntésénél kénytelenek legyenek esetleg gazdaságpolitikai tekinteteket is szem előtt tartani. 10 Depositum irregu'are-e a bankletét? Kereskedelmi Jog, 1930. évf. 8—9. sz. Néhány szó az igazgatósági tag felelősségének kérdéséhez. Irta: Dr. Marx Dezső kir. járásbíró, A Kereskedelmi Jog hasábjain ismételten megbeszélés tárgyát képezte a részvénytársaság igazgatósága tagjainak felelőssége, így legutóbb dr. Reitzer Bélától, valamint dr. György Ernőtől voltak érdekes fejtegetések olvashatók. E gyakorlati jogászok cikkei a tárgyat ugyan már kimerítették, mégis a jelen sorok íróját azon körülmény készteti azok közreadására, hogy az alábbiakban megjelölve a tulajdonképeni vitapontot, nagyon valószínűnek látszik, hogy a vita lényegét közelebbről megtekintve a felmerült kontrovers kérdések eldöntése még sem lesz annyira problematikus. Nem hihető, hogy valaki más alapon kívánná az igazgatósági tag felelősségét megállapítani mint a dr. Reitzer Béla által anynyira hangsúlyozott vétkesség alapján és tételes jogunk szerint nem is volna alapja annak, hogy az igazgatósági tag vétkesság nélkül is felelősségre legyen vonható. Ha tehát elfogadjuk, hogy vétkesség nélkül nincs felelősség, akkor csak annak megállapítása okozhat nehézséget, hogy mikor forog fenn vétkesség és itt volna az a hely, ahol a vélemények elágaznak. A szándékosan elkövetett tilos cselekményekért az igazgatósági tag felelősségének hiányát megállapítani talán senki sem kívánja komolyan; de ugyanígy áll ez a szándékosan elkövetett mulasztásokkal is. Fennmarad tehát úgy a cselekményeknél mint pedig a mulasztásoknál a gondatlanság esete, amelynél talán szintén senki sem kívánja komolyan hangoztatni, hogy az igazgatósági tag felelőssége nem áll meg akkor, ha a terhére rótt cselekmény vagy mulasztás tekintetében csak gondatlanság terheli s mégis ez az a pont, amely a vita határát egy irányban megvonja. Nevezetesen azon kérdés körül lehetséges vita, hogy mikor legyen a gondatlanság esete meególlapítandó és pedig figyelemmel azon jelenségre, amely szerint a részvénytársaságok igazgatósági tagjainak egy tekintélyes része a társaság ügyeinek intézésével tényleg nem foglalkozik, valamely cselekmény terhére már annyiban sem merülhet fel, hogy megválasztásának elfogadásakor arra nem is gondolt, hogy a társaság ügyeinek intézésében valamikor is tevékeny részt vegyen s így egyrészt nem is tudott arról, hogy az igazgatóság többi tagja milyen intézkedéseket foganatosított, amelyekért most neki kell felelni, másrészt a társaság ügyei ismeretének hiányában nem is volt abban a helyzetben, hogy valamely mulasztásának jelentőségét megítélhette volna. Amennyiben az életnek eme bizonyos sokat hangoztatott jelenségétől most egyelőre