Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - A biztosítás egységes fogalma

4 KERESKEDELMI JOG 1. sz. A kártérítés gondolata azonban maradék nélkül csupán a kárbiztosítás terén érvényesül. A személybiztosításnak ugyanis számos olyan esete van, amelynél egyrészről a biztosító kötelezettségének terjedelme független az okozott kártól (összegbiztosítás), másrészről a biztosító akkor is szolgáltatni köteles, ha nincs kár (a biztosított elérte a kikötött életkort, a biztosítási eset a férjhezmenetel volt stb.). Éppen ezért nem lehet a kártérítés gondolatával magyarázni valamennyi biztosításnak jogi lényegét8 és helyesebb általánosságban a biztosító „szolgáltatásáról" beszélni [amely ugyan a biztosítási szerződés lényegére még halványabban világít reá (mert hiszen minden kétoldalú szerződésnél megvan a kölcsönös szolgáltatás) és biztosítás-technikaílag véve nem is a biztosító szolgáltatása, minthogy ő azt nem a saját vagyonából adja, hanem a befizetett díjakból fedezi]. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a biztosítás helyes jogi fogalma lényegileg azonos kell legyen a biztosítás közgazdasági és technikai fogalmával. Mert az a körülmény, hogy a biztosítási szerződés bizonyos fokig elleplezi a lényeget, hogy t. i. végeredményben a biztosítottak fedezik a kölcsönösség alapján az előálló szükségletet; tehát, hogy a biztosítottak közössége forog fenn — még nem indokolja a biztosítás gazdasági és jogi fogalmának szétválasztását. Egyrészről u. i. jogszabály követeli meg a biztosító részéről a tervszerűséget (1. a közrendészeti biztosításjogot), másrészről a „kölcsönösség" a kölcsönös biztosításnál jogilag is szembeszökő, de a díjbíztosítás esetében is nyilvánvaló, mert a biztosító csupán „közvetítőként" szerepel a biztosítottak között; őt immár jogszabály kötelezi arra, hogy a beszolgáltatott díjakat használja fel a kielégítést követelő szükségletek fedezésére.9 Éppen ezért a biztosítási szerződést jellemezni akaró jogi körülírás (visszterhes szerződés, amelvnél az etfyi'c f«M feltétlenül köteles a díjat fizetni, a másik ellenben az ellenszolgáltatásra csak akkor köteles, ha az előre megállapított és szükségletet támasztó eset bekövetkezik), ha monarise; and in no circumstances is the assured in theory entitled to make a profit of hiss \oss."(Porter: 2. 1.) 8 Ennek az elméletnek csak az a haszna volt, hogy élesen rávilágított a dologbiztosítás és személybiztosítás közötti jogi különbségre; emellett kipattantotta a nagy és eszméltetö vitát az „életbiztosítás jogi természete" körül. 9 A biztosító — az 1923 : VIII. t.-c. és az annak alapján kibocsájtott rendeletek értelmében nem állapíthatja merf és használhatja fel tetszése szerint a biztosítási díjat. A Felügyeleti Hatóság (Fh.) kényszerítheti a biztosítót e díjaknak a kölcsönösség és kármegosztás szellemében való felhasználására. „In dieser rechtserheblichen Verwendungsbeschránkung des dem Versicherungsnehmer obligenden Entgelds liegt einer der hauptsáchlichsten Unterschiede des Versicherungverháltnisses von anderen gegenseiti^en Rechtsverháltnissen" (Wörner: 32. 1.) dani is akar valamit, feltétlenül kiegészítendő azokkal az alkotó elemekkel, amelyek a biztosításnak közgazdasági lényegét és technikai előfeltételeit teszik, helyesen, amelyek ezt az intézményt tulajdonképen és elsősorban karakterizálják. Ezek az alkotóelemek pedig a kockázat által támasztott esetleges jövőbeli szükséglet, a kölcsönösség, a kármegosztás (a kockázatok kölcsönös beszámítása) és a statisztikai és matematikai alap. A biztosítás ezek szerint az a gazdasági intézmény, amely lehetővé teszi, hogy valaki ellenszolgáltatás fejében meghatározott esetleges jövőbeli szükséglet kielégítését kapja a biztosítótól, aki az érdekelteket érintő hasonló kockázatok nagy számát egyesíti és az azok által támasztott szükségleteket statisztikai és matematikai alapon a kölcsönös beszámítás segítségével elégíti ki. Ez a körülírás felöleli mind a biztosítási szerződést, mind pedig a kötelező, kényszer-biztosítást (a szociális biztosítást, a kötelező állami biztosítást stb.) és talál mind a dologbiztosításra (kárbiztosításra), mind pedig a személybiztosítás valamennyi fajára.10 (Bef. köv.) 10 Az újabb irodalomból összehasonlítás végett csupán az ailálbbi 'meghatározásokat közlöm. Manes igyekszik a biztosításnak mind közgazdasági, mind pedig jogi lényegét körülírni: „Unter Versioherung versteht man: aui Gegenseitigkeit beruhende wirtsdbaftliiöhe Veranstalttungen zwechs Deckung zufálligen, schátzbaren Vermögensbedarfs (I. 3. jogi szempontból a biztosítás „ein selbstándiges, entgeltliohes ReohtsveTiháltnis, in welchem der eine Teil Zwecks Deckung eines künftigen Vermögensbedarfs sich von dem anderen, solche Rechtswerháltnisse plarumásisig im grossen einigehenden Teil für eáeen irgendwie zufállig eintretenden Ereignisfall oder Zeitpunkt eine Leistug versprechen lasst" (I. 8. 1.). — Hasonló körültekintéssel igyekszik körülírni a biztosítás egységes fogalmát Hémard (I. 42. p.): L'assurance est une opération par laquelle une partié, l'assuré, se fait promettre, moyennant une rémunération, la prime, pour lui ou pour un tiers, en cas de réalisation d'un risque, une présiation par une autre partié, l'assureur, qui, prenant en charge un ensemble de risques, les compense conformément aux lois de la statistique." Ehrenberg legújabb jogi definíciójába szintén .felveszi a technikai elemet: ..Ein selfcstándiger Vertrag, durch den sich jemand (der Versicherer) gegen Entgelt verpflichtet, im Fali des Eintritts einer im Vertragé bestimmten ungewíssen Tatsache (des Versicherungsfalls) entweder den dadurch verursachten Sohaden zu ersetzen oder eine vereinbarte Summe (oder Rente) zu zahlen, ist dann ein Versicherungsvertrag, wenn er derartige Vertragé planmassig im grossen abschliesst." (Versicherungrecht 1923. 3. 1.1. — A francia törvényjavaslathoz simulva domborítja ki a biztosítás üzemtechnikai tulajdonságait Willy van Eeckhout definíciója (Le droit des assurances terrestres. Bruxelles-Paris, 1928. 41. 1.): „L'assurance est un contrat par lequel un assureur, compensant selon les lois de la statistique un ensemble de risques qu'il a assumés, s'engage moyennant une rémunération appelée prime ou cotisation, á fournir au bénéficiaire convenu une certain préstation en cas de réalisation d'un risque déterminé." 11 A Kt. „meghatározott eseményről" beszél, amely vagyoni hátránnyal jár (463. §.), „eseményről", amelyre vagy amely ellen a biztosítás irányul, amelyre