Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Hetven év magánjogi irodalma

5. sz. KERESKEDELMI JOG 121 delet kereskedői tevékenységgel bízta meg, amennyiben a kirendeltség vette meg, dolgozta lel és adta el a zár alá vett és hozzá utalt pap­rika termést. Ennek a rendeletnek a 10. §-a értelmében a kirendeltség a paprikát külföldre is eladhatta, amint hogy a kereset alapjául szol­gáló ügylettel is megszállott területre adott el 50 mm. paprikát. A kirendeltséget megszüntető 4810,1920. M. E. sz. rendelet tanúsága szerint a kirendeltség­nek saját vagyona volt, amelyet a rendelet ér­telmében a rendelettel létesített Gyógy- és ipari növény forgalmi irodának adott át. Ezekből a körülményekből kétségtelen, hogy a kirendeltség az államnak olyan gazdasági célú vállalata volt, amelyre az 1928 : XII. t. cikk 6. §-ának az átértékelést kizáró rendelkezései a törvénycikk 9. §-a értelmében nem alkalmaz­hatók. Az alperes hivatkozott ugyan ennek a tör­vénycikknek 4. §. 7. pontjára is és felülvizsgá­lati kérelmében panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság az abban foglalt jogszabályt is megsér­tette az átértékelés kimondásával. Azonban ez álláspontja is téves. A nem vitás tényállás szerint ugyanis a fel­peres követelése onnan származik, hogy a kiren­deltségtől vett paprika vételárának a biztosí­tására letétbe helyezett összegnek a vételárat meghaladó részét a kirendeltség késedelmesen és értékében romlott koronában fizette vissza. Ez a követelés pedig nem tekinthető azonosnak a felhívott törvényhely által felsorolt készpénz­óvadékra vonatkozó követeléssel. A fellebbezési bíróság tehát nem sértett jog­szabályt az átértékelésnek helytadó döntésével. Vétel. 70. 10 lóerejű motor helyett kevesebb lóerejű mótor szállítása esetén a K. T. 350. §-a alapján a kiiogásolás 6 hónapon túl is eszközölhető. [? IV 3165/1929. sz. a. 1930. márc. 20-án.) Az alperesek által meg- és átvett cséplő­szereivény vételára iránt támasztott keresetiéi szemben az alperesek azzal védekeznek, hogy a gép használhatatlan. A szakértő a szerelvény használhatóságára vonatkozó kísérleteit a felek jelenlétében vé­gezte, a bíróság pedig az e kísérletek alapján előterjesztett szakértői vélemény felett a felek­nek észrevételeik megtételére a Pp. 285. §-a ér­telmében alkalmat adott. A tárgyalási jegyző­könyvben nincsen adat arra, hogy a felperes észrevételeinek előterjesztése alkalmával fel­hozta volna, hogy a szakértő véleményes jelen­tése valótlan ténybeli adatokat tartalmaz abban a tekintetben, hogy a gépet a szakértői vizsgá­lat előtt a felperes munkásai rendbehozták-e; ily körülmények között pedig a felperes a szak­értői véleménynek ténybeli valótlanságát vitató panaszt a felülvizsgálati eljárásban fel nem hoz­hat. A felperesnek e tárgyú felülvizsgálati pa­nasza tehát sikerre nem vezethet. Nem vezethet sikerre a felperesnek a fel­lebbezési bíróság ama döntése ellen emelt pa­nasza sem, amely szerint a cséplőgépnek az al­peresek részéről az átvételtől számított, több mint 6 hónap múlva történt kifogásolása elké­settnek nem tekinthető. Mert igaz ugyan, hogy a K. T. 349. §-a értelmében a vevő azzal a ki­fogással, hogy az árú a kikötött vagy a törvényi kellékeknek nem felel meg, nem élhet akkor, ha az eladót a hiányokról az átvételtől számított 6 hónap alatt nem értesíti, ámde erre a rendel­kezésre az eladó a K. T. 350. §-ában említett eset fennforgása esetében nem hivatkozhatik. Már pedig a fellebbezési bíróság ítéletében elő­adott és e részben meg nem támadott tényállás szerint a felperes a cséplőgépet úgy adta el, hogy motora 10 lóerejű és amikor az I. rendű alperes etekintetben aggályoskodott, arra uta­lással, hogy a motor 10 lóerősnek van jelezve, garantálta, hogy a 10 lóerőt kiadja: a motor hajtóereje azonban a fellebbezési bíróság ítéle­tében előadott és az előrebocsátottak szerint si­kertelenül támadott idevonatkozó tényállás sze­rint nem éri el a 10 lóerőt és nem alkalmas a cséplőszekrény üzemben tartására; mindezek szerint tehát a felperes az alpereseket a motor hajtóereje tekintetében a K. T. 350. §-ának al­kalmazására alapul szolgáló módon megtévesz­tette. Nem változtatna ezen az a körülmény sem, ha a felperes a felülvizsgálati kérelmében fog­lalt előadása szerint a motort ugyanolyan jel­zéssel és ugyanolyan állapotban adta volna el az alpereseknek, mint ahogyan eladójától, a gyártól vette; az ismételadónak ugyanis, mint kereskedőnek a részére szállított árút a K. T. 346. §-a értelmében meg kell vizsgálnia, és en­nélfogva azt, hogy az árút megvizsgálás és hiá­nyainak észlelése nélkül adta tovább, a saját vevőjével szemben fel nem hozhatja. Különbözeti ügylet. 71. Gabonahatárídő ügylet mint árkülönbö­zeti ügylet bíróilag nem érvényesíthető. ((P. VII. 2516/1929. sz. a. 1930. márc. 7-én.) A Jugosláviában telephellyel bíró felperes ,­Budapesten székhellyel bíró alperes útján az 1925. évi július hó 9. napján a chikágói tőzsdén 1925. évi decemberi szállításra búzát adott el, ezt azonban 1925. december havában nem szál­lította, hanem a kötést 1926. évi májusra pro­longálta akként, hogy az esetleges veszteségek kikerülése céljából 1925. decemberében 1926. májusra hasonló mennyiségű búzát vett és adott el és ezt a kötést 1926. májusában véglegesen akként bonyolította le, hogy az alperes útján 1926. májusában újabb fedezeti vételt eszközölt és a felek ezután egymás közölt a különböző időben jelentkezett tőzsdei árfolyamok szerinti különbözetet számolták el. Ebből a fellebbezési bíróság által az első­bíróság ítéletéből elfogadott tényállásból, tekin­tettel arra, hogy a felperes az árút tényleg nem szállította le, hanem az ügylet a felek között a tőzsdei árkülönbözet elszámolásával bonyolít­tatott le, nem érintve a felperes által felülvizs­gálati kérelemben vitatott azt kérdést, hogy az alperes a felperes megbízásait megfelelően telje­sítette-e? kétségtelen, hogy a felek között egy a tőzsdei forgalomban megengedett gabonahatár­ídőügylet jött létre és nyert a jelzett módon le­bonyolítást. Az ebből az ügyletből eredő árkülönbözetnek a rendes bíróság előtti érvényesíthetősége szem­pontjából az az anyagi jogszabály irányadó,

Next

/
Thumbnails
Contents