Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Részvényjogi vita a "Magyar Szemlé"-ben - A belső tőkeképződés gazdaság- és jogpolitakia problémái

114 KERESKEDELMI JOG 5. sz. SZEMLE. Juhász Andort, a m. kir. Kúria elnökét, az I. osztályú érdemkereszttel tüntette ki Magyarország Kormányzója. Ez a kitüntetés őszinte és igaz örömmel tölti el a magyar jogásztársadalmat, mert olyan férfiút ért, aki a puritán, igaz lelkű és szívű, nagy magyar bírónak inkarnációja. Juhász Andor egész élete példaadás. Az önzetlenségnek, alapos tudásnak, az igazságot kutató apostol sze­rénységének és egyben hajthatatlanságának megtestesülése. Egyénisége, fellépése és köz­életi szereplése magán viseli a bírói tekin­télyt, az igazságszolgáltatás verejtékes, de nemes hivatásának fenségét. A jogszabályt ő nem látja öncélnak, hanem az igazság érvé­nyesülésére szolgáló eszköznek. Keretnek, amelyet emberséggel, megértéssel kell ki­tölteni. Ideálja az angol bíró, aki az életből merített döntéseivel alakítja ki az élő, a folyton változó életviszonyokhoz simuló jogot, amelyben nemcsak a logika, a jogdogmatika, hanem a nemzet lelkülete, erkölcsi felfogása és ideáljai is visszatükröződnek. Ezért ellen­sége a felesleges kodifikációnak, a jogmeg­merevítésnek. Juhász Andor szereplése és működése a magyar igazságszolgáltatásnak nagy kincse. És így a magyar igazságszolgál­tatás érdekében is kívánjuk, hogy a tőle megszokott lendülettel, nagyvonalúsággal és alapossággal folytassa teljes lelki harmóniá­ban még igen sokáig az ő áldásos működését. Részvényjogi vita a „Magyar Szemlé'-ben. A ,.Magyar Szemle" folyó évi februári számában jelent meg ifj. Simonsits Elemérnek egy érdekes cikke a ,,A részvényjog reformja" címmel. A szerző cikkében a részvényjog reformjának prob­lémáját a kisrészvényesek szempontjából igyek­szik megvilágítani. A gazdasági életnek a Kt. óta végbe ment óriási változása folytán a kisrészvé­nyes tagsági jogosítványai gyakorlatilag elérték­telenedtek, dacára annak, hogy ezek a jogosítvá­nyok de facto ma is ugyanazok, mint ezelőtt 50 esztendővel. Az kérdés, hogy ez az eltolódás sérti-e a kisrészvényes és az általános közgazda­ság érdekeit? A részvényesnek a Kt.-ben szabá­lyozott egységes fogalmával szemben az élet ki­forrottá a nagyrészvényes és a kisrészvényes gazdaságilag egymástól különböző kategóriáit. A kisrészvényes fogalma is kettőt jelenthet: az ú. n. hűrészvényest, aki tőkebefektetés céljából vásá­rol részvényt és az átmeneti, v. spekuláló részvé­nyest, akinek kizárólagos célja a tőzsdei árhul­lámzások kihasználása. A nagyrészvényes és az ú. n. hűrészvényes általános közgazdasági szem­pontból hasznos elemek, míg a spekuláló részvé­nyeseknek közgazdasági értékük nincs. A szerző szerint elméleti alapon nem mutatható ki a ki­sebbségi részvényes jogos érdekeinek sérelme sem, mert a többségi, demokratikus elv érvénye­sül ma az egész világon. Gyakorlatilag pedig az a helyzet, hogy a kisrészvényes, aki érdekeltsé­gét már abban a tudatban szerezte meg, hogy részvényei neki az ügyek irányítására hatékony befolyást nem adnak, nem hivatkozhatik jogsére­lemre már azért sem, mert helyzete érdekeltségé­nek szabad elhatározásából történt megszerzése után sem rosszabbodott. Fejtegetéseit azzal fejezi be, hogy bár a megváltozott gazdasági viszonyok erősen indokolttá teszik részvény jogunk gyöke­res reformját, ez a reform azonban most köny­nyen súlyos következményekkel járhat: a társasá­gokat komoly gondjaik közepette más körülmé­nyek közé helyezné e reform, amely nem köz-, hanem magánérdek, mégpedig olyan magánérdek, amelynek sürgőssége sem elméletileg, sem gya­korlatilag nem indokolható. — A szerző fejtege­téseire a Magyar Szemle áprilisi számában Kái­noki Bedő Sándor ,,A kisrészvényes és a rész­vényjogi reform" című, szintén igen figyelemre­méltó cikkében válaszol. Cikkében hangsúlyozza, hogy a részvényjogi reform kérdését nem szabad egyedül a kisrészvényes érdekvédelmének szem­pontjából tekinteni. A részvényjog reformjára szerinte azért van szükség, mert a nagyvállalat érdekeit akarjuk megvédelmezni, éspedig úgy a nagy-, mint a kisrészvényessel szemben. A reform kérdése nem magánérdek, mert a nagyvállalatok fennmaradásához elsőrendű közgazdasági és nemzeti érdek fűződik. Helytelen az a felfogás, hogy a kistőke ne keressen elhelyezkedést a nagyvállalatnál, mert erre a nagyvállalatnak szüksége van. A kisrészvényes éppen olyan el­engedhetetlen társtényezője a nagyvállalatnak, mint a nagyrészvényes. A kisrészvényes védel­mére tehát szükség van, éspedig abban az irány­ban, hogy a bizalom a nagyközönségben a rész­vény iránt fokoztassék, A nagyrészvényes nem fosztható meg attól a jogától, hogy a vállalatot vezesse, és ezzel szemben a kisrészvényesnek sem lehet megadni azt a jogot, hogy ő egyetlen rész­vényével felborítsa a nagyobb gazdasági célok elérhetését. A nagyrészvényesnek azonban meg kell érteni, hogy az ő hatalma olyan korlátok közé vettessék, amelyek a kistőkébe bizalmat ön­tenek. A nagyvállalatoknak nemcsak vállalkozó tőkére, hanem hiteltökére is szükségük van. Ezért a részvényjogi reformnak nemcsak az a célja, hogy a vállalkozó tőke útjából minden felesleges jogi akadályt elhárítson, hanem az is, hogy igye­kezzék megszüntetni minden visszaélést, ami vi­szont a hiteltökének kedvez. A részvényjog re­formja tehát nemcsak szükséges, hanem időszerű is éppen ma, — fejezi be fejtegetéseit a szerző — midőn a magángazdaság helyreállítása képezi mindenki legfőbb törekvését, gyorsan kell tehát cselekedni, hogy a bizalom helyreállíttassák, hogy az ingadozó birói gyakorlat a gazdasági élet szükségleteit kielégítő modern törvénnyel helye­tesíttessék. A belső tőkeképződés gazdaság- és jogpoli­tikai problémái. A Magyar Jogászegylet Gazda­ságjogi Intézetének ankétja. A Gazdaságjogi Intézet április első hetében a gazdasági élet és a jogászvilág prominens kép­viselőinek jelenlétben és közreműködésével vi­tatta meg közgazdaságunk és jogalkotásunk talán legégetőbb problémáját: a belső tökeképződést. Az ankét napirendjére három kérdést tűztek. I. Mik azok a körülmények, amelyek hazánk belső tőkeképződését és az ehhez szükséges biza­lom megerősödését gátolják? II. Míképen volna irányítandó ill. átalakítandó a belföldi termelés és fogyasztás rendje, hogy a belső tőkeképződést

Next

/
Thumbnails
Contents