Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - A mérlegjog törvényhozási problémái

5. sz. KERESKEDELMI JOG 105 Eltér mindenekelőtt a reform indokolása tekintetében. Erős meggyőződésem, hogy a magyar r. t.-ok gestiója alapjában véve szolid és tisztességes és hogy nem egy oly r.- t.-unk van, amelynek ügyvitelét még a sokkal gazdagabb külföld szemszögéből nézve is, kiválóan szerencsésnek és előrelátónak tekinthetjük. A probléma indokoltságát másban látom. Meggyőződésem, hogy gazdasági életünk fejlődésének biztosításához erős nagyvállalatokra van szükségünk. Az ilyen nagyvállalatok csak r. t.-ok keretében jöhetnek létre és kisebb vállalatok csak ilyen formában nőhetnek nagyra, mert újabb tőkék bevonása nélkül való megnövekedés és kifejlődés — ritka kivételektől eltekintve — ma nem lehetséges. A r. t.-ok tőkebeszerzésének pedig a legegészségesebb, legolcsóbb és legcélhozvezetőbb módja és eszköze: a részvénytőkefelemelés. Az infláció után az a hit volt elterjedve Középeurópában, hogy a r. t.-ok financirozásának útja több évtizedre a kötvénykibocsátás lesz. A magam részéről ezt már akkor sem találtam helyes meglátásnak. Az események azóta megmutatták, hogy tisztán kötvénykibocsátásra a tőkeszükséglet fedezése nem alapítható. Nagytőkék csak a nyereségben való részesedés reményében kaphatók, elannyira, hogy még a kötvények elhelyezésének lehetősége is vagy egvenesen függ attól, vagy legalább is javul azzal, hogy a kötvények részére a fix kamatozáson kívül a jobb konjunktúrák eredményében való részesedést is biztosítják. Ezen állításom dokumentálására bőséges anyag áll az utolsó két év pénzügyi történetéből rendelkezésre. Ha a r. t.-ok vezetőségei beérték volna az elméleti nézeteik hangoztatásával, akkor ezen álláspontnak nem lett volna további konzekvenciája. De igen elterjedtté vált az az álláspont, hogy miután új részvénykibocsátásokra aligha kerül sor, a részvényeseket általában, de különösen a kisrészvényeseket bizonyos mértékben negligálni lehet. Sok r. t.-nál divattá lett az a felfogás, hogy helyes mennél kevesebbet adni és mennél kevesebbet mondani a részvényeseknek, főleg a kisrészvényeseknek. Különösen áll ez Németországra, amelynek példája azonban érthető okokból nálunk különösen súlyosan esik latba. Ez magyarázza meg a publikum széles rétegeinek növekvő közönyét, sőt félelmét a részvénypiaccal szemben. Már pedig nem a nagytőkések érdekeltségvállalásai és konjunkturális nyereségei, hanem a legszélesebb rétegek megtakarításai azok, amelyek valamely nemzet tőkeképződésénél döntő jelentőségűek. Közgazdasági szempontból tehát nagyon helytelen az az álláspont, hogy kisember ne vásároljon részvényeket. Ez az irányzat odavezet, hogy a r. t.-ok emissziós bázisa és ezzel együtt önálló anyagi ereje fokozatosan elsorvad. Az ipar mai haladása mellett ritka iparág az, amely az önfinancirozással beérheti és nem szorul friss tőkékre. És ha iparvállalatok terén ez még esetleg el is képzelhető, a bankok és takarékpénztárak fejlődése és fejlesztése másként mint új és új tőkék bevonásával nem lehetséges. Ez a közgazdaságpolitikai alapfelfogás az, amely engem a részvényjogi reformnak szükségességéről meggyőz. De ugyanezen alapfelfogásból kiindulva nem az alapítások felesleges megnehezítése és az állami beavatkozásnak kiszélesítése az, amiben a reform irányát látom, hanem a részvényesek jogainak biztosításában és abban, hogy megtisztítjuk a r. t. intézményét azon kinövésektől, amelyek sajátszerűképpen a Kt. szellemével ellentétben és külföldi, főleg német és osztrák behatás alatt sok helyütt elterjedtek. Ez okból nem tudom magamévá tenni azt a negatiót, amelyet gazdasági életünk több irányadó szervezete és több kiváló egyénisége elfoglal és különösen nem tartom helyesnek, hogy a reformot egészen a bírói gyakorlatra bízzuk. Mert a Kt. szabályainak túlságos tág kerete mellett ez az út a jogi és gazdasági biztonsággal alig volna összeegyeztethető. A helyzet objektív megítéléséből kiindulva, objektív reformot sürgetek a részvényügy javára, nem ellene, nem a vállalkozás megnehezítése és a hatósági beavatkozás növelése útján, hanem a részvényesek jogainak biztosítása által és ily irányban tartom szükségesnek az egységes gazdasági és jogi közvélemény kialakulását. Célszerű ha Aspirin mindig kéznél van. Tabletta alakjában kényelmesen magánál hordhatja és ezenfelül az elöirl adagolás állandóan rendelkezésére áll. .-. i©

Ügyeljen a BAYER=ke reszt re es az eredeti csomagolásra, a zöld szalaggal.