Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Csőd és kényszerfelszámolás [1. r.]

26 KERESKEDELMI JOG 1. sz. don megoldani, — úgy a bankok szavazata elsősorban az. Nézetem szerint nem lehet elismerni a legitimáció-átruházás érvényességét, ha annak célja, vagy eredménye valamely jog kijátszása vagy visszaélés keresztülvitele (333. sz. E. H.). Különösen: az érdekeltségi tilalom megkerülése (a részvényes-igazgatósági tag felmentése, társasággal kötendő ügylete, stb. tárgyában saját nevében szavaz a formailag érdektelen bank); a rt. ügyeinek helytelen vezetése (a konkurrens vállalatban érdekelt bank a rt. meggyöngítésén dolgozik idegen részvények segítségével); a rt. érdekeinek háttérbe szorításával, egyéni érdekek szolgálata; a részvények árfolyamának mesterséges lenyomása stb. stb. Mert mindezekre a viszszaélésekre a legitimáció-átruházás kétségtelenül lehetőséget ad. Egymagában azonban a visszaélések lehetősége, nem teheti érvénytelenné magát a legitimáció-átruházás intézményét is. Mert hiszen visszaélésekre minden jogintézményt fel lehet használni.* Nézetem szerint a szavazójognak a részvénytulajdonos beleegyezésével történő átruházása — ha megengedett célt szolgál — nem ütközik jogszabályba. A kérdés viszont van annyira fontos, hogy de lege ferenda szabályozásban részesüljön.** 3. Amennyire nehéz és az egész világon élénken vitatott jogi probléma a szavazójog rendelkezésre bocsátása (a legitimáció-átruházás), épp annyira egyszerű a jogász előtt a rendkívüli letétként szereplő részvények szavazójogának kérdése. Ha a bank ügyfelének nem individualizált, vagy csak faj és szám szerint megállapított részvények kiszolgáltatásával ,,tartozik", — a nála őrzött részvények tulajdona őt illeti és azok alapján a szavazójogot rendelkezésére bocsátotta — gyakorolhatják. Gazdasági szemDontból nézve azonban a depositum irregulare-ként őrzött részvények alapján a részvénytársaságra gyakorolt bankbefolyást, — még sokkal veszedelmesebb esettel állunk szemben, mint aminő a szavazójog átruházása. I * Éppen ezért nem tudom helyeselni a C. 3087/1928. — P. IV. 18. sz. ítéletének indokolásában foglalt azt a kijelentést, hogy a biztosítékul lekötött részvények zavazójogának átengedése egyrészről azért semmis, mert beleütközik a részvény oszthatatlanságának elvébe, másrészről a „részvénykisebbség és a társaság többi hitelezője joga kijátszását is eredményezhei", végül pedig a kereskedelmi zálogjog fogalmi körét is túlhaladja. ** Itt csak a szavazójoggal való visszaélések büntetésére (Részvénytörvény-tervezetem 205. §-a; 60.300/922. I. M. rend. 18. §-a) és a svéd 1910. aug. 12. részvénytörvény 76. §-ának 2. bekezdésére hívom fel i figyelmet, amely a közgyűlésen képviselt alaptöke 1/io része felett rendelkező kisebbséget jogosítja fel, hogy bármely megjelent részvényestől írásbeli kijelentést követeljen arról, hogy valóságos és nem látszat-részvényesként van jelen. Mert amíg az utóbbi esetben a részvénytulajdonos beleegyezésével gyakorolják, mások az őt megillető szavazójogot, addig, különösen nálunk, teljesen a bank tetszésére van bízva az, hogy az ügyfelei által nála elhelyezett és elzálogosított vagy az ügyfelei részére vásárolt részvényeket rendes vagy rendkívüli letétként kezeli-e. Utóbbi esetben pedig automatice beáll az a gazdasági állapot, hogy a bank ügyfeleinek részvényeivel és anyagi erejével avatkozik be a részvénytulajdonosok hozzájárulása és minden tőkeérdekeltség nélkül részvényvállalatok sorsába, anélkül, hogy ennél az eljárásnál az ügyfelek utasításaihoz vagy érdekképviseletéhez jogilag kötve volna. Ezen a visszásságon csakis a fentebb ismertetett német és cseh törvényekben foglalt szabályozással lehetséges segíteni. Addig is azonban, amíg a törvényhozás az értékpapír-letét kérdését szabályozza, a 333. sz. E. H.-ban foglalt előfeltételek fennforgása esetében meg lehet semmisíteni a depositum irregulare-ként szereplő részvények szavazatával hozott közgyűlési határozatokat. 4. Csak közvetve függ össze az értékpapír-letét problémáival a report-ügylet, vagyis a bankoknak az az eljárása, hogy a közgyűlés előtt összevásárolják a részvényeket azzal a megállapodással, hogy azokat a tulajdonosok később meghatározott árfolyamon visszavenni kötelesek. Ez az eljárás alkalmas mindazoknak a tilalmaknak és korlátozásoknak a megkerülésére, melyeket jogszabály a szavazójog átruházása és az irreguláris letéttel elkövethető visszaélésekkel szemben felállít. A report-ügylet önmagában érvényes, épp úgy, mint a szavazójog átruházása. És csak akkor minősíthető semmisnek, ha a jó erkölcsbe ütközik. Csőd és kényszerfelszámolás. Irta: Dr. Schreyer Jakab, udv. tanácsos, ügyvéd. Régi és egyszerű tétel, hogy a kereskedelemmel együtt jár a hitelezés. Ép olyan régi és ép olyan egyszerű az a másik tétel, melyet minden nemzetgazdasági kézikönyvben olvasunk, hogy a hitelezés alapja a bizalom. Bizalom abban, hogy az, akinek hitelezünk, tud is és akar is fizetni. És ép olyan régi mint a tétel maga, az a tapasztalat, hogy ez a bizalom, vagy az egyik, vagy a másik okból nem válik mindig be. Beáll az insolvencia. Az emberi önzés egyik tipikus jelensége, amely az évtizedek folyamán valóságos beteges kórrá fejlődött ki, hogy az insolvenciális állapotban levő adós igen gyakori esetben (nem akarok általánosítani) nem akar, vagy legalább nem annyit fizetni,