Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám - A felek szerződési autonómiája a nemzetközi kötelmi jogban - Márkacikkek előirt árának be nem tartása - tisztességtelen verseny

284 KERESKEDELMI JOG 12. sz. i érvényesítheti vagy panaszt emelhet a csődbíró­ságnál. Abban, hogy a tömeghitelező követelését a csődtömeg ellen úgy mint csődön kívül és a tör­vénykezési rendtartás szerint keresettel érvé­nyesítheti, kétségkívül benne foglaltatik a hite­lezőnek az a joga is, hogy amennyiben erre a csődtömegben megfelelő fedezetet talál, végre­hajtás útján is kikényszeríthesse a marasztaló ítélet alapján a csődtömegtől, illetve az ezt kép­viselő csődtömeggondnoktól a törvény szerint a lejárat illetve megállapítás után azonnal kifize­tendő követelésének kiegyenlítését. Szabadalom. 178. Találmányból eredő elsőbbség és kár­térítés csupán szabadalmi eljárásban szabadalmi ügyekben eljáró hatóságok előtt érvényesíthető. (P. VII. 6872/1928. sz. a. 1929. okt. 16-án.)* A megállapított, meg nem támadott tényállás szerint az alperes az általa forgalomba hozott szifonfejre vonatkozóan szabadalmi bejelentést tett, ez a bejelentés a Szabadalmi közlönyben közététetett és ez ellen a felperes a Szabadalmi hivatalnál felszólalással nem élt. Viszont a Szabadalmi bíróságtól 10. sorszám alatt beszerzett iratokból kitűnik, hogy a felperes által szifonfej tekintetében eszközölt szabadalmi bejelentés azért, mert a felperes a bejelentés hiányait nem pótolta, visszavontnak mondatott ki. Ezen tényállás mellett a fellebbezési bíróság a helytálló ítéleti indokai értelmében abból az okból, mert a törvény csupán a szabadalmat nyert találmányokat védi, mert továbbá a fel­peres az alperes szabadalmi bejelentése ellen a Szabadalmi hivatalnál fel nem szólalt, végül mert annak megállapítása, hogy valamely találmány szabadalma s ez alapon történő kizárólagos érté­kesítése kit illet meg, a Szabadalmi hatóságokra tartozik, jogszabálysértés nélkül utasította el a felperest az állítása szerint ő általa feltalált szifonfej-nyomószerkezet jogosulatlan felhaszná­lásából és forgalombahozatalából származtatott kárának megtérítésére irányuló jelen keresetével. Tisztességtelen verseny. 179. A Tvt. 13. §-ába ütköző tisztességtelen verseny nem csak abban az esetben forog ienn, ha verseny céljából valótlan tényállás vagy hí­resztelés stb. történik, hanem elkövethető az üzleti tisztességbe ütköző más oly cselekménnyel is, amely valamely versenyvállalat hitelét vagy jóhírnevét veszélyezteti vagy hitelképességét csökkenti* (P. IV. 7258,1928. sz. a. 1929. okt. 10-én.) Tehát a hivatkozott rendelkezésre alapított kereseti kérelemnek meg van a jogos alapja, mi­helyt a panaszolt körülménynek az üzleti tisztes­ségbe ütköző, befeketitésre, hírnévrontásra alkal­mas volta és verseny céljára elkövetése meg­állapítható. Az előrebocsátottak szem előtt tartásával * Ehhez a határozathoz szó fér. Mert a feltalálót kártérítés illetheti meg az alapon is, ha versenytársa üzleti titok megsértése útján (Tvt. 15. §.) jutott sza­badalma birtokába, vagy ha a korábbi feltaláló szer­kezete, mint árúinak ismertető jele már korábban ismert volt. (Tvt. 9. §.) — Szerk. vizsgálva az alperesi viszontkereset elutasítását támadó felülvizsgálati panaszokat, a m. kir. Kúria azokat alaposaknak, ellenben a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy az adott esetben nem állapítható meg a felperes terhére versenyzés céljára elkövetett befeketités, téves­nek ismerte fel. Ugyanis a felperes lapjának 1927. július 1. számához folytatólagos lapszámozással fűzött és a felperesi szerkesztő névaláírásával jegyzett négy nyomtatott oldalnyi „Nyilatkozat" kétség­telenül tartalmaz oly kijelentést, mely az alperesi lap színvonalának becsmérlésével az alperesi vállalat jóhírneve veszélyeztetésére alkalmas. E tárgyi tényalap megállapítását nem gátolja az a körülmény, hogy a panaszolt kijelentések egy harmadik személy leveléből való idézésként szerepelnek, mert az alapul fekvő és az E. máso­lat tanúsága szerint eredetileg nem is a felperes­hez, hanem az alpereshez intézett levél alperes lapjának sérelmes tartalmának híresztelése — a felperes lapjában közhírré tétele — nyilván al­kalmas lehetett az alperesi lapvállalat jóhírne­vének aláásására. Az pedig, hogy a panaszolt tartalommal is bíró, a felperesi lapban megjelent szerkesztői nyilatkozat közzététele a felperes terhére eső versenyző célzattal elkövetett cselekménynek minősül, megállapítandó egyrészt abból is, hogy a négy nyomtatott oldalnyi külön melléklet a kiadótulajdonos felperes tudta és beleegyezése nélkül meg sem jelenhetett; másrészt meg ha versenyvállalatnak minősülő lapok szerkesztői lapjukban folytatott éleshangú személyeskedő polémiájuk során valamelyikük a másik lapválla­lat jóhírnevét veszélyeztető kijelentéseket tesz vagy híresztel, az szükségkép versenyzési célzat­tal is történik, mert a szakszerű jogos kritikán túlmenő, becsmérlő tartalmú polémia célja a do­log természete szerint a versenyvállalat legyűrése és a saját lap színvonalának kimagasló értéke­lése. 180. I. Az 1923 : V. t.-c. 15. §-a értelmében a szabásminta csak akkor lehet tisztességtelen ver­seny tárgya, ha az, akire üzleti érintkezésben rábízták, azt a verseny céljaira a maga vagy más javára felhasználja. II. Az a körülmény, hogy alperesnek a szin­tén leiperes szolgálatában állott felesége, ottani alkalmazásából kifolyólag, felperes vevőinek nevét és lakcímét emlékezetből tudta és az alperes ezeknek a vevőknek körleveleket küldött és azok egyikét-másikát önállósításának bejelen­tése és támogatás kérése végett felkereste: a verseny tisztességtelen voltát meg nem állapítja. P. II. 208/1928. sz. a. 1929. okt. 17-én.) 181. Annak megítélése, hogy a cselekmény alkalmas-e a tisztességtelen verseny tényálla­dékának megállapítására, nem a szakértő, ha­nem a bíróság feladatkörébe vág. II. A kárigény megállapításához a tvt. 1. §. értelmében elegendő már az is, hogy a kárt okozó tilos cselekmény tekintetében annak el­követőjét gondatlanság terhelje. (P. IV. 897/1929. sz. a. 1929 okt. 3-án.) Felelős kiadó: DR. SZENTÉ LAJOS. DUNÁNTÚL EGYETEMI NYOMDÁJA PÉCSETT.

Next

/
Thumbnails
Contents