Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám - A felek szerződési autonómiája a nemzetközi kötelmi jogban - Márkacikkek előirt árának be nem tartása - tisztességtelen verseny

282 KERESKEDELMI JOG 12. sz. Vaspálya felelőssége. 173. A bírói gyakorlat a vaspályáknak az 1874: XVIII. t.-c.-nek halál vagy testi sértés esetére megállapított tárgyi felelősségét a vaspályák által tárgyakon okozott dologi károkra is kiterjesztette. A törvény 9. §-ában meghatározott 3 évi elévülési határidő tehát a dologi károk iránt támasztott kártérítési követelésekre is kiterjed. (P. II. 6544 1928. sz. a. 1929. okt. 15-én.) A kir. Kúriának a P. H. T.-ba 551. szám alatt felvett elvi határozata szerint, ha a kárt két veszélyes üzemnek működése az üzemek körében idézte elő, a veszélyes üzemekre vonatkozó rendelkezésnek az egyik vagy másik fél javára alkalmazása helyett a felelősség megállapításánál az általános magánjogi szabályok az irányadók. Az a körülmény azonban, hogy a felelősség kérdése az általános magánjogi szabályok szerint bíráltatik el, a kárigény érvényesítésének az 1874. XVIII. t. c. 9. §-ában meghatározott záros határidején nem változtat, mert a kártérítés tárgya akkor is a veszélyes üzemben — az adott esetben az alperes vasúti üzemében — bekövetkezett dologi kár. Váltó. 174. Tőzsdebírósági alávetés szigorú értelmezése a váltó perelhetősége tekintetében. (P. VII. 5737/1928. sz. a. 1929 okt. 9-én.) 2. 7. alatti okirat 10. pontjában ugyan benne foglaltatik az a kikötés, hogy az ebben az okiratban szereplő szerződő felek, a felperes és az alperes cég, a 2. 7. alatti értelmében már megkötött és megkötendő ügyletekből eredő bármely per esetére kölcsönösen alávetik magukat a budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága kizárólagos illetékességének és fellebbezhetetlen döntésének, azonban ez a kikötés nem vonatkozhatott a 2. 7. alattiból kifolyóan kötött ügyletekkel kapcsolatban a felperesnek adott váltók érvényesítésére s így a nem vitásan ilyen fedezeti jellegű kereseti váltó perlésére sem, mert a váltókra vonatkozóan a 2. 7. alatti 6. pontjában a fenntnevezett szerződő feleknek az a megállapodása foglaltatik, hogy a felperesnek joga van a váltókat, nem fizetés esetén a váltókra vonatkozó eljárás szabályai szerint érvényesíteni, már pedig a váltókra vonatkozóan a Pp. kilencedik címében foglalt meghagyásos eljárásnak a tőzsde választott bíróságánál helye nem lévén, 2. 7. alatti 6. és 10. pontjainak egybevetéséből arra kell következtetni, hogy a felek a 10. pontban foglalt választott bírósági kikötést nem vonatkoztatták a 2. 7. alatti alapján létesült ügyletekkel kapcsolatban adott fedezeti váltók érvényesítésére, illetőleg perlésére. 175. Kézjeggyel közjegyzői hitelesítéssel adott meghatalmazás alapján kiállított váltók jogérvényessége. (P. VII. 7234 1928. sz. a. 1929. szept. 25-én.) Az A) a. meghatalmazásra vezetett közjegyzői hitelesítés záradék, valamint a hitelezésről felvett jegyzőkönyv, amelynek tartalmát a 17. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyv tartalmazza — egyaránt igazolják és a fellebbezési bíróság az ügyleti tanuk vallomása alapján is azt állapípította meg tényként, hogy a III. r. alperes a meghatalmazást az okirat felolvasása után látta el kézjegyével. Igaz ugyan, hogy a közjegyző által felvett jegyzőkönyv nem tartalmazza a hitelesített okirat helyes, illetőleg teljes tartalmát, azonban úgy a jegyzőkönyvből, mint a hitelesítési záradékból kitűnik, hogy a III. r. alperes az A) a. okiratot írta alá, illetőleg látta el kézjegyével s így ennek tartalma az irányadó. A meghatalmazásnak ekként irányadó tartalmával és az annak alapján a III. r alperes nevében jogszerűen tett váltónyilatkozattal szemben közömbös az, hogy a III. r. alperes a telekkönyvi bekebelezés alapjául szolgált váltóbiztosítéki okiratot aláírta-e vagy sem, valamint közömbös a 4. I. a. levél tartalma is, mert ha a váltók leszámítolásakor a III. r. alperes névaláírása a váltókon nem szerepelt is, nem volt törvényileg akadálya annak, hogy azokra a meghatalmazás alapján az ő váltónyilatkozata rávezettessék, valamint közömbös végül az a bizonyítani kívánt körülmény, hogy az egyenes adós a III. r. alperest külön kérte arra, hogy a prolongációs váltókat is írja alá. Az ekként irányadó meghatalmazási okiratnak a tartalma szerint a III. r. alperes arra hatalmazta fel, hogy nemcsak a kölcsön felvételekor adott, hanem a prolongációs váltókra is aláírhassa a nevét s minthogy e szerint az alperes megbízottja útján joghatályos váltói kötelezettséget vállalt, a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a kifogások elvetésével a III. r. alperest a váltók alapján marasztalta s ezért a III. r. alperes felülvizsgálati kérelmét érdemben el kellett utasítani. Azonban alapos a váltóösszegek után megítélt kamatok tekintetében emelt panasz. Váltóperben ugyanis a váltótöke után csak a váltótörvényben meghatározott 6%, illetőleg az 1923 : XXXIX. t.-cikkben meghatározott kárkamat ítélhető meg; a fellebbezési bíróság tehát jogszabályt nem sértett, amikor ezt meghaladó kamat fizetésére kötelezte az alperest, miért is ítéletét a rendelkező rész értelmében meg kellett változtatni. Csőd. 176. Csak az olyan zálogul lekötés egyértelmű a fizetések megszüntetésével, amely a kereskedő áruinak összessége vagy túlnyomó része tekintetében történik, akként, hogy ez által a kereskedő üzletének vagy üzemének folytatása lehetetlenné válik. (P. VII. 1458/1929. sz. a. 1929 június 5-én.) A fellebbezési bíróság a csatolt okiratoknak a tartalma és a kihallgatott tanúk vallomásainak egybevetése és a Pp. 270. §-a szerinti mérlegelése alapján állapította meg ítéletében azt a tényállást, hogy a vagyonbukott cég az alperesnek jogelőde és dr. F. B. részére az ezektől kapott kölcsönök biztosítására az 1925. január 19.-én, 31.-én és február 19.-én létesült megállapodások értelmében kézi zálogul nem az egész árú- és szeszkészletét, hanem ennek csupán