Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén

1. sz. KERESKEDELMI JOG 15 folytán már nem teljesítésre, hanem kártérítésre nézve áll fenn. Azt hiszem (más helyen nyilvánított véleményemtől eltérve), hogy a döntés helyes, mihelyt az 1198. §-ban használt „módosul" kifejezést ily tágan magyarázzuk, amint azt az ítélet indokolása teszi. Hogy a Mtj.-nak ez a szerkezete nem szerencsés, kitűnik abból is, hogy a mintául szolgált svájci és német törvény rendelkezései világosabbak. A svájci törvény 499. §-a ugyanis a mi javaslatunk 1198. §-ában említett vétkességet vagy késedelmet kifejezetten csak pénztartozásokra vonatkozólag említi („jeweiliger Betrag der Hauptschuld") úgy, hogy a „módosul"' homályos fogalmával a svájci jog alapján nem is kell foglalkozni. Ezt az 1198. §. szerkesztésénél talán elnézték. A német G. B. G. 767. §-a is helyesebben van szerkesztve, mint a Mjt. 1198. §-a, mert ez arról szól, hogy a kezes kötelezettségére nézve mérvadó a főkötelezettség mindenkori állása (,,massgebend is der jeweilige Bestand der Hauptverbindlichkeit") és ezt kiterjeszti arra az esetre, midőn a főadós vétkessége vagy késedelme folytán a főadós kötelezettsége megváltozik („geándert wird"). Ily fogalmazás mellett már inkább terjeszthető ki a kezes kötelezettsége a kártérítésre is. Ez a Mtj. alapján csak úgy érhető el, ha az 1159. §-t is felhívjuk, amely szerint az adós köteles a hitelezőnek a késedelemből eredő minden kárát megtéríteni, ha a késedelem az adós hibájából állott be. Ha már a Mtj. Í198. §-át nem változtatnák meg (amely változtatás kívánatos lenne), akkor annak feltétlenül kiterjesztő magyarázatot kell adni és a „módosul" kifejezést a jogalapnak és főkötelezettség tartalmának megváltozásával kell egyértelműnek venni, amint ily kiegészítés már a pandektajog szerint is megvolt engedve; ilyen változtatásban nem látott megnehezítést (fidejussio in duriorem causam), hanem a kezesség vállalásában már bent rejlő kötelezettséget (1. Arndts, Pandekten 678. és 688. old.). (Bef. köv.) „Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén/' Irta: Dr. Sichermann Bernát, udv. tanácsos, ügyvéd. Ilyen felirat mellett jelent meg a Magyar Jogi Szemle f. é. szeptember havi számában dr. Pethő Tibor kir. járásbíró úr tollából egy cikk, mely mellett — úgy írójának személyes súlyánál, mint a cikk különös tartalmánál fogva — hallgatással nem mehetünk el. A cikkíró úr ugyanis kiemeli, hogy a „kényszeregyesség szabályainak szelleméből következik, hogy a (kezes vagy egyetemleges adóstárs kötelezettség vállalásával) biztosított követeléseknek quótát meghaladó részét a hitelező a kezestől, illetve az egyetemleges adóstárstól követelheti". Amint mondja ,,ez a következtetés megfelel az anyagi igazságnak is, mert úgy a kezességvállalás, mint az egyetemleges adóstársak kötelezettságvállalása azért történik, hogy a főadós vagy adóstárs fizetésképtelensége esetén — bármilyen okból következzék az be — a hitelező követelése kielégítést nyerjen". Eddig a cikk következtetése helyes, bár ez nem ,,a kényszeregyesség szabályainak szelleméből", hanem az egyetemlegesség jogi természetéből következik. Cikkíró úr szerint azonban az imént általa levezetett jogszabály nem alkalmazható a váltókövetelésekre és további fejtegetéseiben „a váltójog speciális rendelkezéseire" és „a váltójog külön szabályai"-ra hivatkozva azon következtetésre jut, hogy „ha az elfogadó az egyességben vállalt kötelezettségének eleget tesz, úgy a visszkereseti adósok is szabadulnak a kötelezettség alól". (!) Ennek folytán ,,ha a váltóbeli adóstárs a fizetésképtelen adósáért fizetésre lenne kötelezve, úgy a fizetési kötelezettsége nem haladhatja meg azt az összeget, melyet az elfogadó mint a váltóösszeg egyességi hányadát köteles fizetni". (!) „Jövőbeli fizetésen alapuló követelések gyanánt az adóstárs az elfogadó által fizetendő összeget jelentheti be. (?) Ennek az összegnek — és nem a váltó összegének — egyességi quótája lesz tehát az, melyre a váltóadóstárs számíthat" stb. stb. (!!) Mindezeket cikkíró úr még azzal egészíti ki, hogy „aki mint a váltóbirtokos előzője nem fizet, hanem csak a jövőben lenne fizetésre kötelezhető, csak a quótális összeg hányadát biztosíthatja a maga részére abban az esetben, ha a váltóbirtokos a fizetésképtelen elfogadóval szemben követelését az eljárás során nem érvényesítené." (!) A cikkíró úr álláspontjának helyessége esetén a gyakorlati eredmény tehát az volna, hogy pl. a Jegyintézet birtokában lévő olyan váltó alapján, amelyen az elfogadó A. B. gépkereskedő, kibocsátó és forgató pedig a Ganz-gyár és a Magyar Általános Hitelbank, az elfogadónak 50% -os kényszeregyessége folytán a Jegyintézet nemcsak az elfogadótól, hanem a kibcsátótól és forgatótól sem követelhetne az 50 % -os quótánál többet, a másik 50%-ot pedig elveszítené még akkor is, ha esetleg mind a három kötelezettel szemben már marasztaló ítéletet is nyert volna; mert a cikkíró úr szerint „az ítélet alapján elrendelt vagy foganatosított végrehajtása az adóssal szemben csak az egyességben vállalt összeg erejéig érvényes és ez a rendelkezése nemcsak a fizetésképtelen elfogadóra, de az