Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám - Csekk-kifogások

274 KERESKEDELMI JOG 12. sz. hanem a közgyűléstől. De ha jár értük díjazás, akkor már a megbízás megadásában rejlik benn a részvénytársaság vagyoni megterheltetése, melyre a m. kir. Kúria szerint az igazgatóság nem jogosult és amely megterheltetést a közgyűlés adott esetben okszerűtlennek ítélheti. Avagy a m. kir. Kúria újabb gyakorlata oda tendál-e, hogy összeférhetetlen, miszerint az igazgatóság saját tagjával szerződhessék, amiből következnék, hogy az igazgatóság tagja nem lehet a részvénytársaság alkalmazottja sem, továbbá nem vállalhat részére más megbízást illetve munkát, mint amely az igazgatósági jog- és feladatkörből folyik, amely tevékenységéért viszont nem illetheti más recompensatió, mint a rendes igazgatósági javadalmazás. A kérdéseknek egész sorozata tárul tehát elénk, melyekre nem tudunk megnyugtatóan válaszolni és így a jogbiztonság érdeke kívánja, hogy a m. kir. Kúria adandó alkalommal, de minél előbb tegyen oly deklarációt, melyből a fenti kérdésekben tanulságot lehessen meríteni a bírói gyakorlatnak esetleg még várható fordulataira nézve. Érthető érdeklődés várja — úgy a részvényesek, mint az igazgatóságok oldalán — a m. kir. Kúria megnyilatkozását; vájjon legfelsőbb bíróságunk bölcsesége meg íogja-e találni azon megnyugtató megoldást, amely egyfelől módot nyújtana a joggyakorlat ismertetett irányváltoztatására, okul szolgáló szertelenségek és visszaélések meggátlására, de másfelől nem exponálná az amúgy is viszontagságos időket élő részvénytársaságainkat oly támadásoknak, amelyek nem komoly részvényesi érdekből, hanem bírói oltalomra érdemetlen célzatból erednek? Legfelsőbb bíróságunk újabbi állásfoglalása módot fog-e nyújtani továbbra is arra, hogy egyes igazgatósági tagok állandóan vagy alkalomszerűen oly szolgálatokat teljesíthessenek, a társaság részére, amelyek az igazatóság feladatkörén kétségtelenül kívül esnek? Méltányolja-e majd,, hogy az ilyen munkatöbbletnek vagy rendkívüli teljesítménynek fizetéssel vagy külön díjazással való recompensálása nemcsak igazságos lehet, de a társaságnak jól felfogott érdekében is állhat? Tekintettel lesz-e arra, hogy az egyes igazgatósági tagok fizetésének vagy díjazásának és az erre alapot nyújtó szolgálatoknak a közgyűlés, azaz a nyilvánosság színe előtt való tárgyalása egyértelmű lehet a társaság legdíscretebb üzleti ügyeinek a közreadásával és hogy mennyire nem felel meg az emberek ízlésének, ha keresetük körülményeit, de különösen keresményük összegét feszegetik, még akkor sem, ha mindez méltán megállhatja a kritikát? Bizakodva tekintünk a judicatura további kialakulása elé, reménykedve, hogy legfelsőbb bíróságunk ezekben a kérdésekben is — elvonatkozva a pillanatnyi közhangulattól — fel fogja ismerni és érdemük szerint fogja méltatni az egymással szemben álló igazi érdekeket és ki fogja jelölni azt a helyes útat, mely az igazságos és egyúttal okszerű érdekkiegyenlítődéshez vezet. Ezekben a kérdésekben is, melyeket eddigelé sem az elméletnek, sem a gyakorlati életnek nem sikerült kellőképen megoldani! Csekk-kifogások. Irta: Dr. Pcthő Tibor kir. tvszéki bíró. A csekktörvény 18. §-a szerint a csekkbirtokos visszkereset indítása helyett más megállapodás hiányában a csekk visszaadása mellett azt a követelést érvényesítheti, mely őt a csekk kiállításának vagy továbbadásának alapjául szolgáló jogügyletnél fogva a kibocsátó vagy más előzője ellen illeti. E rendelkezésből nem szabad azt következtetnünk, hogy a csekkövetelés alapját képező jogviszony éppen olyan akut jogviszony marad a csekk adása után, mint azelőtt volt. Maga a közölt törvényhely, ha nem is határozottan, de rámutat erre a körülményre, mikor az alapügyletből merített jog alapján csak akkor engedi meg a követelés érvényesítését, ha a csekkbirtokos a csekket visszaadja, mely rendelkezésben bennfoglaltatik annak elismerése, hogy a csekk megszerzésekor a csekkbirtokos alapügyletből nyert követelési joga ha nem is szűnik meg, de a csekk kiadásától kezdve szünetel. A csekk, mely külső megjelenési formáját tekintve a látra szóló váltóhoz áll legközelebb, az alapügyletből és a papírból nyert jogok egymáshoz való viszonya szempontjából élesen különbözik a váltótól. A biztosítékul adott váltó a követelés érvényesítése körül bizonyos előnyöket nyújt ugyan, közvetlenül szerződő felek közt azonban a köztörvényi jogviszony érintetlenül fennáll és az alapügyletbeli hitelező követelését formailag ugyan a váltó alapján, anyagilag azonban az alapügylet folytán nyert jog alapján érvényesíti, aminthogy az adós is jogosított arra, hogy az alapügyletből eredő kifogásait a közvetlenül szerződő váltóbirtokossal szemben érvényesítse. A fizetésül adott váltó már más jellegű. Ennél a kifogások már a dolog természeténél fogva korlátozottak, mert a fizetésül adott váltó alapügylete gyanánt nem az eredeti szerződés, hanem a kifejezetten, vagy hallgatagon keletkezett újítási szerződés tekintendő, mely újítási akaratnak megnyilvánulása az, hogy a váltó kifejezetten fizetés gyanánt adassék. A biztosítékul adott váltóval szemben a fizetési váltó tehát már határozott összegről szóló, formailag és anyagilag