Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - A megtámadási jog jogi természetéhez

260 KERESKEDELMI JOG 11. Sí. mint gyakorlati meggondolások alapjln kizártnak kell tekintenünk. Elméletileg kizártnak kell tekintenünk, mert habár úgy a tagságjogok, mint az individuális jogok- a részvényhez fűződnek s a részvényest mint a részvény tulajdonosát illetik meg, azok — ismételjük: a tisztán vagyoni jogok kivételével — a részvényesnek oly személyes jogaivá válnak, amelyek elidegeníthetetlenül fűződnek az ő személyéhez. Gyakorlatilag pedig kizártnak kell tekintenünk, mert az ellenkező felfogás a legsúlyosabb inkonvenienciákhoz vezetne. A nemo plus iuris ad alium transferre potest quam ipse habét elvéből folyik, hogy az oly részvényes jogutóda, aki magatartása (pl. a megtámadott határozat mellett való szavazás stb.) folvtán megtámadásijogát elvesztette, nem támadhatja meg a határozatot. Az esetek túlnyomó részében azonban lehetetlen bizonyítani, hogy a jogelőd milyen magatartást tanúsított, egyszerűen azért, mert azt sem lehet megállapítani, hogy ki volt a jogelőd. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az általános nézet szerint a 32 éves megtámadási határidő túlságosan hosszú s a gyakorlati élet követelményei nem engedik meg, hogy az a bizonytalanság, amelyet a megtámadhatóság Damokles-kardja jelent, évtizedeken át ott lógjon a részvénytársaságok felett. A német HGB. szerint (271. §.) a megtámadási határidő egy hónap; a Kunczíéle Tervezet (104. §.) szerint 30 nap. Addig is azonban, míg jelenlegi kereskedelmi törvényünk rendelkezései irányadók, bírói gyakorlatunknak oda kell tendálnia, hogy ezen a határidőn belül minél kevesebb lehetőséget nyújtson arra, hogy ezt az aránytalanul hosszú határidőt egyesek a joggal való viszszaélésre használják fel. Már pedig az, ha lehetővé tesszük, hogy a nomádrészvényes megtámadhassa a három évtized előtt hozott közgyűlési határozatokat, azokat a határozatokat, amelyeknek hozatalakor a társasághoz még semmi köze sem volt, úgy ez éppen az ellenkező eredményre vezet; a visszaéléseknek oly tág kaput nyit, amely semmiesetre sem állhat összhangban sem a törvényhozó intencióval, sem a Treu und Glaube nagy elvével, sem pedig a forgalom biztonságának követelményeivel. Hiszen ily módon bárki megvásárolhatja bármely részvénytársaság egy részvényét s 32 évre visszamenőleg megtámadhatja az összes közgyűlési határozatokat!.. . III. A magyar jogirodalomban Kuncz Ödön.'' az eddigi bírói gyakorlat álláspontját 2 V. ö. Kuncz: Tervezet, 180. 1. :1 ,,A részvényes-minőségnek a közgyűléshatározat hozatala ,a per indítása idejében és a per egész tartama alatt fenn kell forognia ... a megtámadójog tette magáévá a megtámadási per condítio sine qua non-jaként mondva ki, hogy felperesnek a megtámadott határozat hozatalakor is részvényesnek kellett lennie; míg Egry Aurél4 és Oppler Emil:' az ellenkező felfogást vallják. A német irodalomban Lehmann,1' StaubPinner,7 Goldschmit* Fischer'' egyaránt megkívánják, hogy íelperes a határozat hozatalától kezdve a per befejeztéig részvényes legyen, míg Horrwitz'" ebben a kérdésben nem foglal el következetes álláspontot. . személyes'' jog, amelyet a különös jogutód nem szerez meg. "(A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata, Budapest: Grill, 1922. I. kötet 256. 1.) — Ugyanő állapítja meg részvényjogi törvénytervezetének indokolásában (331. 1.) az eddigi bírói gyakorlat eredményeképpen, hogy a megtámadójog „csak universalís suc^essíó esetében megy át a jogutódra." 4 ,,Hogy a még perbe nem vitt megtámadási jog — Hacsak a részvényes magatartása okából el nem enyészett — ellenkező kiikötés hiányában átmegy a részvény megszerzőjére, az kétségtelennek mondható... Indoka annak, hogy ezen átmenetel mindenkor vélelmezendő lesz. azon feltevés, hogy a részvény megszerzője megszerzi a részvénnyel az átruházás időpontjában kapcsolatos s ettől semmiképp külön nem vált összes jogokat és e részben akarata találkozik a részvény elidegenítőjének akaratával." (A részvénytársasági közgyűlési határozatoknak megtámadása. Budapest: Franklin, 1904. 30. 1.) 5 ,, . . .ha az eladói a megtámadási jog megilleti, az külön kikötés nélkül a vevőre is átszáll..." (A részvénytársasági közgyűlési jog rendszere. Budapesi: Pallas, 1917. 82. 1.) — „Az eladó különös kikötés hiányában a részvényt a vevőre azokkal az összes jogokkal együtt ruházza át, a melyek a részvénnyel az átruházás időpontjában kapcsolatosak. Miért ne gyakorolhassa mindé jogoik közül épen csak a megtámadási jogot — ha az jogelődjét, az eladót megillette volna, ha az eladó azt gyakorolhatta volna és arról le nem mondott? A törvényben e korlátozás megindokolására támpontot nem találok." (A részvénytársasági mérleg megtámadhatósága. Jogállam X. kötet 482.—483. 11.) 8 „Aktionár muss der Anfechtende zur Zeit sowohl des Besohlusses als zur Zeit der Erhebung der Klage gewesen seín. Danaoh hátte die Anf echtungsklage ebensowenig der Reohtsnaohfolger (jegyzetben: Natür.ich abgesehen vom Érben.) des zur Zeit der Beschlussfassung erschienenen und protestierenden Aklionárs wie umgekehrt der frühere Aktionár, der zwischen der Generalversammlung und der Erhebung der Klage die Aktié veráussert hat, letzterer auch dann nicht, wenn er nachtráglich neue Aktién erwirbt." (Das Recht der Aktiengesellschaften. Berlin: Heymann, 1904. II. Band 224. S.). 7 „ . .. mit der Veráusserung der letzten (Aktié) geht . . . (das) Klagerecht unter . . . Ein Wiedererwerb anderer Aktién gibt es ihm nicht wieder. Denn sein Anfechtungsreoht entspringt den Mitgliedsrechten, die er zur Zeit der Generalversammlung besass." (Kommentár zum Handelsgesetzbuch. Berlin—Leípzig: Walter de Gruyter 1921, XI. Auflage I. Band, Anm. 13. ad § 271.). H „Mit der Veráusserung der Aktié geht das Anfeohtungsrecht unter, aber nicht über; mit dem Weidererwerb lebt es nicht auf." (Die Aktiengesellschaft. München: Beok, 1927. Anm. 16. ad §. 271.). 9 „Der anfechtende Aktionár muss Aktionár von der Generalversammlung bis zur Durchführung der Klage bleiben." (Die Aktiengesellschaft. Ehrenberg's Handbuch III. 1. Leipzig: Reisland, 1916. — 206. S.). 10 „Es genügt, dass der Anfechtungskláger zur Zeit