Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Védjegyügyi bíráskodás

10 KERESKEDELMI JOG 1. sz. előtt a védjegytanács véleményét hallgatja meg. A védjegytanács a védjegyügyi eljárásban fontos szerepet játszik. A védjegytanács, amelyet a kereskedelemügyi miniszternek 1904. évi 59.241. számú rendelete állított fel és amelynek ügyviteli szabályzatát azóta 1915. és 1921. évben ismételten módosították, véleménvével rendszerint döntő befolyást gyakorol a határozat hozatalában. Az utolsó szervezeti és ügyviteli szabályzat szerint a védjegytanács áll: az elnökből, továbbá 10 rendes és 2 póttagból. Az elnököt, 5 rendes és 1 póttagot a kereskedelemügyi minisztérium tisztviselői közül és a szabadalmi bíróság karából; 5 rendes és 1 póttagot az ipar és kereskedelem terén gyakorlatilag működő férfiak sorából a kereskedelemügyi miniszter nevezi ki. A szabadalmi bíróság elnöke, vagy helyettese a védjegytanács ülésein tanácskozási joggal bír, ő osztja ki az ügyeket az előadóknak, ő gondoskodik az ülés egybehívásáról és ő értesíti a feleket az ülés napiáról és helyéről. A tanács határozatképes, ha az elnökön kívül szavazati joggal bíró leöalább 6 tag van jelen. Az ügy érdemét a kijelölt előadó adja elő, azután pedig a jelenlevő felek vagy képviselőjük az ügynek az iratokban foglalt ténybeli és jogi állását egy-egy felszólalással ismertetik. Az ülésről felvett jegyzőkönyvbe az összes nyilvánított véleményeket részletesen fel kell venni. A jegyzőkönyvet, az előadó elintézési tervezetét, valamint a védjegytanács javaslatát a szabadalmi bíróság elnöke terjeszti a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyása, illetőleg döntése elé. A szabadalmi bíróság elnöke a védjegytanács által javasolt elintézésre vonatkozólag véleményének mindenesetben kifejezést adhat. Amint ebből a vázlatból kitűnik, a mai szabályozás is nagy gonddal ügyel arra, hogy a határozat kellő módon elő legyen készítve. A védjegytanács intézménye és a szabadalmi bíróság elnökének közreműködése nagy mértékben biztosítja az elintézés alaposságát. Mindezek azonban nem pótolják azokat a garanciákat, amelyeket a független bíróság nyújt. A döntés minden esetben közigazgatási hatóságnak, a kereskedelemügyi miniszternek kezében van, akit ezek a vélemények nem kötnek. És az eljárás, amelyet fent vázoltam, egvrészt hosszadalmas és bonyolult, másrészt teljesen a régi írásbeli per mintáján épült fel és nélkülözi a szóbeli és közvetlen peres eljárásnak minden biztosítékát. A védjegyek oltalmáról szóló új törvénytervezet, kapcsolatban a találmányi szabadalmakról, valamint a mintaoltalomról szóló törvénytervezettel, már évtizedek óta előkészítés stádiumában van. Véglegesen itt kell eldönteni az ezekben a perekben eljáró hatósági szervezetet és az eljárás módját is. Azonban alig van kilátás arra, hogy az ipari tulajdon komplexumát felölelő reformmunkálatok gyorsan, rövid idő alatt törvényerőre emelkedjenek. Ennélfogva a védjegyoltalomról rendelkező törvények módosításáról szóló 1925 : XII. t.-c. 5. §-a felhatalmazta a kereskedelemügyi minisztert, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1911 : I. t.-c. elveinek szem előtt tartásával a védjegyügyekben követendő peres és nemperes eljárás szabálvait, továbbá az ilyen ügyekben eljáró hatóságokat és e hatóságok szervezetét a fennálló jogszabályoktól eltérő módon az igazságügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapíthassa meg. Ez a rendelet eddig még nem látott napvilágot. A kérdés tehát az. míkép szabályozza ez a rendelet legjobban ezeket a pereket. Ami az ilyen ügyekben eljáró hatóságot illeti, alig lehet kétséges, hogy ezeket ki kell vonni a közigazgatási hatóság jogköréből és bírói útra kell utalni. A kereskedelemi)gvi miniszter által 1909. évben kiadott Előadói tervezet a védjegyek oltalmáról szóló törvényjavaslat tárgyában bírói hatáskörbe utalja ezeket a pereket. A Dr. Schuster Rudolf által készített, az 1916. évben közzétett törvénytervezet helyesen a szabadalmi hatóságok, mint védjegyhatóságok hatáskörébe utalja ezeket a pereket, sőt ide utalja a megállapítás szükségképi folyományát alkotó jogok (betiltás, gazdagodás kiadása, kártérítés) elbírálását is. A szabadalmi felsőbíróság megszüntetése és hatáskörének a kir. Kúriára átruházása következtében ilyenkép a védjegyügyi pereket első fokon a szabadalmi bíróság, másod- és végső fokon pedig a kir. Kúria hatáskörébe kell utalni. Ezt talán helyesebb lett volna törvényben kimondani, de nem hiszem, hogy a rendeleti szabályozás is más lehetne. Ami az eljárást illeti, az 1925 : XII. t.-c. 5. §-ában foglalt, fent ismertetett törvényhozói felhatalmazás utal a polgári perrendtartás figyelembevételére. Az eljárást tehát a szóbeliség és közvetlenség szabályai alapján mint peres eljárást e perek természetének figyelembevételével kell megalkotni, úgy ahogy ez már a szabadalmi perekre vonatkozólag történt. Schuster Rudolfnak fentemlített tervezete az idetartozó ügyeket nem nevezi pereknek; felfogása szerint ezek az ügyek eddig sem voltak perek, mert az eljárás közigazgatási hatóságnál (miniszternél) folyik; közigazgatási hatóság előtt pedig per nem folytatható le. Nincs tehát nézete szerint ok, hogy azt az eljárást, amely eddig sem volt tulaidonképen per, ezentúl pernek minősítsük (Indokolás a 32. §-hoz). Nem osztom e kiváló szaktekintélynek ezt a véleményét. Még ha