Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - A Kúria munkaügyi tanácsának 1928. évi gyakorlata

3. sz. KERESKEDELMI JOG 97 A Kúria szerint: ,,Nincs oly jogszabály, amely a szolgálati viszonynak szabályszerű felmondása esetében arra kötelezné a munkaadót, hogy a felmondási idő alatt esedékessé váló illetményeket azok szerződésszerű lejárata alatt egy összegben adja ki. A nem azonnali hatályú, hanem a törvényes határidőt betartó felmondás a szolgálati viszonyt nem azonnal szünteti meg, hanem csak a felmondási idő leteltével, még akkor is, ha ezalatt az idő alatt a munkaadó az alkalmazott szolgálatait nem kívánja igénybe venni." (P. II. 8875/1926.) A Kúria itt tévedésben volt, mert van ilyen jogszabály és pedig az 1884 : XVII. t.-c. 97. §-a. De a tételes intézkedéstől eltekintve, a méltányossági és célszerűségi szempontok is indokolttá teszik a felmondási időre járó javadalmazásnak egy összegben való folyósítását, ha a munkaadó a felmondási idő kitöltését nem engedi meg, amikor tehát a szolgálati viszony ha nem is szűnik meg jogilag, de ténylegesen semmi néven nevezendő kapcsolat nem marad fenn alkalmazott és munkaadó között.6 A Kúria régebben más gyakorlatot követett. Ha adott esetben ez a munkaadóra nézve súlyos vagy méltánytalan terhet jelentene, a bíróság a Pp. 397. §-ának alkalmazásával ezt a következményt elháríthatja. A munkabérbe való beszámítás kérdésében a tanács a következőképen döntött. „A munkás munkabérkövetelésével szemben beszámításnak csak akkor van helye, ha az ellenkövetelés oly kár megtérítésére irányul, amelyet a munkavállaló a szolgálati szerződésbői folyó kötelezettségei megsértésével a munkaadónak szándékosan okozott; a végrehajtás alá nem vonható követelésbe csak oly ellenkövetelést lehet beszámítani, amely ugyanabból a jogalapból ered." (P. II. 2352/1928. november 2.) Ha a munkaadó azt a gyakorlatot követi, hogy az alkalmazottnak bizonyos időszakban (évente, félévente, negyedévente) további 1 havi fizetést vagy más előre megszabott összeget ad, a Kúria ezt az üzleti eredménytől független illetményt a fizetés kiegészítő részének tekinti. Kimondotta a tanács, hogy bár a nyugtákban ezt az összeget remunerációnak nevezték, nem az elnevezése, hanem a lényege a döntő, miért is ez nem esik a remuneráció fogalma s következésképen az 1910/1920. M. E. sz. rend. 7. §-a 2. bekezdésének rendelkezése alá, ennek folytán úgy a felmondási időre járó javadalmazásba, mint a végkielégítésbe beszámítandó. (P. II. 2352/1928. 1928 november 2.) Ugyanezt mondotta ki a P. II. 6905/1927. sz. ítélet is, azzal, hogy az a munkaadó által egyoldalúan meg nem vonható és le nem csökkenthető. A szolgálati viszony azonnali hatályú megszüntetése tekintetében kimondotta a Kúria, hogy jogosan szüntette meg rögtöni hatállyal szolgálati szerződését a vállalati igazgató, az addig általa gyakorolt működési körét korlátozták, működési lehetőségét súlyosan és bántó modorban gátolták s a vállalati vezérigazgató azzal a tényével, hogy a régi és az új igazgató 6 A kérdés bővebb kifejtését 1. szerzőtől a Jogtudományi Közlöny 1928 október 1. számában. hatáskörét nem szabályozta, s mikor ennek folytán a két igazgató között hatásköri összeütközések keletkeztek, az igazgató viszonyát a felperes felszólítására sem rendezte, a vállalat és telperes között fennálló szolgálati szerződésből folyó kötelezettségét megszegte, felperesnek az igazgatói munkakörben való további működését lehetetlenné tette. (P. II. 7611/1926. 1928 február 9.) (A konkrét esetben hosszú határozott időre szóló szolgálati szerződés volt a felek között s ezt szüntette meg — mint láttuk — jogosan a munkavállaló, a régi igazgató.) A vállalat (r. t.) az ügyvezető igazgatót azért bocsátotta el azonnali hatállyal, mert az nem tartotta be a hivatalos órákat, sőt több mint egy napon át igazolatlanul távol is maradt. (I. T. 94. §. b) pontja.) A Kúria kimondotta, hogy: ,,Az ügyvezető igazgató nem tartozik a segédszemélyzet közé és ennélfogva ránézve az ipartörvénynek az iparos- és kereskedősegédekre vonatkozó rendelkezései minden tekintetben nem alkalmazhatók. Ehhez képest az 1884. évi XVII. t.-c. 94. §. b) pontjának az a rendelkezése, mely az elbocsátás okául a folytonos és egyenletes üzemi vagy üzleti munkára beosztott személyzetre nyerhet alkalmazást; mert az ügyvezető igazgató, mint a segédszemélyzet felett álló alkalmazott, az utóbbival már munkája tekintetében sem hasonlítható össze és ezért hivatalos kötelességei is mások, mint a közönséges segédszemélyzet tagjaié. Az ő távolmaradása tehát elbocsátási okul nem az egynapi szünetelés alapján, hanem csak akkor lehet jogos, ha ez az elmaradás már a kötelesség teljesítésének makacs megtagadását is jelenti. Már pedig a felperes, mint ügyvezető igazgató az iratok tartalma szerint nemcsak a gyárban teljesítendő munkával volt elfoglalva, hanem a gyáron kívül ügyfelek látogatásával és egyéb üzleti tárgyalásokkal, valamint az érdekképviseleti egyesületekben való közreműködéssel és elnökléssel is foglalkozott, tehát a hivatalos irodai órák szigorú betartására nem volt kötelezhető." (P. II. 2352/1928. 1928 november 2.) Az azonnali hatályú elbocsátás indokolását illetően kimondotta, hogy olyan esetben, amidőn a munkaadó kellő gondosság mellett nem tudhatott oly tényekről (más, újabb elbocsátási okokról), amelyek a munkavállaló azonnali hatályú elbocsátásának jogos okát képezhetik, ez okokat azonban későbbi tudomásrajutása után azonnal érvényesíti, ezekre a munkaadó az elbocsátást jogosan alakíthatja. (P. II. 331/1928. 1928 október 3.) A P. II. 9248/1926. sz. ítélet kimondotta, hogy: „Magasabb fizetés követelésére nem ad jogcímet az, hogy a munkaadó üzeme megnagyobbodott és ezzel az alkalmazott teendői megszaporodtak." A határozat helyességéhez szó fér az esetre, ha a teendő megszaporodásával együtt jár a szerződésileg kikötött vagy tényleg foganatba ment munkaidőtartamnak meghosszabbodása. (A párisi békeszerződések a megvalósítandó szociálpolitikai alapelvek tekintetében többek között kötelezőleg írták elő a 8 órás munkanap, illetőleg 48 órás munkahét törvényi megvalósítását. A magyar törvényhozás a trianoni békeszerződés 355. cikkének becikkelyezésével kötelezettséget vállalt ennek