Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - A pénzkölcsönzőkről szóló angol törvény ... - A kézizálog joghatályossága

82 KERESKEDELMI JOG 2. sz. Ezekből folyóan a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a kérdéses ügyletekre alapított kereseti követelés jogalapját megállapította, az anyagi jognak megfelel. Szolgálati viszony. 21. Az 1910/1920. M. E. számú rendelet 2. §-a előírja ugyan, hogy a határozatlan időre kötött szolgálati szerződést csak írásban közölt felmondással lehet felbontani; nincs azonban akadálya annak, hogy a szóbeli felmondás is érvényes legyen akkor, ha azt az alkalmazott elfogadja, sőt az írásbeli felmondás mellőzését maga kéri. (P. II. 1845/1898. sz. a. 1928. nov. 29-én. A megállapított tényállás szerint Sch. O. gyárigazgató A. F. vezérigazgató utasítására felperesnek az 1926. év elején ugyanezen év július hó végére szóbelileg felmondott, felperes ezt elfogadta, csak azt kérte, hogy a felmondás a gyári munkások előtt titokban tartassék és írásban ki ne adassék; a felmondási idő letelte előtt, 1926. évi július havában Sch. O. ajánlatára és A. F. vezérigazgató hozzájárulásával pedig Sch. 0. ugyancsak szóbelileg abban állapodott meg felperessel, hogy ez utóbbinak felmondási idejét az 1926. évnek végéig meghoszszabbítja. Ennek a tényállásnak alapján tehát a felmondás érvényessége az anyagi jog szempontjából meg nem támadható. 22. A munkaadó csak olyan okok miatt bocsáthatja el felmondás nélkül alkalmazottját, amelyek a köztük fennállott szolgálati viszony tartama alatt merültek fel, vagy ha korábban követtettek is el, de a munkaadó érdekeire is kihatással vannak. (P. II. 4955/1928. sz. a. 1928. dec. 5-én.) Magyar tengerészeti jog alkalmazása. 23. A kereskedelmi tengerészeti jog szabályai ma sincsenek hatályon kívül helyezve. — Nem a tengerészeit jog körébe eső kérdéseken kívül a szolgálati viszony az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alapján bírálandó el. (P. II. 700/1928. sz. a. 1928. nov. 28-án.) A magyar tengerészeti jognak szabályai a Mária Terézia királyné által 1774. évi április hó 25. napján kibocsátott ,,Edito Politico dí Navigazionen Merkantilé" elnevezés alatt ismert kereskedelmi tengerészeti törvényen és az azzal kapcsolatos rendelkezéseken és az azok által elfogadott francia Code de Commerce második részének a tengeri kereskedelmi jogra vonatkozó határozmányain alapulnak. Ezek a jogszabályok Fiumének és partvidékének az 1868. évi XXX. t.-c. által a magyar szentkorona országaihoz külön testként visszacsatolásával a magyar jognak kiegészítő részévé váltak és nincs olyan jogszabály, amely ezeket az ország területének megcsonkítása óta hatályon kívül helyezte volna. Alperes tengeri fuvarozással foglalkozván, kétségtelenül kereskedelmi vállalat, miért is a közte és tisztviselői között fennálló és nem a kereskedelmi tengerészeti jog körébe eső szolgálati viszonyra nézve az 1910/1920. M. E. számú rendelet szabályai az irányadók. Az idézett rendelet 6. §-a értelmében a felmondási idő szempontjából azt a munkakört kell irányadónak venni, amelynek ellátására az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései alapján van kötelezve. Közkereseti társaság. 24. A K. T. 65. §-ának 4. pontjából és 91. §-ából kitetsző anyagi jogi szabály szerint a közkereseti társaságot bármelyik tag képviselheti, hacsak olyan megállapodás nem jött létre, hogy a társaságot csak egy vagy több tag képviselje. A képviseleti jognak egy vagy több tagra való korlátozottsága tehát a társasági tagok megállapodásán alapuló kivétel a törvénynek az alól az általános szabálya alól, hogy a képviseletre mindegyik tag jogosult, ebből pedig következik, hogy a törvény általános szabályai irányadók minden oly esetben, amelyben az említett értelemben megállapodás nem történt és a K. T. 65. §. 4. pontjához képest a kereskedelmi cégek jegyzékébe be nem vezettetett, valamint az ezzel egy tekintet alá eső minden oly esetben is, amelyben a megállapodás és a cégjegyzékbe bevezetés megtörtént ugyan, de a képviseletre jogosított tagnak azóta bekövetkezett elhalálozása vagy egyéb ok miatt immár valósággal nem hatályos olyan értelemben, hogy biztosíthatná azt a törvényes közvéleményt, hogy a társaságnak harmadik személyek irányában képviselője legyen. (P. IV. 5280/1928. sz. a. 1928. dec. 13-án.) Kamat. 25. Az 1923 : XXXIX. t.-c. 4. §-ának ut. bek. szerint a kártérítési kamatra vonatkozó rendelkezések nem nyernek alkalmazást külföldi pénznemre szóló tartozások esetében, tehát ily esetben az 1877. évi VIII. t.-c. 4. §-ának az a szabálya irányadó, amely szerint, a felhívott törvény 9. §-ában megjelölt kivételektől eltekintve, bírói ítéletben a felek szerződéses kikötése esetén sem állapítható meg 8%-nál magasabb kamat. (P. VII. 1155/1928. sz. a. 1928. dec. 20-án.) átértékelés. 26. Figyelembe veendő szempontok. (P. VII. 3430/1928. sz. a. 1928. dec. 7-én.) Abban a kérdésben, hogy az alperesek a kölcsönvett összegeket átértékelten kötelesek-e visszatéríteni, az 1928. évi XII. t.-c. 5. §-ának 2. pontjában foglalt jogszabály az irányadó. A felek egyike sem állította, hogy a peres felek iparszerűen foglalkoztak készpénzkölcsön nyújtásával .illetve gyümölcsöztetés céljára készpénz elfogadásával, emellett a fellebbezési bíróság az elsőbírósági ítéletből átvett indokai szerint megállapította, hogy az alperesek a kölcsönvett 10.000 koronát nagyobb részben házvételre fordították, illetve az I. r. alperes a kölcsönvett 5000 koronát üzletbe fektette. Igaz ugyan, hogy az alperesek azt a házat, melynek vételárára a 10.000 koronát fordították, utóbb eladták, de a 8. sorszámú előkészítő irat mellett 3. alatt be-