Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - Angol törvény az árlejtési kartellekről - A szovjet csőd- és kényszeregyezségi törvénye ...

1. sz. KERESKEDELMI JOG 79 natban alig érdeklő elgondolásnak rendkívüli közgazdasági és jogi jelentősége van. Amennyiben ez a nagy nemzetközi gazdasági szervezet megalakul és működését méreteihez hasonló módon megkezdi, iskola példája lesz annak az említett folyamatnak, amely a világ minden néven nevezendő hasonló tárgyú gazdasági szervezeteit egy nagy egységben hozza össze, mintegy kollektivizálja. Ennek a nagy gazdasági feladatnak a rendelkezésre álló jogi eszközei nem megfelelőek. Nincs Európa egyetlen országában sem a társasági jognak olyan szabályozása életben, amely az ilyen rendkívüli nagy térre kiterjedő, az érdekszálak sokaságát felölelő szinte nemzetközi társasági jogviszonyban biztosítaná az összetevő erőknek azon egyensúlyát, amelyek még a megalakulás pillanatában is problematikusak. Arról már felesleges volna vitázni, hogy a laissez fairé, laissez passer, laissez aller elve meghaladott, épp ügy, mint amennyire nincsen oligarchikusabb abszolutizmus annál, amit a társasági jogban érvényesülő ú. n. alkotmányos demokratia jelent. Ma arról vitázunk, hogy vájjon szükség van-e a kartellek jogi szabályozására vagy nincs és ha igen, ez a szabályozás a kartellek ellen történjen-e vagy mellett; hogy a kartellek a fogyasztókkal szemben rendszabályoztassanak-e meg, vagy a kartellek terrénuma kiterjesztessék. Tehát a kartelljognak az iránya az volna, hogy milyen legyen a viszony a kartell és a nagy közönség között. Kétségtelen ez is probléma, de hasonlóan fontos probléma az is, hogy milyen a kartellnek a belső szervezete. A kartellbe összpontosult gazdasági erők megfelelő közérdekű szellemben való felhasználása volna szabályozandó azért, hogy a mai joggal nem szabályozott, esetleg azt megkerülő kartellekbe összpontosuló hatalmas gazdasági erőknek a konstruktív természetű és a közérdeket szemmeltartó gazdasági értelemben való érvényesülése legyen biztosított. Dr. Groák László ügyvéd. Angol törvény az árlejtési kartellekről. Az ű. n. különleges célú kartelleknek ezt a faját a jogelmélet és külföldön a bírói gyakorlat is ma már az eddiginél nagyobb megértéssel bírálja el, mert tisztázottnak látja, hogy nem veszedelmes összebeszélésekről, hanem csupán a kínálatnak önsegély útján, a káros verseny kiküszöbölése és a kínálati eljárás szabályozása céljából szervezett védekezéséről van legtöbbször szó, amihez azonban természetszerűleg a kínálatban résztvevőknek — a versenytárgyaláson jeletkező ajánlattevőknek — előzetes megegyezése szükséges. A Reichsgericht is jogosaknak ismeri el ezeket a szubmissziós kartelleket és csupán azokat a megállapodásokat tartja a jóerkölcsökbe ütközőknek, amelyek az ajánlati árakba a kieső versenytársak kártalanítása céljából kártalanítási pótlékokat számítanak bele. Azt a továbbmenő gondolatot viszont, amelyet a német birodalmi kormány 1926 nyarán vetett fel az árlejtési kartelleknek a rendes kartelleknél szigorúbb ellenőrzése és előzetes különleges jelentkezésre kötelezése tekintetében, egy új angol törvényben: az 1928 január hó 1-én életbelépett Auctions (Bidding Agreements) Ací-ben találjuk meg. E törvény, amely 1927 július 29-én kelt, első szakaszában kimondja, hogy büntetendő cselekményt követ el és egyszerűsített eljárással pénzbüntetéssel és szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő az a kereskedő, aki bármilyen ajándékot, vagy ellenszolgáltatást igér, ad, avagy felajánl azért, hogy valamely harmadik személyt ezzel előzetes árverés-aukció útján történő eladástól visszatartson, avagy azért kártalanítson, hogy ez a személy valamely megtartott aukción az ajánlattételtől tartózkodott. Ugyanígy büntetendő az is, aki hasonló okból kereskedőtől bármilyen ajándékot, avagy ellenszolgáltatást elfogadott avagy követelt. Ha azonban kimutatható, hogy a kereskedő a versenytárgyalás előtt egy, vagy több személlyel írásbeli megállapodást kötött a tekintetben, hogy az árverésnél az áruk árát jóhiszeműen, (bona fide), közös elszámolásra emelik és ennek a megállapodásnak másolatát az áruk megvétele előtt átadják az árverés vezetőjének az auctionatornak: az ilyen megállapodás nem ütközik az előbb említett tilalomba. A törvény a tekintetben is tartalmaz rendelkezést, hogy az esetben, ha az előbb említett büntetendő cselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás a tettesek megbüntetésével befejezést nyert, az eljárás alapjául szolgáló aukciós eladást az eladó is megtámadhatja a vevővel szemben, amennyiben a cselekményben a vevő is részes volt. Az eladónak az az esetleges kijelentése, hogy evvel a jogával élni kíván, nem érinti azonban az árverés vezetőjének azt a kötelezettségét, hogy az elárverezett árukat a vevőnek szolgáltassa ki. Dr. Király Ferenc^____ A szovjet csőd- és kényszeregyezségí törvénye mint a szovjet Pp. szerves része 1928. évben lépett életbe. (Közzététetett az Izvesztija 1927 dec. 31 -i számában). Jogászi és különösen törvényszerkesztési szempontból nem valami jelentős alkotás. Mint az összes szovjettörvények: a laikus számára is könnyen érthető, egyszerű, de azért nem világos, Világos értelmű csak precízen fogalmazott törvény lehet, amit a szovjet az egyszerűségnek feláldoz. Egynéhány érdekessége mégis van. — Csak kereskedőkre és iparosokra terjed ki, ha be vannak jegyezve, vagy erre kötelesek lettek volna. A csődben feltűnő, hogy még annyira sem szociális, mint a miénk. Míg nálunk az 1910/920. M. E. sz. rend. 22. §. értelmében bizonyos munkabéri követelések tömegtartozásként megelőzik a tömeggondnoknak a Cst. 49. §. alá eső díjait, sőt készkiadásait is (ez utóbbit a méltányos gyakorlat a rendelettel szemben is vitássá tette), addig a szovjet Pp. 344. §. szerint a liquidátorok díjazása minden esetre megelőzi a 345. §. szerint a szovjet Ptk. 101. és Pp. 266. §. szerinti sorrendben kielégítendő többi követelést, melyek közé a munkabériek is tartoznak. Igazi kényszeregyezség nincs. Ezt helyettesíti az ú. n. „különleges kezelés". Célja és eredménye az, mint nálunk a kényszeregyezségé. Csak az adós iparágára felügyelő hatóság indítványozhatja megindítását, ha az adós üzlete érdemesnek látszik a szanálásra. A kezelő bizottságot is ez hozza javaslatba. A moratórium, részletfizetés sőt quotális leengedés kérdésében