Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Vételi ügylet utólagos hatályosulása

4. sz. KERESKEDELMI JOG 73 szolgálj, iliolölofí a kötelességleljesilés makacs megtagadásának réábirására irányuló törekvésnek, avagy a/ alperes üzleti érdekei! veszélyeztetőnek nnyival kevésbé minősíthető, mert hiszen a másfélórás ebédidőt a többi tisztviselő sem volt hajlandó felfogadni és azzal, hogy az alperes az. ebédidőt kétórai időtartamra hosszabbított meg, az alperes megszakított munkaidőnél álllában szokásos üzleti óráktól el nem tért és így üzleti érdekei ebből a/ okból veszélyeztetve nem lettek: miért is e címen leiperessel szemben rögtöni hatályú elbocsátásnak jogszerűsége lenn nem forgott. Ami pedig a felmondásnélküli rögtöni hatályú elbocsátás fentemiitett első indokát illeti, az. alperes, a szigorú jog álláspontjára helyezkedve, a félperesnek 1926. év február hó 27. napján, felmondás nélkül rögtön hatállyal elbocsátásakor, lehál a megosztott szolgálati időnek 192Ó. év március hó 1. napján bek(")\étkezte előtt kel nappal, jogszerűen még nem állapithalta meg felperessel szemben e megosztott munkaidőre vonatkozólag a kötelességteljesitésnek makacsul megtagadását; a/ pedig kétségtelen, hogy a kérdéses körözvény aláírásának az 1926. év február hó 27. napján, a leni indokból megtagadása, felperessel szemben a kötelességleljesités makacsul megtagadásának nem tekinthető, és így a fennforgó esetben elesik a mindig, az eset körülményei szerint elbírálandó ama kérdés eldöntésének a szüksége, hogy mennyiben lelt volna indokolt az alperes részéről a munka időnek uj beosztásánál, — amire nézve az alperes, mint munkaadó, a szokásos üzleti órák keretében saját érdekében kétségtelenül jogosult volt, — felperesnek 16 éve állandósult üzleti munkaidő beosztáshoz alkalmazkodó különleges viszonyainak legalább egy hosszabb átmeneti időre méltányos figyelembevétele. Mindezek folytán — annak kiemelése mellet!. hogy a fellebbezési bíróságnak, a felperes állal ter jedelem tekintetében nem kifogásolt munkaidő össztartamára vonatkozó érvelései tárgytalanok — egyébként helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy alperes a felperest az 1884:XVII. t.-c. 94. §. b„ pontja alapján felmondás nélkül, azonnal elbocsátani jogosult nem volt és ezért a fellebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, midőn az. elsőbiróság ítéletének alperest a felperes részére felmondási időre járó munkabér lejében és végkielégítés címen megítéli összegbe] mára szia ló rendelkezését helybenhagyta. 49. (iyógyszerész-alkalmazott felmondási ideje. i Kúria P. II. 9053/1926. sz. a. 1928 febr. 16.) Indokok: Nincs oly jogszabály, mely mégha lalinazoll kirendelés esetében — ellenkező kikötés vagy törvényes rendelkezés hiányában — eltiltaná a megbízói attól, hogy saját ügyében a maga személyében is eljárjon, és olyan rendelkezéseket legyen, melyeket megbízottja eddig nem lett meg. Ha tehát érvényben volna is az 1921. évi április hó 20-án kelt „Egyesség", mely az alperes házi gyógyszertára személyzetének felvételére és elbocsátására I). L. vezető gondnokol hatalmazta lel, ez a körülmény sem foszthatná meg alperest, mini munkaadót attól a jogától, hogy a nála alkalmazóit gyógyszerész-személyzetnek a szolgálatot maga is felmondja. De, mini azt a m. kit. Kúria P. II. 360/1927. ,'ÍO. szám alatt kell Ítéletében már kimondotta, az 1921. évi április hó 20-án kelt ..egyesség" a népjóléti miniszter kikötött jóváhagyásának elmaradása folytán érvénytelen és ezért felperesek, annak a vezető gondnok jogkörét megszabó á. pontjára nem hivatkozhatnak. Az 1876.XIV t.-c. pedig nem tartalmaz oly rendelkezésekel. melyek a nemszakértö gyógyszertár tulajdonosnak alkalmazási és felmondási jogát kizárnák és azt a gyógyszertári gondnok kizárólagos jogkörébe utalnák. Sőt a 125. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a gyógy szertár tulajdonosa alkalmazottjával magánjogi szerződési viszonban áll. kétségtelen, hogy a magánjogi szolgálali viszonyt a tulajdonos mint munkaadó saját személyében is felbonthatja. Alaptalan tehát felpereseknek az a panasza, mintha az alperes igazgatósága által 1924. évi szeptember hó 24-én ugyanazon évi október hó 1-től számított hat hónapra gyakorolt felmondás azért volt hatálytalan, mert az nem vezető gondnoktól származik és mintha csak az utóbbi által 1925. évi április hó 7-én eszközölt ujabb felmondás volna joghatályos. Az állandó bírói gyakorlat az egyetemi oklevéllel rendelkező gyógyszerész alkalmazottnak is csak akkor biztosit egyévi felmondási időt, ha nagykiterjedésű és forgalmú egész üzletre kihaló, kimagasló vezető és irányító munkakörrel van alkalmazva: ezl a munkakört azonban alperesnél csak a gyógyszertár vezető gondnoka töltötte ne, de nem felperesek, kiknek egyike a recepturai, másika a raktári osztály élén állott és mint ilyenek — habár okleveles segédek is voltak alájuk rendelve — az egész üzletre kiható vezető és irányító tevékenységet ki nem lejtettek, hanem, mint osztályvezetők, csak lonlosabb teendőkkel megbízóit alkalmazottak voltak, kiket az általános magánjog szabályai szerint az alperes által elismert hat hónapnál magasabb felmondási idő m-m illetett meg. Általános magánjogi szabály, hogy szerződés és hatósági díjszabás hiányában a javadalmazás mértékét a helyi szokás állapítja meg. Megáll t podásszerünek kell tekinteni a javadalmazási akkor, ha az alkalmazott a munkaadó által kifizctetl illetményekéi kifogás és jogfentartáj nélkül felveszi. Az irányadó tényállás és az. iratok tartalma szerint felperesek és az alperes közölt díjazásuk mértékére nézve érvényes megállapodás nem jött létre és az alperes a gondnok előterjesztésének meghallgatása után. de nem annak megfelelően, havonkinl egyoldalúan utalta ki felperesek járandóságát. A fellebbezési tárgyaláson felperesek előadták, hogy kifizetésüket 192.'!. évi július hótól kezdve joglenlarlással vették fel és alperes beismerte, hogy felperesek általánosságban jogfentartással éltek. Eszerint a felek közölt megállapodás létre nem jővén, az Országos Gyógyszerész Egyesület által tanúsított helyi szokás az. irányadó, mely szeriül felperesekel havi 4.000.000 korona fizetés illette. Vasúti alkalmazott. 50. Az, hogy a munkaadó vasút a végrehajtott létszámcsökkentés után az ennek keretében megüresedő állások betöltésénél törvényellenesen járt el, csak a í< lettes hatósághoz intézendő panasz utján érvényesíthető, polgári bíróság előtt azonban nem. (Kúria P. II. 3273/1926. sz. a. 192.S febr. 28-án.) Indokok: Az irányadó lényállás szerinl alpi?-