Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Vételi ügylet utólagos hatályosulása

4. sz. KERESKEDELMI JOG 71 lanitását és tehát in integrum restituciót követelhessen. S végül, de nem utolsósorbán: a Treu und (dauben elvével sem véljük összeegyeztethetőnek, hogy a vevő a törvénynyujtotta védelemmel ilyenmódon visszaélhessen. Mindezek folytán — nézetünk szerint — a kir. Kúriának ujabb határozata az ill jelzetl irányokban örvendetes változási jelent. Első pillantásra talán tompítani látszik az elvi kijelentés élét annak kiemelése, hogy vevő a szerződés érvényét utólag kifejezetten elismerte, ámde ez a tompítás csak látszólagos. A határozat szövegéből ugyanis nyilvánvaló, hogy a Kúria a többi, konkludens tény mellett ezt csupán egyik támogató körülménynek tekinti az utólagos hatályosulás mellett, de egyébként is: a régebbi határozat teljesen merev, hatályosulást feltétlenül kizáró álláspontjával szemben ínég a/ esetben is előrehaladásnak lenne tekinthető, ha csupán a kifejezeti utólagos elismerési venné e részben döntő körülménynek. (F. B.) Ankét a fizetésképtelenségi jog reformjáról. Az Országos Hitelvédő Egylet ankétja a fizetőképtclenségi jog reformjáról a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében megtartatott. Székáes Antal, az OHE. elnökének megnyitó beszéde után rfr. Meszlény Árthat egyet, magántanár törvénytervezetét dr. György Ernő igazgató ismertette. A javaslat lényeges rendelkezése az, hogy a lizetésképtelenségi jog intézményeit: a kényszer egyességet, csődöt és kényszerfelszámolási egységbe foglalja, feleslegessé kívánja tenni a különböző eljárási formákban egy-egy aktus megismétlődését. Ismerteti a javaslat azon intézkedéseit, melyek alkalmasak arra, hogy az eljárás gyorsabb, egyszerűbb legyen, gazdaságilag nagyobb eredménnyel járjon, s az eddiginél lényegesen olcsóbb és rövidebb idő alatt lebonyolítható legyen. A javaslat rendelkezéseihez képest a 8000 P aktívánál kisebb ügyekben nem kényszeregyességnek, hanem csak kényszerfelszámolásnak volna helye, az ezt meghaladó ügyekben a kényszeregyesség intézménye megmaradna, de 50.000 P aktiván aluli ügyeknél csőd beívelt kényszerielszámolás nyerne alkalmazást, az áO.000 P aktívát meghaladó ügyekben pedig a hitelezők egyszerű többsége (leintene abban a tekintetben, vajjoi} a csődeljárás vagy a kényszer felszámolást kívánják-e igénybe venni. A javaslat által tervezett kényszerfelszámolás a csődeljárási lényegesen egyszerűsítené, azonkívül azzal az előnnyel is járna, hogy oly cégek, akik ma a csőd elkerülése végett ragaszkodnak a kényszeregyességi eljárás lebonyolításához, ezt az intézményt üzletük életképtelensége esetén inkább igénybe fogják venni. Előadó kifejezést ad azon nézetének, hogy e javaslat megalkotásával egyidejűleg a lizelöképlelenségi büntetőjogi reform oly megvalósítására is sürgős szükség van, mely a vétkes és csalárd bukás tényálladékál nemcsak a csőd, hanem az adós fizetésképtelensége esetén is üldözné. A tervezethez dr. Lévy Béla, dr. Vajda Ákos, a Pénzintézeti Központ igazgatója, dr. Sehreyer Jakab, dr. Wéiszberger Imre, dr. Görög Frigyes és (//•. Csiky Károly kir. törvényszéki bíró szóllak hozzá. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 45. Nincs oly jogszabály, hogy munkadíj, illetve munkabér iránti követelés csak 3 évre visszamenőleg volna érvényesíthető. (Kúria P. II. 6740/1020. sz. a. 1928 február 8-án.) Indokok: Nem helytálló alpereseknek a m. kir. Kúria gyakorlatára történt az a hivatkozása, mintha a munkadíj, illetve munkabérkövetelés csak 3 évre visszamenőleg volna megítélhető. Ilyen jogszabály, vagy birói gyakorlat nincs, sőt az Optk:Í480. §-ának a birói gyakorlatban értelmezése szerint is, a .'» évi elévülési idő a visszatérő időszakokban teljesítendő szolgálattélelek (Dieristleistungen) teljesítésére irányuló követelésekre, de nem a munkabéri szerződésből, vagy szolgálati viszonyból kifolyólag, avagy szolgálati viszonyon kívül teljesített munka, vagy szolgálat ellenében járó bér, vagy lizetés iránti követelésekre vonatkozik. 40. A részvénytársaság fiókja nem önálló üzletkötő fél s így perfélként sem léphet fel. iKúria P. VII. 4556/1927. sz. a. 1928 febr. 15-én.) Indokok: A Pp. 70. §-a értelmében az lehet perfél, aki a magánjog szerint jogképes. A magánjog értelmében pedig természetes vagy jogi személy, a jogok és kötelezettségek alanya. A jelen perben felperesként fellépő részvénytársasági fiókról lévén szó, az előrebocsátottak értelmében ennek perképessége szempontjából a kérdés az, hogy a tiók a maga részére szerezhet e jogokat s a maga nevében vállalhat-e kötelezettségeket? Köztudomású, hogyha a részvénytársaságok bókjai önálló ügyletkötésre fel vannak is hatalmazva, az ügyletből származó jogok magát a részvénytársaságot illetik, s ez felel az ügyletből származó kötelezettségek tekintetében is, tehát az ügylekötő bók, hanem csak maga a részvénytárnem az ügyletet kötő tiók, hanem maga a részvénytársaság, következéskép periéiként sem az. iigylekötő fiók, hanem csak maga a részvénytársaság szerepelhet. Versenytilalom. 47. Oly versenytilalmi kikötés, mely a szerződés felet foglalkozásának gyakorlásában akár a közérdek, akár saját gazdasági szempontjából komoly indok nélkül súlyosan, méltánytalanul vagy túlságosan gátol, a jó erkölcsökbe ütközik s ezért semmis. (Kúria P. IV. 493G/1927. sz. a. 1928 február 1 én) Indokok: Az anyagi jogszabályok értelmében az ipar önálló, szabad gyakorlása, különösen iizletátruházással kapcsolatban helybeli és nem indokolatlanul hosszú időre szóló kikötések melleit, a felek által komoly okból szerződésileg korlátozható annyiban, hogy e szerződés az illetőnek megélhetéséi és boldogulását méltánytalanul ne gátolja: az ezzel ellenkező oly versenytilalmi ki-