Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (TvT.) a gyakorlatban. [1. r.]

41 KERESKEDELMI JOG 3. sz. meglehetősen formalisztikusak, hogy ugy a szabadalom —, mint védjegyoltalom bizonyos precíze előirt formákhoz van kötve és, hogy ngy a szabadalom-, mint a védjegyoltalom egyrészt a szabadalmi igénypontok, más részt pedig a védjegylajstromozás által pontosan körül vannak határolva, amelyek épp a szabadalom és a védjegy privilégiumszerü természetéből kifolyólag, kitérjesztőleg nem magyarázhatók; tehát az oltalom nem mehet egy jottával sem tovább, mint amenynyire azt a bejelentett és megadott szabadalmi igény, illetőleg a védjegybelajstromozás megengedi. Ugyanezt mondhatjuk a cégoltalomról is, amely csupán a bejegyzett céget (az ujabb joggyakorlat szerint már a be nem jegyzett céget is) illeti, az ugyanezen helyen féllépő uj céggel szemben, mig pld. a földrajzilag külön helyen, de az üzleti verseny szempontjából ugyanezen rayont képező helyen fellépő cégbitorlóval szemben a K. T. egyáltalában nem nyújt oltalmat. Mindezen esetekben, miként alább látni fogjuk, a Tvt. teljes oltalmat nyújt. Hogy pld. a szabadalmi törvénynél maradjunk, tudjuk, hogy ideiglenes oltalomban csak a bejelentett és már kihirdetett találmányi bejelentés részesül. Mig a felszólalási határidő meg nem kezdődik, addig a szabadalmi törvény alapján, szabadalombitorlás miatt a feltaláló nem léphet fel. De felléphet a feltaláló a Tvt. 1. §-a alapján, hogyha versenytársa találmányát utánozza vagy felléphet a Tvt. 15. §-a alapján, amennyiben üzemi titok megsértéséről van szó. — A magánjog általános szabálya, hogy aki szándékosan másnak jogéilenes cselekményével kárt okoz, az kártérítéssel tartozik. A code civilből átvett e jogszabály nehezen ment át a joggyakorlatba és épp ezért volt szükség a Tvt.-re. A magánjog e hiányán segít a Tvt. 1. §-a akkor is, ha az egyáltalában nem áll összefüggésben a szabadalmi, védjegy- vagy cégjoggal. Természetesen éppen az 1. §-nak rugalmassága hozza magával, hogy az alaptalan pereknek egész sora indíttatik és sokan arra akarják kihasználni ennek a §-nak elaszli( itását, hogy ennek segélyével minden kényelmetlen versenytől szabadulhassanak. A hiró bölcsességére és a zsűrik, a választolt bíróságok kellő tapintatára lesz szükség, hogy az ily kísérletezéseket visszautasítsák, mert ha nem, ugy könnyen diszkreditálhatják a rossz Ítéletek az intézménybe vetett azt a hitet, hogy az a tisztességes kereskedelem védelmére, nem pedig a szabadverseny aláásására irányul. — Hogy különösen a kereskedelmi kamaránál számtalan zaklatásszerü pert tettek folyamatba, emiatt magunk is lettünk előterjesztést a kamara elnökségénél és sürgettük, hogy a kamara tegyen ilyen irányban valami elvi jelentőségű kijelentést. És írre mintegy válaszul olvastuk az Iparjogvédelmi szemle f. év februári számában, hogy: a kamara zsűrije sajnálattal állapítja meg, hogy az utóbbi időben a zsűri előli oly panaszok lételtek, amelyek magukon viselik a rosszhiszemű pereskedések mindmegannyi ismérveit, miértis rámulat arra, hogy az ily zaklatásszerü perlekedőkkel szemben a saját hatáskörében a legszigorúbban fog el járni.» (Zsűri 52.563/1927. sz.) II. Miként fentebb említettem, a rendes bíróság elé kerülő tisztességtelen versenyperek nagy része elintéződik már az alsóbiróságoknál. Ennek egyik leghatékonyabb előmozdítója az u. n. ideiglenes intézkedések intézménye. Ézl a 23.800/1924. I. M. számú rendelet hozta be, kimondván az 1. §-ban, hogy: akár a polgári per, vagy bűnvádi eljárás megindítása előli, akár annak folyamán a bíróság az ellen, aki az üzleti tisztességbe, vagy általában a jó erkölcsökbe ütköző módon folytat üzleti versenyt, kérelemre a cselekmény abanhagyásának kikényszerítése végett, ideiglenes intézkedést rendelhet el». A rendelet ugyan csak a Tvt. 1. §-áról beszél; hogy azonban ez a Tvt. többi intézkedéseire, vagy a tisztességtelen verseny egyéb nemeire is vonatkozik, az kitűnik az 1. §. utolsó bekezdésének ama nemleges bekezdéséből is, hogy: «a Tvt. 8. §-ában szabályozott (cégbitorlás) jogok érvényesi lése végett ideiglenes intézkedést elrendelni nem lehet». Az ideiglenes intézkedések elrendelése az eljáró bíró diszkréciójától függ ( rendelhet el»), s a hiró azt elrendelheti a felek meghallgatása nélkül is, sőt a 6. §. értelmében a körülményekhez képest biztosilék adásától is függővé leheti. A bíróságnak léhát igen nagy hatáskör van biztosítva eme intézkedés mikénti elrendelésében. Tőle függ, hogy azt egyáltalában elrendeli-e? Hogy mikor rendeli el, tudniillik, hogy elégnek tartja-e a sértetl felperesnek előadását, vagy bizony itásfelvétel után teszi-e. ami már esetleg egyértelmű a pervita eldöntésével és tőle függ, hogy biztosítéktól és mennyi biztosítéktól teszi ezl függővé. Előfordult, mindenesetre hozzá kell lenni, hogy az uj törvény még egészen korai stádiumában, hogy az elsőfokú hiró az ideiglenes intézkedések elrendelését 1 milliárd korona biztosíték letételétől tette függővé azzal az indokolással, hogy alperes azt állította, bár semmivel sem valószínűsítette, hogy ő az illető árucikkben oly nagy forgalmat csinál, hogy abból neki egy év alatt 1 milliárd korona haszna lehel: továbbá azért, mivel felperes külföldi cég, a világ egyik legnagyobb szappangyári cége volt. Igaz, hogy ezt az intézkedést a kir. tábla megváltoztatta és 400 millió korona