Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928 / 2. szám - Belajstromozott és belajstromozás nélkül használt védjegyek oltalma
2. sz. KERESKEDELMI JOG 23 tátott és megszerzésében semmiféle materiális hiba nem forgott fenn. a joghatály megtagadtatik, noha a védjegytörvény szerint ily védjegynek teljes oltalom jár ki. Értjük ezalatt az u. n. defensiv és Varrat-védjegyeket. Defensiv védjegyek azok, miként a R. G. 1926 október 29-i Grammofon-Vox Ítéletében (Gew. R., Schutz 1927. S. 119.) kifejti: „amelyek a bíróságok iránti bizonyos bizalmatlanságból támadtak, minthogy attól féltek, hogy egy ily védjegy megengedése nélkül a forgalomban használt védjegy fa fővédjegy) nem részesülne kellő oltalomban. A deffensiv védjeggyel, amely nem a forgalomban való használatra van szánva, az céloztalik, hogy a fővédjegy megvédésének oltalma az utánzások ellen a lehetőség szerint biztosítást találjon". Minthogy ez a védelem teljesen jogszerű és a védjegytörvény a védjegynek a használatát sehol sem írja elő, nem lehetett kétes, hogy az ily védjegyeket a védjegytörvény szerint teljes jogvédelem illeti meg. (Lásd: Seligsohn S. 26., Pinzger-Heinemann S. 180. Szerző Öesterr. Markenrecht S. 250. stb.). Még a R. G. 1925 december 4-i u. n. Koffra-Koffea ítélete (M. u. W. XXV. 168.) is hangsúlyozza, hogy egy ily védjegy tulajdonosát teljesen korlátlan védjegyjog illeti meg és közömbös, hogy az egyes esetben a másiknak kifogásolt védjegye a fővédjegynek megsértését képezi-e vagy nem. Arra sem lehet hivatkozni, hogy a formális védjegyjoggal való visszaélés forog fenn a defensiv védjegy részéről, amennyiben a védjegyjogi összetéveszthetőség veszélye a fővédjegy és a kifogásolt véd jegy között nem forog fenn. (Lásd: ellenkezőleg Rosenthal J. W. 1926. 1157. Gew. R.. Schutz 1926. 184. és fent id. m. Note 7l/c. zu §• L). Ezen állásponttól való teljes eltérést jelent már a R. G. 1926 október 29-iki ítélete. Az ítélet ugyanis a fentieken kívül a következőket mondja ki: „Emellettt azonban mindig hangsúlyozva lelt, hogy annak a célnak és indító oknak, amelyre az ily defensiv véd jegv belajstromozása visszavezethető, jelentősége lehet, amennyiben ennek szem elölt tartása a tisztességes verseny és a jó erkölcs határait, amelyek a formális védjegyjogot is korlátozzák, túllépné. ,,Eza gondolat a R. G. ítélkezésében az évek folyamán mindinkább több méltatásra talált: egy uj döntés, a ,,Goldina" ítélet, 1925 június 19-én, ezt még határozottabban kifejezésre juttatja: a formális védjegyjog csupán azon határokon belül gyakorolható, amelyeket a magasabbrendü jog szab meg, különösen a tisztességtelen verseny és a jó erkölcs határain belül, amelyek szolgálatában áll a formális védjegyjog is, nem pedig tisztességtelen eljárás elkövetésére és materiális jog megsértésére. Ebből folyik szükségszerükig, hogy minden egyes esetben. amelyben egy nem használt védjegyről, vagy védjegy alapján . . . abbanhagyási, vagy más a védjegytörvényen alapuló igények emeltetnek, vizsgálni kell, hogy a defensiv védjegy tulajdonosa hivatkozhatik-e a tisztességes üzleti verseny és a jó erkölcs szempontjából oltalomra méltó érdekre és hogy nem-e. inkább vissza akar élni az ő formális védjegyjogával. amely a kifogástalan üzleti forgalom alaptétele szerint elutasítandó. Ez a vizsgálat a fenforgó esetben alperes javára ütött ki. Alperes 1921 elején a maga részére Yox védjegyet lajstromoztatott be és ezt a szót ezen idő óta cégében is használja. Erről felperesnek tudomása volt, tehát ha ő az ő évek óta belajstromozott, de soha sem használt Gramofox védjegye alapján ez ellen valamit tenni akart, nem lett volna szabad éveken át, vagy csak hosszú hónapokon át is várni, hogy ezzel a forgalomban ismeretlen védjeggyel titokban maradjon. Mert ezalatt a versenytárs cége és védjegye , amely az ellenfél régebbi és összetéveszthető védjegyéről mit sem tudott, a forgalomban meghonosodhatott és a versenytárs üzemét arra a védjegyre állíthatta be, ugyhogv neki, a defensiv védjegy tulajdonosának hosszú hallgatása folytán súlyos károsodása származhatok. Azért a felperes magatartása a tisztességes verseny alapelveivel és a jó erkölcsökkel nem egyeztethető össze és igy részére az a védelem, amelyet ő a defenzív védjegye alapján a Vox áruvédjeggyel szemben igényel, a Tvt. 1. §-a alapján nem adható meg. Minthogy továbbá ez a védjegy a felperes fővédjegyével (Grammofon) a legkisebb hasonlóságot sem tünteti fel, felperesnek panasza a formális védjegyjoggal való visszaélést jelent". Hasonló értelemben döntött a R. G. 1926 december 14-én (J. W. 927. S. 775.) egy Vorrat-védjegv tekintetében. (Lásd: 1925 november 3-án M. u. W. 25. S. 150. Fix Lux stb. olt leisorolt esetek): „az alperes részére dohánygyártmányai számára 1924 óta WpMorfkrone szóvédjegy van belajstromozva, de csak 1921 első lek' óla, és pedig dekoratív toldatokkal leli használatba véve. Felperes azt állítja, hogy ő az ő Krone szavát nagy reklámok által az általa Batschari-Krone árujelzés alatt forgalomba hozóit cigaretták Schlagw oiijává letle, úgyhogy ezek a forgalomban Kronecígaretták elnevezését kapták. Alperes azonban 1921. év óla ezt a cigarettát hozza Waldorf-Kíorie elnevezés alatt forgalomba, miérl is felperes ezen megjelölés abbanhagvását és kártérítést követelt. A R. G. lényegében hasonló indokokat hoz fel, mint a fenti döntés ben. 5. Mindkét esetben a bejegyzés hatálytalansága nem éppen a belajstromozott védjegy használatán kivid maradásából következik és