Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 8-9. szám - Nemzetközi karteljog helyett - a magánjogi társaságok jogának nemzetközi egységesítése

8-9. sz. KERESKEDELMI JOG 133 képe mindenesetre más és a végrehajtató hi­telező és a hitelintézet közötti kollizió elimi­nálható. Azonban szabadjon ehelyütt megje­gyeznem, hogy az emiitett végrehajtási intéz­kedések, bár egészében és nagyjában alkal­mazhatóknak látszanak, mégis az anyag eltérő voltára való tekintettel, egyszerűen nem alkal­mazhatók a jelen esetre. Mindenekelőtt az 1881. évi LXI. t.-c. 28. §-a értelmében a zár­gondnoki kezelésbevétel csak akkor áll be, ha az árverés már elrendeltetett. Holott a jelen esetben a végrehajtató hitelező érdeke az, hogy még az árverés elrendelése előtt, a végre­hajtás foganatosításával egyidejűleg, vegye át az egész vagyont, mint jogi egységet, a zár­gondnok, nehogy ebből jogtalan elvonások történhessenek, aminek valószínűsége a vas­utak és csatornák ingóságainál fenn nem forog. Továbbá fontos kérdés, hogy a zárgond­nok hatásköre mire terjedjen ki. Okvetlenül folytassa-e az árverésig a zárgondnok a vál­lalat üzemét és üzletét, aminthogy ez a vas­utak és csatornák zárgondnoki kezelésénél közérdekű követelmény, vagy sem. Hiszen ha a vállalat végrehajtást enged foganatosíttatni maga ellen, fizetésképtelen és valószínűleg üzletmenete veszteséges. A zárgondnok általi további üzletvezetés a veszteségek növelésére sok esetben alkalmas lehet és igy indokolt, hogy a kiadandó végrehajtási utasítás módot adjon arra, hogy a hitelezők meghallgatásával a bíróság döntse el, hogy a zárgondnok csak a vagyontárgyak megőrzésére, esetleg az üz­letnek a legszükségesebb keretekben való ve­zetésére, vagy az üzlet további rendes vitelére jogosult és köteles-e. Indokolt, hogy az 1881. évi LXI. t.-c. 29. §-ának ama rendelkezésével szemben, hogy a zárgondnok a kezelés átvételétől számított 45 nap alatt, de legalább az árverési határnapot 15 nappal megelőzőleg az ingótartozékokról leltárt vegyen fel, megfelelően akként módo­sittassék, hogy a zárgondnok haladéktalanul köteles legyen a leltárt felvenni. Végül a legnehezebb kérdés az árverés kérdése, amely az emiitett 29. §. szerint, a dolog természetének megfelelően, a vasutak­nál és csatornáknál az egész vagyonra, mint jogi egységre foganatosítandó. Nehéz kérdés a felett dönteni, hogy egy bajbajutott ipari vál­lalat összes ingó- és ingatlanvagyonával együtt, mint jogi egység, az adott viszonyok között árverés alá bocsátható-e vagy sem. Ily vállalatra, mint jogi egységre, vevőt esetleg alig lehet találni, míg az ingatlant, a berende­zési tárgyakat, az árukat és követeléseket kü­lön-külön adott esetben talán kedvezőbben le­helne értékesíteni. Itt is a bíróságnak a hitele­zők meghallgatása után kellene döntenie abban a kérdésben, hogy az árverés mily mó­don foganatosíttassák és ennél a kérdésnél nem szabad figyelmen kivül hagyni a törvény 11. §-ának második bekezdésében foglalt azon szabályozást, hogy a jelzálogjog törlése­kor az ipari vállalat központi telekkönyve nem szüntethető meg, ha a központi telek­könyvbe végrehajtási zálogjog van bejegyezve. Helyesebb lett volna ugyan a záloglevélkibo­csátó-intézet zálogjogának törlése után lehe­tővé1 tenni a központi telekkönyv megszünte­tését, az ingatlanoknak külön telekkönyvbe való átvitelét és az ingóságokra a végrehajtási zálogjognak összeírás utján való megállapítá­sát. Miután azonban a fenti törvényes rendel­kezés ezt lehetővé nem teszi, szükséges gon­doskodni arról, hogy a végrehajtató hitelező, akit az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet zálogjoga már nem előz meg, kívánhatja a végrehajtási eljárás során az ingatlannak és az ingóságoknak külön árverését és ne legyen kényszerítve arra, hogy az egész vagyontöme­get, mint jogi egységet, együttesen kelljen ár­verés alá bocsátani, ugy a saját maga, mint az adós vállalat érdekeinek esetleges sérelmével. Nemzetközi karteljog helyett — a magánjogi tíírsascágok jogának nem­zetközi egységesítése.1 Irta: Dr. harasztosi Király Ferenc ügyvéd. Wells H. G. Clissold William Világa cimü brilliáns könyvében, amelyben oly mesteri módon rajzolja meg a huszadik század ha­talmas átalakulásának folyamatát, találóan utal arra, hogy annak a nagyszabású újjá­építő munkának, amely egyre óriásibb ará­nyaival bonlakozik ki a szemünk előtt, nem lehet más a célja, mint a világ tudományos alapon megszervezett gazdasági egysége. A tudomány és az üzlet gyakorlati emberei könnyen megértik egymást, akármilyen nem­zethez tartoznak is. Az országhatárokon tul, az egész világra kiterjed annak a munká­nak a hálása, amelyet a világ acéltermelésé­nek, a világ gyapjutermelésének, a világ élel­mezésének vagy a világhajózásnak a kép­viselői folytatnak azért, hogy a föld arculat­ját szebbé, termelését pedig tökéletesebbé és észszerűbbé teíívék. Az emberekben az egész vonalon kifejlődik maid a felelősségérzés. Szakítanak a régi gazdasági élet harcaival, titkaival, csalárdságaival és rendet hoznak a termelés és fogyasztás mai fájdalmas káo­szába, mert az egész emberiség anyagi szük­ségleteinek az ellátását néhány hatalmas szervezetbe koncentrálják és leegvszerüsitik. A fejlődésnek ezt a vissza tarthatatlanul haladó menetét nemcsak a költők látnoki ér­zéke és finom megfigyelőképcssége — genus 1 Részlet szerzőnek az International Law Associa­tion varsói konferenciáján 1928 augusztus 15-én el­mondott előadói előterjesztéséből.

Next

/
Thumbnails
Contents