Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 7. szám - Az ipari záloglevelek

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon T. 271—65. ALAPÍTOTTA : FŐSZERKESZTŐ : néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b t. t., igazeágtigyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre : 12.— P Félévre: 6.— P Egy füzet ára 1.20 P HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM 7. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1928 JÚLIUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Szladits Károly egyet. ny. r. tanár. Az ipari záloglevelek. Dr. Nizsalovszky Endre ig. min. osztálytanácsos. A telekkönyvön kivüli jelzálogos hitelező képviselete. Dr. Slezák Lajos tszéki jegyző. A csődönkivüli megtámadáshoz való igény határairól. SZEMLE: A 19. sz. büntető jogegységi döntvény. — Újonnan keletkező versenytársali bojkottja — tisztességtelen verseny. — A szüneti tanács beosztása. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 94. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 36. számú polgári döntvénye. — 95. Altalános. — 96. Turpis causa. — 97. Moratórium — 98. Üzletátruházás. — 99. Cég. — 100., 101. Főnök és alkalmazott. — 102. Valorizáció. — 103. Ktgydij. — 104. Kegydij valorizációja. — 105. Treuhand. — 106., 107. Vétel — 108. Kényszeregyezség. — 109. Kamarai választott bírósági Ítélet megsemmisítése. Az ipari záloglevelek. irta: Dr. Szladits Károly egyet. ny. r. tanár. Dr. Kohner Arthur tisztelt barátom a „Kereskedelmi Jog" folyó évi áprilisi számában éles bírálatban részesítette az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslatot. A javaslatot időközben az országgyűlés — csaknem változatlanul — elfogadta és így a bírálat voltaképpen tárgytalanná vált. Minthogy azonban ilyen kiváló szakember részéről a javaslat ellen intézett támadás alkalmas lehet arra, hogy az uj törvényt ferde világításba helyezze, szükségesnek látom, hogy Kohner barátom kritikai megjegyzéseire néhány észrevétellel válaszoljak. 1. Dr. Kohner a javaslatban „a véglek kipusztitottnak tartott generális hypothéka jogintézményét" látja, „amely bizonytalan határainál fogva csak bonyodalmakra vezethet", s amely mint „jogtörténeti rém" egyáltalán nem illik bele a modern jogokba. Érteném, ha teoretikus szobatudós beszélne igy, aki bizonyos praeconcipiált fogalmaknak a rabja, s aki kész elitélni egy jogintézményt csak azért, mert nem illik bele a fogalmak Procrustes-ágyába. De a gyakorlati jogásznak mégis csak meg kellene látnia, hogy a generális hypothéka hajdanában sem azért volt veszedelmes, mert generális, hanem azért, mert „tacita": titkos. Ez a titkosság olyan jogrendszerben, minő a római volt, amely a zálogjognak, szabály szerint, a jóhiszemű jogszerző ellen is hatályt tulajdonított, kétségkívül nagy hátránnyal járhatott. De a I javaslatban a titkos hypothékának ilyen hátrányaival nem találkozhatunk. Mindenekelőtt az ipari zálogleveles kölcsönt biztosító jelzálog nemcsak hogy nem titkos, hanem ellenkezőleg, a központi telekkönyvbe való bejegyzés következtében megkülönböztetett nyilvánossággál jár. De még ha a központi telekkönyvi bejegyzést nem tekintenők is elegendő nyilvánosságnak az ingatlanon felül lekötött többi vagyontárgy tekintetében, kérdem: kinek árthat a zálogjog külső nyilvánulásának ez a — mondjuk — hiányos, vagy fogyatékos volta? A jelzálogos hitelezőnek bizonyára nem, mert hiszen éppen az ő érdekében van, hogy a törvény neki minden más hitelező ellen, mindennemű végrehajtás esetére elsőbbséget biztosit. De a jóhiszemű forgalomnak sem lehet ártalmára. Ez a zálogul lekötés „a jelzálogadóst nem gátolja ingó vagyontárgyainak elidegenitésében és jogügylettel más hitelező javára elzálogosításában" (5. §.). Igaz, hogy a jelzálogadós ..köteles . . . üzemét a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően folytatni, a zálogfedezet fennmaradásáról gondoskodni és általában mindentől tartózkodni, ami a jelzálogos hitelező kielégítési jogát veszélyeztetné vagy csorbítaná". Ámde ez a kötelessége csak befelé, a záloghitelezőhöz való viszonyában áll fenn. E kötelesség megszegése esetleg büntető jogkövetkezménnyel jár (22. §.), de a netalán kötelességellenes ügylet érvényét harmadik személy irányában nem érinti., hacsak e harmadik részéről nem forog fenn tiltott cselek-