Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - Országos Jogászgyülés

6. sz. KERESKEDELMI JOG 109 ÜZ alperes bécsi, valamint budapesti üzleténél elhelyezett értékpapírokat, hanem csakis a Buda pesten letétben levő papírokat volt hajlandó az egész követelése kifizetése ellenében visszaszolgáltatni; mire a nevezett bank a tartozás kii izelését megtagadta. Jogszabály, hogy a zálogadó a tartozásai csak ugy tartozik 'lefizetni, ha a zálog neki egyszersmind visszaadatik. Az alperes azonban ennek a kötelezettségének nem felelt meg és ekként hitelezői késedelembe esett; aminek következménye az adott esetben az, hogy az értékpapírok visszaadása nélkül a felperes sem tartozott a tartozását kiegyenlíteni. Ezzel szemben súlytalan alperesnek az osztrák devizarendelletre fektetett az az érvelése, hogy miután ez a rendelet abban az időben a Bécsben levő értékpapíroknak a külföldre való kivitelét eltiltotta, ez okból ő a bécsi üzletében levő felperesi papirokat Budapesten nem szolgádtathatta ki. Súlytalan pedig azért, mert alperes a felperestől az egész tartozás kifizetését Budapesten követelte és így viszont a felperes is jogosan követelhette, hogy az összes zálogtárgyak ugyancsak Budapesten adassanak neki vissza; de ettől eltekintve a 2/F. alatt csatolt osztrák devizarendelet 17. §-ából megállapíthatóan a kiviteli tilalom nem is volt feltétlen, amennyiben az osztrák devizaközpont ez alól indokolt esetben kivételt tehetett; —alperesnek tehát módjában állott a devizaközpont engedélyét megszerezni, — ezt azonban alperes a megáilapitott tényállás szerint meg sem kísérelte. Minthogy ezek szerint a zálog értékesítésének törvényi előfeltételei az alperest illetően a zálogul lekötött értékpapíroknak alperes által 1925. évi március 6-án és 9-én történt eladása idejében nem voltak meg: az alperesnek az a ténye, amelylyel a felperes értékpapírjait eladatta, — jogszerűtlennek minősül. A jogszerűtlen eladás pedig alperesre azzal a kötelezettséggel jár, hogy az előbbi állapotot állítsa helyre. A kifejtettekre 'tekintettel nem sért tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint alperest a feliperes kereseti kérelmének megfelelően az értékpapírokat terhelő fenti két tartozási összeg kifizetése ellenében az alsóbirósági Ítéletekben megjelöli értékpapírok kiszolgáltatására k i > t ed e z t e. Alkuszűij. 84. Közvetítői jutalék mérséklése. íKuria P. VII. 6105/1927. sz. a. 1928 márc. 27-én.) Indokok: A haszonbérleti szerződés közvetítéséért kikötött jutalékot a Kúria a kikötéstől eltérően nem az egész haszonbérleti időre járó ö&szhaszonbér, hanem ezen összegnek csupán egynegyed része után ítélte meg, mert: el is tekintve áltól a ténytől, hogy a felperes közvetítésével létesült haszonbérleti jogviszony az ügyleti felek között már egy év múlva megszűnt; már egymagábavéve annál a nem is vitás irányadó ténynél fogva, miszerint felperes közvetítői tevé kenysége mindössze néhány levélváltásban ós ennek során a haszonbérlő megnevezésében állott, a kir. Kúria is a fellebbezési bíróság által megítélt jutalékmennyiséget a haszonbérlet közvetítése körül a felperes által kifejtett fent kiemelt csekélyebb mérvű tevékenységgel kellő arányban állónak találta, a felperes kikötött közvetítési diját, tehát a fellebbezési bíróság az állandóan kövelett birói gyakorlat alapján jogszabálysértés nélkül mérsékelte. 85. A jutalék a közvetítőt ellenkező megállapodás hiányában az ügylet meghiúsulása esetén is megilleti, ha és amennyiben a közvetítő a szerződésszerű feltételeknek és a megbízó érdekeinek megfelelő ügylet megköthetéscre kellő alkalmat nyújtott, azonban az ügylet megkötése az ő akaratán kívül álló okból nem következhetik be. — A joggyakorlatban elfogadott jogszabály alapján az ügylet teljesedésbe menésének elmaradása esetén az aránytalanul tul magasnak mutatkozó közvetítési dij, a méltányosság elvei szerint mérsékelhető. (Kúria P. VII. 5125/1927. sz. a. 1928 ápr. 11-én.) Baleseti kiirt éri tés. 86. A birói gyakorlat az 545. számú elvi határozatban kifejtett azt a jogelvet, hogy a vasút a sérült önhibája cimén csak akkor mentesül a felelősség alól, ha a baleset kizárólag a sérült önhibájából következett be, a tárgyi felelősséggel terhelt valamennyi veszélyes üzemre alkalmazza. (Kúria P. VII. 7430/1927. sz. a. 1928 ápr. 17-én.) Váltó. 87. Ha a forgatmányból a behajtási jelleg nem tűnik ki, ennek következménye nem a megbízottként fellépőnek a keresettel elutasítása, hanem az, hogy vele szemben mindazon kifogások megtehetők, melyek alperest a behajtással megbízó előzővel szemben megillettek. (Kúria P. VII. 5700/1927. sz. a. 1928 márc. 29-én.) Indokok: Helyes a fellebbezési bíróságnak az állandó gyakorlatnak megfelelő az a jogi álláspontja, hogy ha a forgatmány behajtási jellege magából a hátiratból nem is tűnik ki, ugy ennek következménye nem a felperesként fellépő behajtással megbízottnak a keresettel való elutasítása, hanem csupán az, hogy a csak a behajtással megbízott felperessel szemben mindazon kifogásokkal élhet az alperes, melyek őt a beha jtással megbízó előzővel szemben megilletik. Alaptalanul panaszol tehát alperes ugy a fellebbezési bíróság részitéletével az általa tartozása gyanánt a kereseti adásvételi ügyletből kifolyólag cl iis fogadott 3 millió korona, mint a végitélettel a kapott vételárelőlegnek áruval nem fedezett és alperes által utolsó gabonaszállítási ügyletből a felülvizsgálati kérelmében is elismerten tartozásaként jelentkező 16.303,000 korona erejéig anyagi jogszabálysértéssel történt marasztalása miatt. Alaptalanul panaszol alperes ez utóbbi tőkében történt marasztalása miatt azért is, mert a megállapított s támadás hiányában irányadó tényállás szerint alperes a kereseti váltót a Gyöngyösvidéki gőzmalom részvénytársasággal 1925. évi augusztus hó 28-án kötött adásvételi ügyletből kifolyólag őt terhelő kötelezettségek nemteljesitése esetére adta fedezetül, következőleg amint e váltó csak azon követelések érvényesítésére használható fel, amelyek fedezetére adatott, ugy azzal szemben is csak azok a kifogások érvényesíthetők, melyek a váltókötelezettség alapjául szolgáló ügyletből származnak.