Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - Gazdasági lehetetlenülés a Magánjogi Törvénykönyv tervezetében. (1150.pr.)

104 KERESKEDELMI JOG 6. sz. tén ezen jogkövetkezmények alkalmazásának egyike sem vezetne kielégítő megoldásra, éppen ezért vált szükségessé egy közbenső megoldás. A probléma joggyakorlati kifejlesztése azonban teljesen idegen, ide egyáltalában nem tartozó elemeket vitt bele, amely elemek belekerültek a M. J. 1150. §-ába is. Ez a legnagyobb hibája a javaslat szabályozásának. Emlékezetes mindannyiunk előtt, hogy kezdetben a joggyakorlat a gazdasági lehetetlenülés tényállásához és jogkövetkezményeinek alkalmazásához azt a kívánalmat fűzte, hogy a szolgáltatás az adós anyagi romlásának előidézésére alkalmas legyen. Ezzel valójában azon áldozatnak, vagy erőkifejtésnek nagyságát akarta gyakorlatilag kifejezésre juttatni, amely az adóst fenyegette. Csakhamar rájött azonban a praxis arra, hogy ez a körülirás nem helyes, mert ahhoz, hogy valamely szolgáltatás gazdasági lehetetlenülése megállapitható legyen, nem szükséges a kötelezett fél anyagi romlása. Fenforoghat ez anélkül is, ha az életfelfogás ezt az áldozatot aránytalanul nagynak tartja. Más ismérv után keresett tehát a bíró. Ezt megtalálta abban a körülírásban, amely ugy szól, hogy a szolgáltatás véghezvitele a kötelezett félnek aránytalanul nagy kárt, a jogosultnak pedig aránytalan magas előnyöket biztositana. A szembenálló szerződő felek hátrány és előny aránya lépett tehát a fejlődés második fokán az adós tönkrejutása helvébe, mint tényállásbeli kritérium. — A további fejlődés azonban már ezen is tulment és megelégedett a kölcsönös szolgáltatások egyensúlyának kibillenésével. A kettő közölt ugyancsak fokozati eltérés van, de azért az egyensulyelmélet erősen kitágította a gazdasági leheletlenülés ténykereteit. A motívum pedig, amelyet ehhez az állásponthoz készítettek, nemcsak helytelen, de gazdaságilag egyenesen ellentétben áll a mai gazdasági rendszer alapelveivel, jogilag pedig a kétoldalúság, vagy synallagmaticum teljes félreértése. Előbbi azért, mert a mai gazdasági rend a forgalmi ügyletek megkötésénél nem a javak egyensulvozottsáííára, hanem haszonszerzés vagv értéktöbblet elérésére, mint főcélra törekszik, a kétoldalú szerződésnek pedig csupán a szolgáltatások inditó okának feltételezettsége, nem pedig egyensúlya a főkarakteristikuma. Ha mindezt figyelembevesszük, ugy önként adódnak a gazdasági lehetetlenülés törvénvhozási szabályozásának helyes vonalai. Ezekből a vonalakból pedig azt a képet kapjuk, hogy a gazdasági lehetetlenülés fenforgása csupán azt tételezi fel, hogy az adóst terhelő szolgáltatás véghezvitele a megváltozott általános gazdasági viszonyokra való tekintettel olv kötelezettséget róna rá, amelyet józan életfelfogás szerint senkitől megkívánni nem lehet. Nem szükséges, hogy a szolgáltatás véghezvitele az adóst exisztenciájában veszélyeztesse, avagy anyagi romlásával járjon. Nem lényeges az sem, vájjon a másik félre nézve a szolgáltatás véghezviteléből várhatók-e aránytalan nagy előnyök. Még kevésbé jöhet figyelembe a szolgáltatás és ellenszolgáltatás többször emiitett egyensúlya. Ezeknek tekintetbevételével a helyes szövegezés ekképpen szólna: «Ha a kétoldalú szerződés megkötése és a teljesítési időpont között az általános gazdasági viszonyokban oly mélyreható válságszerü változások következnének be, amelyek legnanyobb gondossággal sem voltak előreláthatok, a bíróság a kölcsönös szolgáltatásokat a méltányosság szerint módosíthatja, vagy a gazdasági kármegosztás alkalmazásával a szerződés felbontását is kimondhatja.* Fenti szövegezés mellett mindenekelőtt elmarad a felek által szem előtt tartott szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának, mint a gazdasági lehetetlenülés tényállása szempontjából a kifejtettek szerint merőben közömbös tényálladéki eleme. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy a feleket a kétoldalú szerződések megkötésénél nem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának gondolata vezeti, következésképpen, hogy ennek az egyensúlynak féltékeny őrzése olyan jellegű volna, mint a fizikában a testek egyensúlyáé. Kétszeresen megokoltnak tartom, ennek elhagyását azért, mert bíróságaink hajlamosak arra, hogy az egyensúlyi kérdést más területekre is átvigyék. Ennek pedig forgalombiztonsági szempontból igen súlyos hátrányai lehetnek. De ugyancsak elhagyandó a másnemű feltételezés meghiúsultának tényelemmé való minősítése is. Eltekintve attól, hogy az nehezen deríthető ki, mi szolgált a szerződés megkötésére feltételezési alapul, mi nem, a feltételezés általánosságban nem oly tény, amelynek a jog hatást szokott tulajdonítani. Minek belefoglalni törvényszabályba olyan tényálladéki elemeket, amelyek sem az általános jogelvnek nem felelnek meg, sem a konkrét joghatások szempontjából nem lényegesek. Látni a szövegezésen,hogy a szerkesztő precízen meg akarta húzni a határvonalakat, de ezen igyekezeténél az írószer itt-ott kettős vonalakat húzott. Pleonasmus következett be bizonyos mértékig. Hiszen, ha a gazdasági életben mélyreható, válság erejével biró változások állottak be, ennek természetes folyománya, hogy az a kalkuláció, vagy nevezzük azt szerződés megkötése alapjául szolgáló feltételezettségnek, eo ipso megdőlt, mert a gazdasági válság, legyen az akár termelési, akár forgalmi krizis, éppen abban érezteti hatását, éppen abban nyilvánul ellenállhatatlan ereje, hogy miként az árvizveszedelem mindent elsöpör, ami útjába akad. Ellenben megint gondol-