Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - A létesítendő magánjogi törvénykönyv kihatásai a jogalkalmazási tevékenysége

102 KERESKEDELMI JOG 6. sz. Már most a kodifikált magánjog mellett a jogalkalmazó közegek tevékenysége feltétlenül leegyszerűsödik az eddigi állapottal szemben. A szokásjognál ugyanis, mielőtt a birói ítéletben megnyilvánuló logikai folyamat létrejöhetne, a bírónak tételes törvénykönyv hiányában meg kell állapítania a jogtételt, már most szokásjogról lévén szó, a feladat nem egyszerű és így a «jura novit curia» gyakorlati keresztülvitele egy vitásabb és bonyolultabb jogesetnél feltétlenül szükségessé teszi a biróra nézve a jogesetre vonatkozó dogmatikus tételek ismerete mellett a megelőző felsőbirósági döntésekben megnyilvánuló birói gyakorlatot és csak ha már megállapította a jogszabályt, kerülhet csak sor arra, hogy azt az elbírálás tárgyát képező jogesetre alkalmazza. Kodifikált jog esetében azonban a jogszabály megállapítási tevékenység a legtöbb esetben elmarad, mert azt a kódexben a bíró készen kapja. Természetesen a lehetősége ez esetben is meglehet annak, hogy a törvénykönyv esetleges hiányai és hézagai miatt a jogalkalmazói tevékenység mellett a biróra törvénypótlói tevékenység is fog hárulni, azonban erre egy alapos és körültekintő kódex mellett, amely attribútumokkal a jelenlegi javaslat feltétlenül felruházható, sokkal szórványosabban lesz szükség. A kódex mellett sokkal jobban ki fog domborodni a jogalkalmazásnál a logikai funkció, mely abban merül ki főkép, hogy a kódexben meghatározott jogszabályt alkalmazza a felmerült jogesetre. Távolról sem szabad azonban azt hinnünk, hogy ennek következtében a jogalkalmazó tevékenység a gépies munka felé való elhajlást fog mutatni, mert számos esetben tág teret enged a javaslat egy önálló és szabad birói mérlegelésnek, mely pedig már egymagában véve is nagymértékben kiemeli a birói működést az egyszerű jogalkalmazás gépies tevékenységéből. Utalok itt például arra, hogy a javaslat a méltányosság nagy elvét törvénybe kívánja iktatni a jogügyletek teljesítésének módja tekintetében, itt pedig azután tág tere lesz a jogalkalmazónak, hogy a puszta logikai funkción túlmenőleg, döntésében érvényt szerezzen azon elvnek, mely az anyagi igazság megközelíthetőségének egvik alapfeltételét képezi. Minthogy pedig a méltányosság fogalma, mint olyan, kodifikálva — nagvon helyesen — nincsen; a biróra fog hárulni ezen elvnek oly értelemben való applikálása a kérdéses jogesetre, mely egyrészt postulátuma az anyagi igazság kidomboritásának, másrészt azonban nem fog olyan irányban és mértékben hatni, hogy az elv alkalmazása következtében kénytelen legyen a biró magát a tétéles törvény rendelkezésein túltenni. Utalok e tekintetben különösen Rumelin17 nagyérdekü fejtegetéseire. De ezenkívül általában felette fontos szerepe lesz a jogot alkalmazó tényezőknek a kódex vonatkozó rendelkezéseinek interpretálása körül. Kiindulva Zlinszky Imrének18 ama találó és tömör megállapításából, hogy «a törvény magyarázata szabad szellemi tevékenysége a bírónak, ki Ítéletet akar hozni, a tudósnak, ki a jogtudomány művelését célozza, sőt a magánegyénnek is, ki életviszonyait e törvény szerint kívánja rendezni)); nyilvánvaló, hogy a kódex vonatkozó rendelkezéseinek a jogélet vérkeringésébe való átvezetésénél a judikaturára súlyos feladatok fognak hárulni, melyeknek helyes megoldása szintén egy olyan tényező, mely a paragrafusok rideg alkalmazásán felülemelkedő önálló tevékenységi kört biztosit a bírónak. Nézetem szerint tehát, mig egyrészt a kódex bizonyos tekintetben könnyítéseket biztosit a biróra nézve, másrészt vállaira rakja a törvénymagyarázat súlyos terhét, mely azonban sokkal inkább beleillik a jogalkalmazói tevékenységbe, mint az, mellyel a fentebb előadottak szerint, a szokásjogi jogrendszer mellett foglalkozni kénytelen. Foglalkozni kívánok még azzal a kérdéssel is, hogy az átmenet a szokásjogi rendszerből a kódexre, a jogalkalmazásnál fog-e nagyobb zökkenéseket előidézne? Mint már fentebb érintettem, a birói tevékenység bizonyos vonatkozásokban könnyitve lesz, mert mentesül ama nagy körültekintést igénylő és nehéz munkától, mely abban állott, hogy a már nagy fáradtsággal kibogozott tényállás után, az alkalmazandó jogtételt a szokásjogi jogszabályo'k labirintusálból is ki kell hámoznia. Itt különösen utalnom kell még arra is, hogy különösen kezdő biróra nézve milyen mérhetlen feladatot ró a felsőbirósági határozatok tárházából kiválogatni és helyes érzékkel megtalálni azon döntéseket, melyek az állandó birói gyakorlat alapján szokásjogi szabályoknak is minősíthetők. Ezzel szemben azonban elenged hetién szükség lesz a kódex rendelkezéseinek legalaposabb ismerete, kell, hogy az életbeléptetés előtt már jóval a jogász nemzedék vérébe menjen az át és pedig kapcsolatban a tételes rendelkezésekhez fűzött értelmezésekkel és magyarázatokkal. Ezen a ponton viszont súlyos teher fog hárulni a jogtudományra és teljes egészében magamévá téve dr. Moor Gyula egyetemi tanár megállapítását,19 mely szerint «a jurisprudencia egyedüli célja a jog akarati tartalmának logikai feldolgozása*; re17 Die Biliigkeit im Rechte. 18 A magyar magánjog mai érvényében. 19 A logikum a jogban: Filozófiai értekezések. 41 oldal.