Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Kereskedelmi társaságok honossága a Vegyes Döntőbíróságok ítélkezésében

70 KERESKEDELMI JOG 4. 8Z. Kereskedelmi társaságok honossága a Vegyes Döntőbíróságok ítélkezésében. Irta: Dr. Kráhl Vilmos ügyvéd. A kereskedelmi társaságok honossága a klasszikus nemzetközi jogi doktrína szerint a társaság székhelyé szerint igazodik. A társasági székhely elvét mint honossági ismérvet fogadták el a nemzetközi jogi egyesületek vonatkozó határozatai (az Institnt de Droit International 1891. évi hamburgi és az International Law Association antwerpeni és madridi üléseiben hozott határozatok) és ezt fogadta el több európai állam törvényhozása is: igy a német, a francia és a svájci törvények. Hazai jogunk is ezt az elvet követi. A székhely és a főuzem kettős ismérvéi köveleli meg az olasz, a román és a belga jog. A székhely elve alól kivétel van statuálva azon esetre, hogy ha a székhely fiktív és csakis azon okból választatott, hogy a társaság lényleges hazájának joga kijátszassék. A klasszikus nemzetközi jog ezen általánosan elfogadott honossági elvei mellett a békeszerződések (Bsz.) egy uj ismérvei állítottak lel, amelynek alkalmazhatósága és alkalmazási köre tekintetében kontroverz felfogások nyilatkoztak meg az ezen rendelkezéseket alkalmazni hivatott Vegyes Döntőbíróságok (Vdbsg.) Ítélkezésében. Ez az nj ismérv: a kereskedelmi társaságban érdekelt részvényesek honossága, vagyis a társasági tőke nemzeti provenienciája. Igazságtalanság volna azt állítani, hogy ez az nj ismérv a békeszerződések kreációja. Ellenkezőleg: ez az ismérv a világháború folyamán a hadviselő államok kormányai állal a gazdasági háború céljaira vétetett alkalmazásba és a gazdasági háborn fegyvertárából vétetett át a békeszerződések rendelkezéseibe. A hadviselő államok kormányai mindkél oldalon kényszerrendszabályok alá vonták a területükön levő azon vállalatokat, amelyek ellenséges honosok tulajdonában voltak, vagy olyan kereskedelmi társaságok tulajdonában voltak, amely társaságok a bennük levő külföldi tőkeérdekeltség nemzetisé généi fogva ellenséges vagyonnak' minősültek. Magyarország és ezt még a Millerandféle kísérőjegyzék is elismerte — nagyon kíméletesen báni ezen harci eszközökkel. A békeszerződések bűne abban van, hogy a gazdasági háború ezen hadviselési eszközeit a békekötés időpontjában létezett ellenséges vállalatokra nemcsak hogy ferttartották, hanem bűnös egyoldalúsággal tartották fenn: vagyis olyképpen, hogy inig egyrészről a legyőzött államok kötelezettségei vállaltak arra, hogy az általuk a háború folyamán foganatosítót! és befejezést még nem nyert kényszerrendszabályokat feloldják, addig az áhtántállamok önmaguk részére ezen likvidációs jo"->! fentarlolták és pedig nem csupán az állatuk már korábban foganatosított kényszerrendszabályok tekintetében, hanem a területükön levő valamennyi ellenséges vállalat tekintetében. Egyedül az elcsatolt országrészek lekinteében foglal magában tilalmat a trianoni szerződés 250. cikke. A trianoni szerződés 232. cikk a) pontja tartalmazza azt a rendelkezési, hogy a magyar állam a területén levő ánlánl-javakon foga n a tositott kény szer rendszabályokat felfüggeszteni tartozik; a 232. cikk b) pontja feljogosítja az ántántállamokat, hogy a területükön levő magyar javakat kényszertélszámolásnak vethetik alá. A 232. cikk e) pontja pedig az ántánthonosoknak kártérítési jogot biztosit azon károkért, amelyek őket háborús kényszerrendszabályok folytán érték, amely rendszabályokai Magyarország a sajál területén levő ántántjavakkal szemben foganatosított. I gy a 232a;, mint a 232. b) és a 232. c) az ántánthonosok javaival azonos jogi elbánás alá vonja azon társaságoknak javait, amely társaságokban ántánthonosok érdekébe vannak ( áans lesquelles ces ressortissants étaíeni intéressés ), illetve, amely társaságok ántánthonosok által vannak ellenőrizve (contrőlées par eux |. Itt felmerül az a kérdés, hogy mi értendő az ezen rendelkezésekben foglalt gazdasági érdekeltség*, illetve ellenőrzés alatt? Erre a kérdésre magukban a békeszerződésekben nem foglaltalik válasz, de nincsen válasz a signatarius hatalmak tételes jogszabályaiban sem. A francia és angol birói gyakorlat a társasági kontroll fogalmának elbírálása körül több körülményi lesz vizsgálat tárgyává; igy különösen az alapilóknak, a részvényeseknek és az igazgatósági tagoknak honosságál és az < ellenséges jelleg fenforgásál abban az esetben állapítja meg, hogyha ezen tényezők vizsgálata mellett ugv találja, hogy az ellenséges honosok irányító befolyást gyakorolnak vagy gyakorol' halnak a társaság ügyvitelére.1 A Irianoni szerződésnek fentebb idézett rendelkezései közül a Vdbsgok. hatásköre kifejezetten ki van mondva a 232. cikk cselére. A döntőbíróságok igy valamely kereskedelmi társaságnak ellenséges jellegéi a 232. cikk szempontjából megállapítani hivatottak. (A döntőbíróságok joggyakorlata a sajál jurisdiktiójái a 232. a) esetére is kiterjeszti, ellenebben a 232. h) esetében nem ismeri el a döntőbíróságok illetékességéi.I Az a kérdés merül fel. hogy azáltal, hogy a döntőbíróság valamely társaságnak ellenséges jellegéi elismeri, azáltal egyben meg van állapítva már annak a társaságnak ezen ellenséges állambeli 1 Az idevágó francia birói gyakorlat lásd: Dr. Schulz Ferenc „A részvénytársaságok honossága" 23. oldal. A? angol birói gyakorlatból kiemelést igényel ;-z anpol felsőháznak a Daimler Comp. c/a ContinentalTyreComp. ügyben hozott Ítélete (Law Reports 1916), ehelyütt idézve a Recueil III. köt. 534. old.-ról