Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - Megjegyzések az ügyletkötési gondossághoz

KERESKEDELMI JOG 47 3. SZ. támadása kapcsán előadott tényállás nehezen applikálható azon tételes vagy gyakorlati jogszabályokra, melyeknek alapján az érvényesített kifogás eredményre is vezethet. Teljes egészében áll a dr. Almási Antul kúriai bíró ur által felállított tétel* hogy „az adós és hitelező a köztörvényi forgalomban rendesen valamely őket egybefüggő magasabb közösségnek egyenjogú tagja és' hogy őket ebből kifolyólag egymás érdekei figyelembevételének kötelessége is terheli." Sajnos azonban a lelek, kik egymással ügyleteket kőinek, nem mindig és minden körülmények között vannak a fent idézett magasahh és feltétlenül követendő etikái elv szűk ségességétől áthatva és a gyakorlati élet tapasztalatai szerint épp inkább azt látjük, hogy a nehéz gazdasági küzdelmek közepette a lelek nagyon sok esetben nincsenek tekintettel — hogy ugy mondjam — az ügy letel, gazdasági hatásának kölcsönös kiegyensúlyozottságára. Feltétlenül helyes, ha a jogot szolgáltató hatóságok ítéleteikben — az adott és kötelező jogszabályok korlátain belül — iparkodnak a magánjogi viszonylatokban aláhúzni a fent idézett erkölcsi elveket. Felette nehéz azonban a kérdés gyakorlati k e resztülvítele. A gazdasági és kereskedelmi életben ugyanis az ügyletkötő feleket szenlimentálizmus nem vezeti és bizony az ügyletkötő felek arra törekszenek, hogy az esetleges előnyöse))!) gazdasági helyzetüket az ügylet meg kötésénél az ellenféllel szemben lehetőleg kihasználják. Nézetem szerint akkor, ha az ügyletköjő felek hasonló foglalkozási ágak tagjai és a dolog természetéből kifolyólag is. nem állanak egymással szemben mint szakértő és laikus, fent felvetett kérdés nem bir akkora jelentőséggel, mert az esetleges nagyobb üzleti rutinnak, az üzlel hatásaiban mutatkozó eredménye, amennyiben az sem turpis causára, sem tévedésre, sem megtévesztésre nem vezethető vissza, feltétlenül jogosult. Egyébként a fent idézett cikk a szakavatott felet állítja szembe a laikus járatba} féllel és kimondja, «hogy a szakavatott fél járathat üzleti ellenfelél a közöttük fennálló érdekellentét szempontjából lényeges, mindama tényekről és körülményekről tartozik /< Ivilágosihmi, amelyeket nagyobb jártasságánál, vagy az ügyállás teljesebb ismereténél fogva maga átlát. Elvileg a téh1! helyes, azonban a gyakorlati alkalmazásánál felelte nagy óvatos ságra van szükség, meri a bírónak nagy és mély körültekintést igénylő fogalmakkal kell dolgoznia és a legtöbb esetben csak pszychiateri kutatások után lesz abban a. helyzetben, hogy megállapíthassa elsősorban azt, hogy a perben magái nem szakavatott félnek ge rálő fél vagy alperes tényleg az-e, avagy csak perleti helyzetének megfelelöleg kivallja magát szakavatatlannak deklarálni. A gyakorlati élei tapasztalatai szerint ugyanis nagyon gyakran kiderüli, hogy külső látszatra laikusnak leLsző ügyletkötő felek nagyobb üzleti rutint tanúsítottak, mint a meg felelő foglalkozásban hivatásos üzlettársa. További nagy nehézség elé állítja a bírót azon körülménynek, illetve határvonalnak megállapítása, hogy meddig kell terjedni a;' adatközlési kötelezettségnek, mert nyilvánvaló, hogy a nyerészkedésre alapitolt kereskedelmi ügyieleknél az egyik léi állal elért nagyobb hasznot nem lehel egy későbbi per ben hatálytalanítani csak azért, mert eseileg ellenfelét nem világosította fel egy olyan körülményről, mely szerepel játszhatott — az üzleti konjunktúrák tisztább áttekintése folytán — az üzleti nyereségnél. Különös figyelmet igényel ez. mert nézetem szerint a kereskedelmi jogszolgáltatás terén lehetőleg kerülendő mimhtz, ami visszahatásában a kereskedelmi forgalomra bénitólag hathafna. Számolnunk kell ezenkívül azzal is, hogy az elv keresztülvitelévél kapcsolatban né veszélyeztessék a jogbiztonság, mert bizony az ügyletköíő alanyok szubjektív tulajdonsán ifaiknak és képességeiknek bírálata mellett, a különböző fokokon nagyon gyakran találkozhatunk majd — a dolog természetéből kilo lyólag is — ellentéles megállapításokkal. Azt mondja dr. Almássi Antal kúriai biró ur a feni említett cikkében, hogy ügyelni kell arra, «nehogy a méltányossággal és az üzletkötési forgalmi jóhiszemmel ellentétben ne jussanak a felek, belsőleg indokolatlan túlságos vagyoni előnyökhöz. Mint elv feltétlenül helyes és amennyiben arra lehelőség van, a gyakorlatban is feltétlenül keresztülviendő. Rá kell azonban mulatnom, hogy a legnagyobb óvatosságai. Fogalmakkal kell ugyanis a bírónak operálni, melyek természetükből kifolyólag relalivek és nagyon nehéz lesz pld. b megállapítása annak, hogy hol végződik, illetve kezdődik az ügyletkötési forgalmi jóhiszemmel való visszaélés, vagy hol kezdődik, mily nyereségnél az /indokolatlan túlságos vagyoni előny.» Az ügylelek sokféle sajátosságánál fogva a biró nagyon sok esetben lenne szakérteikre Utalva, mely körülménynek viszont szintén megvannak a maga hátrányos következményei, amennyiben a ténybeli észlelet szempontjából, a kérdés súlypontja a biró kezéből átterelődik a szakértő kezébe. Hiszen a legutóbbi évek kereskedelmi judika túrája ugy is azt mulatt;!, hógy a pénzromlás folytán felszínre dobol', legkü-