Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt) befolyása a védjegyjogra. [1. r.]

26 KERESKEDELMI JOG 2. sz. und Glauben ellen cselekszenek, azonban az adott esetben a védjegytörvény 5. §-ának rendelkezése oly abszolút, hogy még ha a Treu and Glauben ellen iránijait volna is ez a cselekmény, első sorban ahhoz szorosan ragaszkodni kell, hogy mindenkinek jogában van nevét árain használni. Ma már ez az álláspont Németországban régen túlhaladott és nem felel meg az Ausztriában és Magyarországon jelenleg érvényes jognak sem. Ezen bárom állam jogrendszere szerint a védjegyhez való jog csupán a lajstromozás által szerezhető meg. A védjegy puszta használata lajstromozás nélkül a védjegyjog megszerzéséhez nem elégséges és pedig még akkor sem, ha ez a védjegy a forgalomban mint egy bizonyos vállalat áruinak ismertető jele vált ismertté és elismertté. Mig a német jog egészen a huszadik századig megtagadott minden jogi jelentőséget ily használattól, Ausztriában és Magyarországon már az 1895. évi védjegynovella (4. §.) változást idézett elő. A tényállás a következő: A. egy védjegyet használt áruin és pedig oly intenzív módon,hogy a forgalom ezt a védjegyet már mint az A. áruinak ismertetőjelét ismeri. Ezáltal persze senki más nincs akadályozva abban, hogy ezt a védjegyet használja és ezen használat ellen A. mindazideig nem léphet fel, mig ennek a védjegynek lajstromozását a maga részére ki nem eszközli. Hogy van azonban, ha egy harmadik személy, péld. B. megelőzi A.-t a védjegy bejelentésével és ezt a védjegyet a maga (B) részére belajstromoztatja. Ekkor megfordul a kocka: most B. a védjegytulajdonos és A., aki ezt a védjegyet tovább használja, válik a B. védjegyének bitorlásában vétkessé, unnak dacára, hogy a forgalom ezt mint A. védjegyét ismeri; és B., ha ezt a védjegyet használja, ejti tévedésbe a vevőközönséget és nyilvánvaló, hogy ezzel tisztességtelen versenyt üz. Ez ellen nyújt a Novella (1895. XLI. t.-c.) 4. §-a oltalmat, midőn megadja A.-nak a jogot (amely a német jog szerint hiányzott), hogy B. ellen a védjegytörlés iránt pert indítson, minthogy a vevőközönség ezt a védjegyet mint az övét (A.-ét) ismeri. Ezzel a legdurvább visszaélés éle kétségkívül le lett törve. S ez a megoldás látszik az egyedül helyesnek és jóval felette áll annak a megoldásnak, amelyet az üj német 1923. évi védjegytörvény-tervezet javaslatba hozott. Ez a tervezet ugyanis a védjegylajstromozást B. részére továbbra is lenn akarta tartani és A.-nak csupán előhasználati jogot akart elismerni, vagyis azt a jogot adni, hogy ezt a védjegyet B. részére történt lajstromozás dacára, továbbra is használhassa. Ez azonban szerintem egy fél, sőt ferde rendszabály volna. Eél rendszabály azért, mert B. egyáltalában nem érdemli meg a védjegy jogot, viszont ez A.-t illeti meg; hogy B. korábban ielentette be védjegylajstroma zásra, nem lehel ok arra, hogy ő ezzel védjegyet szerezzen, amely már a publikumban egy más részére szerzett tekintélyt, s amelyet Bí csak a közönség megtévesztésével használhat. De ez a rendszabály veszélyes is volna. Mert az előhasználati jog intézménye helyén való talán a szabadalmi jogban, a szabadalom itt érvényesen fenállhat az esetben is, ha egyesekel a találmány további használatának a joga is megilleti. A védjegyjoggal azonban az előhasználati jog összeegyeztethetetlen; a védjegy csak az egyiket, vagy a másikat illetheti meg, csak egy tulajdonos szerezhet annak tekintélyt és arathatja le annak gyümölcseit. A védjegy gazdasági lényege abban áll, hogy az egy bizonyos vállalatnak az ismertető jele és elveszti alapját, hogy ha megszűnik az lenni. A gyakorlat szerint, ahogy az ma a német \\. (i. szerint fennáll, amely a tisztességtelen verseny elleni törvény rendelkezései alapján ily esetekben különben is törlési keresetet nyújt az emiitett tervezet rendelkezéseinek megoldására, erre többé gondolni sem lehet. A törvény ezen tervezete valósággal groteszkké válik azáltal, hogy az a lajstromozóit védjegytulajdonosnak (B.) még azt a jogot is megadja, hogy (A.) ezt a védjegyet csak oly módon használja, amely a megtévesztés veszélyét kizárja! Tehát az, aki a publikumot megtévesztette, követelheti, hogy a másik, akinek a védjegyét a publikum már ismeri, figyelmeztesse a publikumot arra. nehogy ez az ő védjegyét B. vállalatának védjegyével összetévessze! A német bíróságok joggyakor iatában beállott ez a fordulat és a védjegyjog és a tisztességtelen verseny közötti szoros összefüggés felismerése a B. G. B. 826. §-a utján állott elő: ,,Wer in einer gegen die guten Sitten verstossenden Weise einem anderen vorsátzlich Schaden zufügt, ist dem anderen zum Ersatz des Schadens verpflichtet". Ehhez jön, hogy az 1909 június 7-iki tisztességtelen verseny elleni törvény élére az a General klausula jött, mely szerint: Wer im Gescháítlichen Yerkehr zu Zwecken des Wettbewerbs Handíungen vornimmt, die gegen die guten Sitten verstossen, kann auf Unterlassung und Schadenersatz in Anspruch genommen werden". Ebből a két törvényből állott elő annak a felismerése, hogy bár a védjegytörvény az ö jogterületét kizárólag szabályozza, a magánjog azon alaptételei alól, amelyek a forgalmi életben az illoyális cselekmények ellen védelmet akarnak nyújtani, nem lehet elzárkózni. Ebből kiindulva a német B. G.-nek védjegyjogi ügyekben kifejlődött joggyakorlata oly magaslatra emelkedett, amely mintaszerű és ezt a bíróságot a müveit nyugat legkiválóbb fejsőbiróságaival egy szinre emelte. Ausztriában és Magyarországon hiányzik még a fejlődésre megkívánt idő, de nem kételkedem, hogy itt is hasonló fejlődést fogunk látni,