Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám - Újabb valorizációs törekvések Németországban

1. sz. KERESKEDELMI JOG 13 mondotta. Felperes, aki 50 ilyen elsőbbségi részvény birtokosa, miután sérelmesnek találta, hcfgy részvényeinek ellenértékéi az akkor már igen jelentékeny mértékben elértéktelenedett papirmáikában kapja meg, keresetet indított a közgyűlési határozat megsemmisítése és a felmondás hatálytalanítása iránt azon a címen, hogy a közgyűlés határozata a jó erkölcsökbe ütközik. A keresetet ugy a Landesgericht, mint pedig a kölni Oberlandesgericht elutasítót la. Kétségtelen — mondja az utóbbi indokolásában —. hogy az elsőbbségi részvények felmondása azoknak birtokosaira nézve súlyos méltánytalanság (eine schwere l'nbilliákéit) volt. Ámde alperes ezzel nem tett mást. mini más adósok ezerszámra, hogy t. i. jogosan esedékessé tett tartozását sietett kiegyenlíteni. Ez nem állolt ellentétben sem törvénnyel, sem birói gyakorlattal és teljesen alaptalan az a felperesi állítás, hogy a közgyűlési határozatnak ez a tartalma a jó erkölcsökbe ütköznék. Arra azonban kifejezetten is utal a határozat, hogy ez nem állja útját annak, hogy felperes esetleges valorizációs igényét érvényesíthesse. (2. U. 116/1925. — BánkArchiv 1926.. 16. sz.) — A határozatban kifejezésre jutó álláspont nézetünk szerint nem helytálló. Az analógia, amelyet indokolásul felhoz, hogy t. i. más adósok is ugyanígy cselekedtek, igen kevéssé meggyőző, mert: 1. hogy mások is megtették, még nem zárja ki azt. hogy az eljárás erkölcstelen, különösen, mikor azt látjuk, hogy ugy a német valorizációs törvény, mint a Reichsgericht gyakorlata igen széles tért enged a papírmárkában már «kiegyenlitett» tartozások utólagos valorizálására irányuló igényeknek: 2. a részvénytársaság részvényeseivel szemben, legyenek azok akár elsőbbségi, akár törzsrészvényesek, nem tekinthető olyan adósnak, mint a vevő az eladóval szemben. A részvényes a részvénytársaság egy hányadának tulajdonosa, amin nem változtat az a lény sem. hogy tagsági joga időhöz kötött, amely felelt a közgyűlés határoz. A német bíróságok máirégen feladták a «Mark-Mark» álláspontját, nyilvánvaló tehát, hogy egy olyan határozat, amely a részvénytársaság több. mint % részének tulajdonosait 7,000.000 aranymárka árán szerzett jogaitól (egy-egy részvény névértéke 1000 márka volt) S.-lÖO.OÖO papirmárkára kifizetésével üli el: igenis beleütközik a jó erkölcsökbe. (F. ÍJ.) I jabb valorizációs törekvések Németországban. A valorizáció problémája Németországban az 1925-ben eszközölt törvényi szabályozással távol ról sem jutott nyugvópontra. Legutóbb a Deutschvölkische Freiheitspartei terjesztett ujabb javaslatokat a birodalmi gyűlés elé. amelyekéi Best főtörvényszéki elnök dolgozott ki. A javaslatok részben uj törvény megalkotására, részben a meglevőknek radikális megreformálására irányulnak. Lz utóbbi kategóriába tartozik az a javaslat, amely a magánjogi jogcímen alapuló igények valorizálásáról szóló 1925 július 16-iki törvény I. $-ának hatályon kívül helyezésére irányul, vagyis anak kimondására, hogy a személyes tartozás alacsonyabb kulcs szerinti felértékelése nem érinti a dologi tartozás mértékét, vagyis ez utóbbi meg haladhatja az előbbit. A javaslatok leglényegesebbike az, amely a valorizáció általános mértékét a ma érvényben levő 25 .százalék, illetve 2 és fél százalék helyett 50 százalékban kívánja megszabni. A javaslatnak, amely az «Aufwertung> szól gondosan kerüli s következetesen Urawertung»-ről beszél. Heilfron professzor véleménye szerint (Zentralblatt für Hrecht 1926., 11. sz 4:U>—440 11.1 kevés kilátása van sikerre: az ural kodó némel l el fogás e kérdésben a «quieta non movere > elvéi vallja s a valorizációs jogviták likvidálása ma már sokkal előrehaladottabb slá diumban van, semhogy valamely mélyreható változtatás célszerűnek volna tekinthető. Bizonyos azonban, hogy ez a mozgalom szimptomatikus jelentőségű: szimptomája annak, hogy az érdekeltek körében a törvényi szabályozás nem kelteti megnyugvást és él bennük a remény, hogy az 1925-ös törvényekkel a kérdés még nem tekintendő véglegesen elintézettnek. (F B.) Hazai irodalom. ür. Kiincz Ödön egyel. nv. r. tanárnak: Aszszonytársaságokról stb. szóló előadói tervezete könyvalakban is megjelent s ennek részletes ismertetésére később visszatérünk. Külföldi irodalom. I)r. Helmut Möhring: Aktienrechtliche Reichs'gerichtsentscheidungen. Frankenstein i. Schles.: E. Philipp's Buchh., 1926. 167. 1. A mii. bevallott célja sezrint, a laikus számára készült: a részvényjogi némel birói gyakorlat képét akarja nyújtani egyes határozatokból kiszakított részek szisz tematikus közlése utján, minden kommentár mellőzésével. Általában feltűnő, hogy tulsok a régi és tulkevés az uj határozat: az utolsó öt-hat év judikaturáját egyáltalán nem veszi figyelembe, pedig tudvalevő, hogy a Reichsgericht ebben az időszakban igen fontos és nagyjelentőségű döntéseket hozott a részvényjog köréből. (f.) Dr. Fischer Artúr hites tolmács irodája V., Alkotmány-utca 21. (A budapesti kir. törvényszékkel szemben.) Telefon : L. 963— 60. Vállal bármily idegen nyelvű fordítást, egyszerű és hiteles alakban. „GLÓBUS" diktáló- és sokszorosító iroda V., Alkotmány-utca 21. l.\ budapesti kir. törvényszékkel szemben.) Telefon : L. 963—60 Diktálás gépbe. Kényszeregyezségi beadványok, végzések stb.azonnal sokszorosittatnak Minden uri háznál nélkülözhetetlen angol mosószer!