Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 11. szám - A rádiójog

190 KERESKEDELMI JOG 11. sz. tésére. Illeték legfeljebb azon különbözet után lenne követelhető, amellyel a korlátolt felelősségű társaság törzstőkéje meghaladja a részvénytársaság zárómérlegében megállapított vagyonösszeget. A korlátolt felelősségű társaság intézményének bevezetésével egyidejűleg vagy azt közvetlenül követőleg megalkotandónak tartok egy néhányszakaszos törvényt, amely 1. felemeli a részvénytársaságok alaptőkeminimumát legalább 50.000 pengőre; 2. részletes mérlegezési szabályokat állapit meg; 3. megállapítja a részvénytársaságot vezető hivatalnokigazgatók önálló felelősségét; 4. eltörli a felügyelőbizottságot és előírja a minden részvénytársaságra kötelező szakszerű revíziót; 5. előírja az elővételi jog kötelező megadását tőkefelemelések esetében olyképp, hogy az eltérés kivételes esetei is a törvényben szabályoztassanak. Meggyőződésem, hogy ilyen novella vagy csak annak kilátásba helyezése is megindítja azt a folyamatot, amely alkalmas arra, hogy a részvénytársasági formába nem illő válla latok más uton keressék boldogulásukat és korlátolt felelősségű társaságokká alakuljanak át. 6. De mindezen szabályokkal egyenrangú fontosságúnak tartom azt, hogy az átalakulás folyamatát adó- és illetékkedvezményekkel könnyítsük és gyorsítsuk. Ezekről már szóltam és még csak azzal óhajtom fenti e) alatti javaslataimat kiegészíteni, hogy a korlátolt felelősségű társaságokra mérsékeltebb adókulcs lenne kivetendő, mint amely a részvénytársaságok adójánál kerül alkalmazásra és hogy adóalapjuk kimunkálásánál ne önkényes becslés, hanem a mérleg legyen a kiinduló pont. Ezek az intézkedések teljesen elegendők arra, hogy az a cél, melynek szolgálatában áll az intézmény bevezetése, el is éressék. A rádió jog.* A rádióügynek törvényhozási vagy kormányrendeleti szabályozásának szükségessége kétségbe nem vonható, ezt indokolja a rádió fejlesztése, az állam belső és külső biztonsága, egy helyes forgalmi és közlekedési politika, állami és üzleti titkok megvédése stb. Nálunk ezt az ügyet törvényben nyert felhatalmazás alapján a folyó évi május l én életbelépett 9557/X. 927. sz. keresk. min. rendelet szabályozza, amelynek fontosabb rendelkezései — főkép jogi szempontból — a következők: A rendelet a rádiót az állam fenlartott játjának nyilvánítja, amely alapfelfogást már az 1888. * Kivonat dr. Schuster Rudolfnak, a Szabadalmi Felsőbíróság elnökének a Magyar Jogászegylet november 27-én tartott felolvasásából. évi XXXI. t.-c. (táviró-távbeszélő törv.) magában foglal és amely alaptétel megegyezik a külföldi törvényhozásokkal. Ennek az alaptételnek folyománya, hogy ugy adó-, mint vevőberendezés létesítéséhez és üzembentartásához állami engedély szükséges; (ezt a jogát az állam nálunk a m. kir. posta utján gyakorolja). Ez az állami monopólium kiterjed nemcsak az állam egész területére, hanem a felette levő „levegőtérre" is. Ez az elvileg nem kifogásolható tétel a magántulajdonnal kollizióba kerülhet, mivel az ingatlan magántulajdonosának joga ugyancsak kiterjed az ingatlana feletti levegőtérre; ez a kérdés törvényhozási szabályozást fog igényelni. Habár az engedélyért mindenki folyamodhatik, senkinek sincs törvényes igénye az engedélyre oly értelemben, hogy azt követelhetné: a megadás, megvonás stb. az állam diszkrecionális joga, ami szintén megegyezik a külföldi szabályozással. A rádióberendezést és üzemét nem szabad más rádióberendezés által megzavarni vagy lehetetlenné tenni. A rádióberendezéssel nem szabad táviratokat, távbeszéléseket jogtalanul felfogni, vagy felhasználni; aki ennek ellenére cselekszik, nemcsak a rendelet szerinti kihágást követi el, hanem a büntető törvény szerint is büntetendő, de a btk.-nak erre vonatkozó rendelkezése még megalkotandó, mivel- a btk. 327. §-a (távirati titok megsért.) a rádióra nem alkalmazható. Az engedély csak a miniszter hozzájárulása mellett ruházható át másra, akár élők közti jogügylettel, akár halál esetére. U. n. közhasználatú rádióhirmondó adóállomásokat csak a m. kir. posta létesíthet. (Ezidőszerint egy van, Csepelen; ezt a posta átengedte egy társaságnak.) A posta és a társaság, valamint az utóbbi és az engedélyes magánfél közti jogviszony nem magánjogi, hanem inkább közjogi természetű, ami az állam fentartott jogából folyik. Azt a fontos kérdést, amely az antennák felállítására vonatkozik, a rendelet olykép oldja meg, hogy az egész antennajogot közigazgatási hatóság (minisztérium) hatáskörébe utalja, amely végleg dönt pl. afelett is, hogy magáncélt szolgáló berendezés antennáját idegen tulajdonos háztetején lehet-e alkalmazni, ami magánjogi kérdés. Mindig aggályos, mikor magánjogi kérdések felett nem bíróság dönt. A rendeletnek erre vonatkozó összes rendelkezései ezért komoly kifogás alá esnek és revízió alá veendők. Külföldön ez a kérdés a bíróság hatáskörébe van utalva. Ugyanebből a szempontból kifogásolandó az a rendelkezés is, hogy a rendelet a rádióelleni bűncselekményeket csak kihágásnak minősiti és a rendőrség hatáskörébe utalja. Németországban az a tiltott cselekmény vétség, amelynek elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. Ami a rádiórendeleten kívüli rádiójogot illeti, fontos annak a szerzői joghoz való viszonya. Kérdéses lehet ugyanis, vájjon szerzőnek írói müvét — a szerző beleegyezése nélkül — szabad-e rádió utján továbbítani? Erre a most hatályban levő szerzői jogi törvény (1921. L1V. t.-c.) alapján nemmel kell felelni, mert a jelenlegi törvénviink megadja a kellő védelmet a szerzőnek a rádió ellen, mert az irói miinek rádió utján való továbbítása forgalombahozást képez, ami a szerzőnek kizárólagos joga. Ez a felfogás megegyezik a legtöbb külföldi felfogással.