Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A fizetésképtelenségi jog reformjához

KERESKE DELMI JOG 5. sje: üég nevében kötöttnek tekinthető s igy a K. T. 49. ! §-a értelmében nem tenne különbséget, ha a fenti nyilatkozatokból nem is tűnne ki világosan, hogy a/ok az alperesi cég nevében tétettek. Nem sértette meg tehát az anyagi jogot a fellebbezési bjróság azzal, hogy a felperes jogelőde és az alperes között a letéti szerződésnek a letét átadásával történt létrejöttét megállapította. Az alperes vonatkozó felülvizsgálati panaszai alaptalanok. Nem sértette meg az anyagi jogot a fellebbezési bíróság azzal a döntésével sem. hogy az ékszeres láda elveszése miatt az alperes felelősségét megállapította. Az e részben meg nem támadott tényállás szerint ugyanis az alperes cég tulajdonosai az alperes céggel ugyanabban a székházban működő Adria tengerhajózási részvénytársaság igazgatójának engedelmével saját érték- és műtárgyaikat még a kommün kitörése elölt az emiitett hajózási vállalat páncélfülkéjében helyezték el és a kommün letörése után hiánytalanul visszakapták. Ebből kétségtelen, hogy az alperes cég tulajdonosai a szóbanforgó ékszeres láda veszendőbe menetelét is megelőzhették volna, ha azt a gondosságot tanusitják, amelyet saját értékeik és műtárgyaik biztosításában kifejtettek. Gondatlanságuk miatt tehát a letét elveszéséért felelősek. Igaz ugyan, hogy a F. alatti levél a letét ingyenességét tanúsítja. Ámde az alperes cégnek üzleti érdeke volt, hogy a vele szolgálati viszonyban állott felperesi jogelődöt károsodástól megóvja és drágaságainak biztonságba helyezésében íáinogassa s igy a láda megőrzésének az alperes cég részéről elvállalása a megőrzés ingyenessége dacára csupán szivességből történtnek nem tekinthető. Nem forog fenn tehát olyan ok — szivességből való őrzés, amely miatt az alperes gondatlansága az anyagi jog szerint enyhébb megítélés alá esnék. Nem sértett végül jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem, hogy közbeszóló ítéletet hozott, bár a felperes kizárólagos örököisi minőségét nem igazolta, az igazolás elmulasztásának ugyanis csak az lehel a következménye, hogy az alperesi a 'kártérítés megállapítandó összegének a felperesi jogelőd hagyatéka javára leendő letétbehelyezésére kell majd kötelezni, de a közbenszóló Ítéletnek akadályául nem szolgálhat. Mindezeknél fogva alperesi alaptalan felülvizsgálati kérelménél el kellett utasítani. Váltó. 72. A váltóbirtokos visszkereseti jogának fetitartása végett szükséges óvás időpontja tekintetében a megállapodásszerű lejárati naphoz köteles alkalmazkodni. (Kúria P. VII. 4340/1926. sz. a. 1927 márc. 8-án.) Indokok: A nem vitás tényállás szerint dr. K. E. 1924. évi szeptember 15-én 50 millió és szeptember 17-én isméi 50 millió K kölcsönt nyujtotl az elfogadó M. K. R.-T.-nak, a kölcsön lejáratának 1924. évi november 15., illetőleg november 10. napjában való megállapítása mellett. Az elfogadó R.-T. ezen kölcsön fedezetére két igazgatójának és W. P. ügyvezetőjének kibocsátói és illeiőleg forgatói aláírásával ellátott, összegszerűen kitöltött, egyébként azonban kitöltetlen mindössze 10 darab egyénkénl 10 millió K-röl szóló váltói .időit ál dr. K. E.-nek, Az okiratoknak abból a tartalmából, hogy a kél 50—50 millió kölcsön lejáratát naptárszerüleg meghatározza és hogy a váltókat ezen kölcsönök fedezésére szólónak jelzi: nyilvánvaló, hogy a szerződő felek akarata a kölcsön lejártának naptárszerű meghatározásával az annak fedezetéül szolgáló váltók lejáratál ,kivánta megállapítani. A felek tehát nemcsak a kölcsön lejáratál állapították meg, hanem egyúttal az annak fedezetére adott váltók naptárszerü lejáratában is megállapodtak. Téves tehát a fellebbezési bíróságnak a most jelzett okiratok tartalmára vonatkozó az az értelmezése, amely szerint a szerződő felek a váltók lejárali idejét meg nem állapították volna. Felperesnek a 12. alsz. előkészítő iratában foglalt előadása szerint alperesek jegyezték az elfogadó R. T. cégéi és ugyanők intézték annak a most szóban forgó kölcsön ügyletét is. Felperes ezen előadásából kétségtelen, hogv a dr. K. E. és az elfogadó R.-T. között létesített ebben a megállapodásban alperesek is résztvettek. Minthogy pedig a szintén nem vitás tényállás szerint W. P. a 'kölcsönnek 1924. évi november közepén történt meghosszabbítása ellen dr. K. E.vel szemben is tiltakozott, az elfogadó R.-T. nevében tárgyaló T. S. alperes pedig a korábbi lejáratot csak 1925. évi január 15., illetőleg 17-éig hosszabbította meg: kétségtelen, hogv felperes mindkét alperessel szemben megállapodásellenesen látta el a váltókat 1925. február 4-i lejárattal. A váltók lejáratának megállapodásellenes kitöltése következtében tehát felperes a V. T. 93. és 41. §-ai értelmében a kibocsátó, illetve forgató alperesek ellen visszkereseti igényét elvesztette, mert a joggyakorlat szerint a váltóbirtokos visszkereseti jogának fentartása végett szükséges óvás időpontja tekintetében is a megállapodásszerinti lejárati naphoz alkalmazkodni köteles. A nem vitás tényállás szerint csak 1925. évi február hó 4-én, tehát a megállapodás szerinti lejárati naptól számítva nyilván elkésetten felvett óvás tehát a visszkereseti jog fenntartására egyik alperes irányában sem alkalmas. Az alpereseknek ebből származtatott kifogása tehát — mely a felperes ellenében is érvényesíthető, — miután felperes beleegyezett, hogy a K. E. ellenében érvényesíthető kifogást alperesek vele szemben is érvényesíthessék, —• alapos. Anyagi jogot sért tehát a fellebbezési bíróság ítélete, amidőn abból a téves álláspontjából kifolyólag, hogy a kereseti váltók lejárata tekintetében a szerződő felek között megállapodás nem létesült, a váltófizetési meghagyást alperesekkel szemben fentartotta. A Magyar Általános Kössénbánya rt. április hó 28-án tartóit közgyűlése részvényenkint 22 pengő osztalék fizetését határozta el. Az TJrlkány-Zsilvölgyl Magyar Kőszénb*.nya rt. április 28-án 10 pengő osztalék fizetését határozta el. A Mezőgazdasá i Ipar rt igazgatósága az idei közgyűlést május 2-re hivta össze, melynek javasolni fogja, hogy 1921 évi osztalékként 130 pengő íizettessék. A Hungária Egyesült Gőzmalmok rt. április 11-én (artolt közgyűlése az összevont összegekre 2 pengő osztalék fizetését határozta el Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LA.JOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.